|
|
|
2004/1. szám
VII. évfolyam, 21. szám - 2004/1. Tavasz - 2004. április 5.
**Ha pedig a Krisztus fel nem támadott, hiábavaló a ti hitetek;**
**még bűneitekben vagytok.** (1Kor 15,17)
Semmiképpen ne tágíts attól, hogy Krisztus halálodat és bűnödet magára vette. Hiszen Krisztus feltámadását éppen ezért kaptuk ajándékba. Ha nem élek vele, megkárosítom az én Uramat, mert megbénítom húsvéti győzelmét. Pedig a feltámadás nem valami tétlen diadal. Sőt arra való, hogy erőforrás legyen. Hogy kísértésben, bűneim rettentése között ne nézzek egyébre, hanem mindig csak Krisztus boldogító feltámadására.
Aki ezt a győzelmet szívébe vési, - máris üdvözült. Viszont, akinek nincs nagypéntekje és húsvétja, egyáltalán nincs annak jó napja egész esztendőben. Sőt egyenesen vége van annak, aki nem hiszi, hogy Krisztus érte szenvedett s támadott fel. Hiszen keresztyének is azért vagyunk, mert Krisztusra nézhetünk, mondván: Édes Uram, bűnömet magadra véve Mártonná, Péterré, Pállá lettél, s ezzel az én bűnömet széttapodtad és elnyelted. Bűnöm tehát nem nálam, hanem nálad van: Te mondád. Nagypénteken még minden bűnöm előttem kavarog, de húsvétkor új ember születik, akin nincs többé bűn. Mindez a Te ajándékod, ki legyőzted bűnömet, halálomat, ördögömet.
*(Luther Márton: "Jer, Örvendjünk keresztyének" c. áhítatoskönyvéből)*
|
|
|
