|
Hagyományaink
Nem mindig tudunk mit kezdeni az egyházi szokásokkal. Ha nem értjük őket, nem
világos a jelentésük, akkor könnyen "hókuszpókusznak" véljük őket, ami további
téves következtetésekhez és bizalmatlansághoz vezet. Ez a kis rovat hasznos
információ lehet mindazoknak, akik nem teljesen tájékozottak egyházunk
szokásainak és hagyományainak kérdéseiben. Szívesen figyelembe vesszük a kedves
Olvasók kívánságát is, hogy milyen kérdésekre válaszoljunk ebben a rovatban.
Ha "írnak nekünk":mailto:gabor.schermann@lutheran.hu , akkor további kérdésekre is szívesen válaszolunk.
**Mikor állunk fel a templomban?**
Ha az ember feláll a helyéről és úgy figyel, az alapvetően a tiszteletadást és
fokozott figyelmet jelenti. Azt fejezi ki, hogy egész lényével odafordul ahhoz,
aki vagy ami miatt felállt.
Sok helyen szokás, hogy a templomba belépő lelkész(eke)t, püspököt, vagy
konfirmációkor a konfirmandusokat, esküvőkor a házasulandókat köszönti
felállással a gyülekezet. De evangélikus istentiszteleteinken ezt a
"tiszteletet" elsődlegesen Isten szavának, az írott igének adjuk meg. A **bibliai részletek** - bibliai olvasmány (lekció), igehirdetési alapige (textus) -
felolvasása, illetve az igére adott válasz, a **hitvallás** elmondása alkalmával
állunk fel helyünkről. Ezen kívül az istentisztelet végén, az **áldás** alkalmával, mivel ez is Isten közvetlen szava, odafordulása a gyülekezet tagjaihoz.
Az
istentiszteleten való felállás tehát elsősorban a megszólítottság helyzetének
elismeréséből, átéléséből adódik.
|
