|
|
|
Útravaló
- Ma velem leszel a paradicsomban.
**A lator jól látja a maga vétke mellett Krisztus ártatlanságát. Ezért így gondolkodik:**
**- Krisztus ártatlansága biztosan segít rajtam.**
**A lator közülünk való, s mi egészen hasonlatosak vagyunk hozzá. Kiáltsunk hát mi is a Krisztushoz. Akkor majd nekünk is azt mondja, mint a latornak:**
**- Legyen néked a te hited szerint.**
**Amit mégis feljegyezhetsz**
A Vándor azon töprengett, mitévő legyen. Ugyanis egyre több megjegyeznivalója akadt: határidők; születés- és névnapok; jegyzetek; a vásárolnivalók listája; számon kellett tartania, hogy ki mikor milyen üzletet ajánlott, mennyiért; emlékeznie kellett, hogy hová és mikorra várják.
Számtalan feljegyeznivalója miatt nem volt egy üres papírszelet már a lakásban. Határidőnaplója megtelt. Számítógépében már háromszor cserélte nagyobbra a Winchestert. Mágneslemezei a fontos, igen fontos és különlegesen fontos információkkal már egy fél könyvszekrényt töltöttek meg.
A Vándor nem tudott többé válogatni az adatok, tennivalók, tudnivalók, hírek és ajánlatok között. Türelme végéhez közeledett, feladni készült. Ránézett a naptárra: holnapután Húsvét... Igen, akkor ma van Nagypéntek... Utánanézett a Lexikonokban: ősi éneke a Stabat Mater (Állt az Anya...), hiszen Mária fájdalmának a napja ez. Ősi színe a fekete, hiszen gyásznap. Ősi hagyomány a szigorú böjt, hiszen Húsvét (hús-vét) még csak holnapután lesz.
Ennyit tudtak a Lexikonok. Néhány név, legenda, történelem. De mire jó ez nekem? - kérdezte magában a Vándor, akinek napi gondjai voltak; aki embereket, ügyfeleket méregetett, mérlegelt, ebből élt; aki félt a jövőtől, hisz nem volt már ereje és ideje élvezni az életet; aki elfelejtette már, hogy a sok fontos dolgot miért írta fel annak idején.
Azután egy régi kalendárium nagypénteki rovatában meglátott egy mondatot, és egy ének szövegét. A mondat így hangzott:
*"Mindnyájan tévelyegtünk, mint a juhok, mindenki a maga útját járta;
de az ÚR őt sújtotta mindnyájunk bűnéért."*
Az ének egy részlete pedig így szólt:
*"Elhagynál-e mindent, én ha hívlak, és nem más?*
*Gonoszoknak és a jóknak felvennéd gondját?*
*Nekem adnád életed? Elémtennéd kételyed?*
*Figyelnéd-e válaszom magadban és bennem?"*
Eszébe jutott egy asszony, akinek ő maga adta ezt az éneket annak idején. Akinek nagyon sokat jelentettek e sorok. Aki már nincs itt. Aki csendes figyelmével, apró rezdüléseivel figyelmeztette a Vándort: ne felejtsük el, mi történik a háttérben, amíg mi a magunkét hajtogatjuk: a kereszten értünk történik Isten halála! Életünk értelme és célja nem lehet más, nem lehet több, mint várni a feltámadást bűneinkből!
**"Rendkívüli és hallatlan ige, melyet ésszel felfogni soha, hanem csak hinni lehet, hogy Krisztus halott és mégis él. Úgy halott, hogy benne a halál hal meg minden hatalmával egyetemben. Mindez pedig vígasztalásunkra szól, hogy higyjük és megértsük: a halál elvesztette minden hatalmát. Mert lám egyszer találkozott Valaki - örök hála érte Istennek - kit a halál épp úgy előfogott és megfojtott, mint más halandót, ám a nagy tusában maga a halál kénytelen meghalni, a megölt Krisztus pedig győz örök életre."**
|
|
|
