Honti Irén személyes lapja
1963 augusztus
17-én láttam
meg a napvilágot Soltvadkerten. Hála legyen a jó Istennek, egy
rendezett
családban nőttem fel, és egy boldog gyermekkort tudhatok magaménak.
Szüleimtől
sok jó példát láttam, sok lelki értéket kaptam, mint pl. a másik ember
tisztelete, a becsületesség, a jóakarat, segítőkészség a rászorultakon…
Azért
írom ezt, mert a példa értéke végigkíséri életemet és ma is meghatározó
a
munkám terén is. Szüleimnek köszönhetem, hogy már gyermekkoromban
megtanultam,
mit jelent feladatokban gondolkodni, felelősnek lenni a rám bízott
feladatokért
és másokért is.
Középiskolai
tanulmányaimat
a kiskunhalasi Szilády Áron gimnáziumban végeztem, majd ezt követően a
Pénzügyi
és Számviteli Főiskola ipar szakán végeztem Salgótarjánban jeles
eredménnyel.
Diákkori emlékeimhez szorosan kapcsolódott a sport. A Nemzeti Bajnokság
II.
osztályában kézilabdáztam. Ez azért volt fontos az életemben, mert a
sokat
segített kitartónak lenni, vállalni a kihívásokat, szüntelen küzdeni és
az élet
nehéz mérkőzéseit is „végigjátszani”.
Az üzemgazdász
diplomám
kézhezvétele után a kiskunhalasi Papíripari Vállalatnál kaptam állást,
ahol
először üzemgazdászként foglalkoztattak, majd egy év múlva kineveztek
üzemgazdasági vezetőnek. Jó státuszom volt, cégemtől lakást kaptam és
elismerést a munkámban. Ötévi kitartó munka után elhivatást éreztem az
Evangélikus Teológia levelező tagozatára. Nagy lelkesedéssel végeztem
tanulmányaimat, amelyet az egyik legjobb eredménnyel fejeztem be. Ekkor
már
helyettesítő szolgálatokat végeztem a kiskunhalasi gyülekezetben.
A teológiai
tanulmányaim
után Egyházamtól lehetőséget kaptam a kiskunhalasi gyülekezetben, mivel
megüresedett a lelkészi állás, hogy gyülekezeti munkatársként
pásztoroljam a
reám bízottakat. Egy évvel később a gyülekezet kérésére Dr. Harmati
Béla püspök
lelkésszé avatott 1993-ban. A szolgálatokat nagy lelkesedéssel, odaadó
módon
végeztem, néhány év után kinőttük és átépítettük az imaházat. A
gyülekezet
pásztorolása, a nagyszámú hitoktatás mellett különösen is fontos volt a
kórházi
szolgálat, a betegágyon fekvők meghallgatása, vigasztalása. Hat év
szolgálat
után Egyházam jóvoltából egy évet töltöttem Németországban,
Schwanbergben és
Selbitzben, két evangélikus szerzetesi közösségben, ahol lehetőségem
adódott
fejlődni a spiritualitás terén és olyan módszereket meglátni, amelyeket
ma is
élek a mindennapjaimban. (Pl. ora et
labora; kontemplatív imádság, a csend, a befelé hallgatás jelentősége…)
A
külföldi tapasztalatok után ismét a halasi gyülekezetben folytattam
munkámat. A
24 hittanóra, a nagy szórványterület felőrölte energiáimat. Kértem
Egyházamat
hogy kórházlelkész lehessek Budapesten. Mindig is fontos volt a
személyes
lelkigondozás, a diakóniai szolgálat.
Budapesten, a Kardiológiai
Intézetben végeztem először a kórházlelkészi munkámat Bolla Árpád
kórházlelkész
„szárnyai” alatt. Ekkor már folyamatban volt a logoterápiai
tanulmányaim
végzése, amely mint terápiás irányzat, mint életfilózófia nagy
segítséget
jelentett a kórházi szolgálatom során. Később, 2004-ben lakóhelyemre
visszaköltöztem és a kiskunhalasi kórházban is elkezdtem a
lelkigondozást, a
kórházlelkészi munkát, majd ezzel együtt a budapesti Onkológiai
Intézetben is
látogattam az evangélikus betegeket. A kiskunhalasi kórházban végzett
lelkigondozás
azért is szívügyem, mert itt a kórházi személyzettel együtt
dolgozva-gondolkodva működik ez a munka. Főnővérek, nővérek és orvosok
is
delegálnak a betegekhez személyes lelkigondozásra, továbbá zenés és
értékközvetítő foglalkozásokat is tartok. A legfontosabb a személyes
beszélgetés, a másik meghallgatása, a vele való együtt-gondolkodás.
Kórházi
munkám nem feltétlen vallásos színezetű, de mindenképpen Jézus
emberszeretetének közvetítése a jelenléttel, szóval, odafigyeléssel,
meghallgatással. Hiszem, hogy a személyes lelkigondozásnak fontos
szerepe van a
kliens gyógyulása, megbékélése szempontjából. Nemcsak az új betegek, de
a
visszatérők részéről is van igény a beszélgetésekre.
Az utóbbi egy
évben –
jelenleg helyettesként – visszatértem a kiskunhalasi gyülekezetbe, ahol
igyekezem a személyes találkozásokra nagy hangsúlyt helyezni. Itt is nagy igény van a lelkigondozásra. A
kórházi munkára azonban próbálok ugyanúgy a legnagyobb energiát
fektetni,
hiszen ez a terület nekem felettébb szívügyem és igen nagy jelentőségű
az
életemben. Munkámat igyekezem színvonalasan végezni Isten nagyobb
dicsőségére
és a reám bízottak javára.
Ehhez a
szolgálathoz nagy
szükség van a folyamatos feltöltődésre, imára, a csendben való
regenerálódásra,
a belső hang általi vezettetésre. Köszönöm Istennek, hogy szüntelen sok
erőt
kapok a feladataim végzéséhez, és kérem, hogy a Szentlélek vezessen és
erősítsen ezután is, hogy ebben a fáradt, rideg világunkban lehessek
Isten
szeretetének kedves közvetítője.
|