1%

Nálunk már több éve különleges ez az ünnep, mert érdekes változáson ment keresztül. Hogy hogyan is kezdődött mindez?

Gyülekezetünkben 2001-ben még a **kérdés-válasz formáció** volt az elfogadott, azaz úgy zajlott a konfirmációi vizsga, hogy a lelkész kérdezett valamit és az okos nebulók pedig kézfeltartással jelezték, hogy tudják a választ, ezután a kérdező kiválasztotta a válaszolót és ő természetesen megadta a választ.

*Szerintem mindenkinek ismerős ez a kép. Pont olyan mint az iskolában. Nem?*

Szóval ez változott 2002-re. Mert túl sok konfirmandus /konfirmáló személy/ volt.

De hogy lehet sok konfirmandus?
*Szóval nem sok volt, hanem több, mint az előző években.*

A változás pedig az volt, hogy a kérdés-felelet formát fölváltotta egy színdarab. Nagyon érdekes volt. A szereplők a konfirmálók voltak. Ők a templom tárgyai segítségeivel megmutatták, hogy mit is tanultak addig.

Na, ne úgy képzeld el, hogy mindenkinek volt egy szerepe és mint a színházban előadták. Nem, ez nem így volt. Nem is színdarabnak kéne hívni, hanem inkább a **tanult anyag szóbeli elmondásá**nak, előadásának. De ez sem jó szó rá.

Az a lényeg, hogy mindenki elmondta a saját szövegét a megfelelő időben. Így hozzákapcsolódva az éppen kibontakozó gondolatmenethez.

Nem is volt ezzel gond. Mindenkinek sikerült elmondani a szövegét, de mégis a darabbal baj volt. Nem lehetett hosszútávon érvényesíteni. Még ugyan a következő évben is előadták, de utána megint változtatni kellett. Az ok az volt, hogy a darabhoz sok szereplőre volt szükség, és a 2004-es évfolyam igen csekély létszámmal rendelkezett. Ez a hiba **egy új színdarab** létrehozását követelte.

Szóval ebben az "új" színdarabban a szereplők kevesebben voltak, és kevesebbet is mozogtak, mint a régiben. De mégis, szerintem látványosabb volt. Ezt már sokkal inkább nevezhetjük színdarabnak, mint az előzőt. Már igazi díszlet van. Egy hajó.

*Na de nem mondok el mindent! A 2004-es konfirmációi vizsga leírását a* 2004 *címszó alatt találja meg a kedves Olvasó.*