1%

Körpecsétünkön egy évszám áll, 1949. Ettől számítani történelmet nem lehet az események idejének közelsége miatt. Mégis a gyülekezet történetében legalább három szakaszt lehet számon tartani:

1629-ben Bartholomaei Pált avatták fel ide lelkésznek, aki 1646-ban még itt volt és részt vett a büki zsinaton.

1659-ben Szmodics Mihályt avatták, aki Csémről érkezett.

1663-ban Csernóczi János a lelkész.

A gyülekezet tanítója 1706-ban Csákány Pál. A gyülekezet ebben az időben négy faluból álló lutheránus eklézsia.

1725-ben Ács Ferenc a gyülekezet lelkésze, akinek egy énekét ma is énekeskönyvünkben találjuk. Őt a vas megyei főispán űzte el innen 1732-ben.

Az üldöztetés idején a gyülekezet nem adta meg könnyen magát. Körmendi tanácskozáson az urak azt határozták, hogy a vármegye esküdtje Inhibitorium levéllel járja meg az eklézsiákat és tiltsa el a szolgálattól "mind a két religiót s mind praedikátorokat, mind mestereket". Nádasd és a környező falvak nem engedelmeskedtek. Majd maga a főispán kérte a nádasdi gyűlésen a templom kulcsait, de a kulcsokat nem adták, dacára a rájuk jött vármegyei katonáknak. Mindenütt fegyveres kézzel állottak ellen. Nádasdon 30 pápistát ugrasztottak meg, akik a végén a kulcsokat is elfelejtették kérni, magukat mentegették, mondván, hogy erőszakot nem akarnak. Ez többször előfordult. Végül a főispán Béccsel ijesztve és ígérve kulcsot kapott. De amint kiderült, nem volt az igazi és a templomot a végén úgy kellett feltörni, hogy misét tarthassanak. Viszont az atyafiak erősítették, hogy magukat halálig nem engedik. A misét szolgáltatni küldött papot a falu határában várták; "hogyha életedet szereted, Páter, visszafordulj, ha pedig eljössz, a falut jól megnézd, mert hosszú, de még hosszabb fog lenni" Az megköszönte a jóakaratot és vissza is fordult.

Így hát négy papjáról, s tanítójáról tudunk a gyülekezetnek, mely a környéken jelentős lehetett. Arra a templomra, mely a dombon épült, evangélikusságunk ma is úgy tekint, mint ami falaiba foglalja az ősi evangélikus gyülekezet templomát.

1820-24 táján a nádasdiak saját tanítót kerestek. Ekkor még nem volt iskolaépület, hanem a hívek saját lakásukat adták a tanítónak lakásul, s egyben tantermül. Andorka János fali olvasótáblát készített, melynek segítségével olvasni tanított. Akik írni is akartak, azok ott maradtak előadás után, s a földre térdelve eddigi ülő padjukon rótták a betűket.

1834-ben nagy eseménye a reguláció, azaz a hét szétszóródott település-csoport rendezése, faluszabályozás, utcaalakítás. Ekkor adományozott Károlyi István - a most is Nádasdon élő Károlyi család tagja, pesti első fiskális - jussáról lemondva iskolahelynek 626 öl területet. Ugyancsak elérte, hogy az "evangélikus mester számára egy fél sessió birtok hasíttassék ki". A gyülekezet öröme annál nagyobb lett, mert az Őrségben élő hittestvérek az építéshez ingyen adtak épületfát. Két szoba, konyha, templomszoba épült.

A gyülekezet az iskolával jelentősen gazdagodott, de nem csupán anyagiakban. Ezt jelzi, hogy a kis szobából a nagyba, majd végül a templomszobába kellett áttelepíteni a tanulni vágyó sereget. Jelesen működött itt Andorka János, ki egy fiát papnak taníttatta, aztán Csőre György, kinek 1854-ben bekövetkezett halála után Szalay Mihály lett a tanító. Szolgálata alatt még 14-15 éves gyerekek is eljártak az iskolába, s volt összesen 60 tanuló. 1857-ben a szélvihar elvitte az iskola tetejét, ezt ekkor zsupp helyett cserépre cserélték.

1864-ben az anyagyülekezet és a hozzátartozók új templom építését határozták el. Ez a nádasdi leánygyülekezetre is rendkívül nehéz terheket rakott, úgy annyira, hogy még az 1900-as első évek gyűléseinek is szinte állandó tárgya volt az adósság törlesztése.

1890-ben M. Nagy Bálint lett itt tanító. Ekkor padozták az eddig földes épületet. A templomépítési adósság még 6000 korona. Mégis hamarosan új áldozatot mert hozni a hívek közössége. Eladó lett a "Jáger-ház", melyet iskolának és tanítólakásnak megvásároltak 10.000 koronáért és 2000-ért megfelelőre alakíttatták. Közben veszteség is érte a híveket, ugyanis a katolikus egyházközség "az eddig szokásban lévő és szerződésileg kikötött díjért harangoztatni nem hajlandó". Hosszas tárgyalás után egyeztek úgy, hogy az evangélikusságot a harangokból kifizetik. Nincs többé harangszó.

Ámde volt jégverés, mely az egész határt elpusztította, s az új iskola cserepét is leverte, amit meg kellett csináltatni 1896-ban. A részben még aratatlan határ nem sodorta az embereket végső keserűségbe. Inkább 1897-ben a már működő nőegylet mellett férfiegylet alakult, hogy tagjai "valamely adódó cél" megvalósításában munkálhassák egyházhűségüket. Közben az evangélikusság száma egyenletesen emelkedett. A falu lakossága 1880-ban 1178, 1910-ben 1794 lélek volt. Ebben a gyarapodásban az evangélikusság egyenletes, kb. 10 évenként legalább 50-es nagyságú szaporodással vette ki részét, fejlődve 377-ről 554-re.

Egy-egy püspöklátogatás alkalmával a gyülekezetek mindig jeles eseményhez érnek. Az 1900. évben való püspöklátogatásnak nádasdiak jeles emléket állítottak. Elhatározták, és két és fél hónap alatt végbe is vitték önkéntes adakozásból a toronyépítést és két harang vásárlását. A nagyobbik "a" hangú 410 kg, a kisebbik "d" hangú 166 kg. 1900 május 20-án történt a harangavatás, melyet ekkor még körülállványzott torony nem tudott fénytelenné tenni. A gyülekezet lelkésze ekkor Turcsányi Andor volt, aki 37 évig szolgált a körmendi gyülekezetben, 1904-ben bekövetkezett haláláig. Utóda Kapi Béla lett.

A gyülekezet életét továbbra is fémjelezte az áldozatkészség. Igaz ugyan, hogy a minisztériumi felhívásnak, mely szerint a gyülekezet iskolájához még egy tantermet és második tanító alkalmazását eszközölje, teljességgel eleget tenni nem tudott. De vállalta a második tanító fizetéséből 400 korona teljesítését. Aztán a következő két évben, 1908-ig bezárva mégis sok áldozatot hozott, hogy kéttantermes iskolája, kétlakásos tanítólakása lehessen. És 1909-ben meghívta második tanítójául Mesterházi Imrét.

Maga a gyülekezeti élet helyben a tanító buzgalma nélkül alig lett volna elképzelhető, kinek kötelessége is volt, hogy vasár- és ünnepnapokon "isteni tiszteletet" tartson. A tanító, majd tanítók azonban nem csak ennyit tettek. Egyletek vezetése, dalárdák szervezése mellett a felnőtt lakosság rendszeres művelői is voltak. Vallásos esteket és különböző előadásokat tartottak. Egy ilyen alkalom soha nem múlhatott el úgy, hogy legalább kettő, de inkább több szavalat is el ne hangozzék. Ezeken az alkalmakon rendre 100-on felül volt a hallgatóság száma, s évenként a május végi szorgos mezei munka szükségessége vetett véget a sorozatoknak. A nőegylet különleges buzgalmát és áldozatkészségét hirdeti az a harmónium, melyet - általában az iskolai munka támogatása, de különösképpen is kiterjedő diakóniai munka mellett - 1911-ben vásárolt, s ma is templomi hangszere a gyülekezetnek. 1914 novemberében a gyülekezet 1200 korona hadikölcsönt jegyzett. Ekkor még csak kezdődött a háború, ami 1917 júniusában elvitte a 410 kg-os harangot is, melynek önkéntes átadását a gyülekezet közgyűlése az időközben megújult lelkésze, Zongor Béla előtt megtagadott. A háború a tanítót is elszólította egy időre, ki meg is sebesült.

Mesterházy Imre tanítói munkássága révén erősödött tovább a gyülekezet. Igyekezett minden tekintetben megfelelő mederben tartani a hívek életét. Úgy is mint tanító, úgy is mint elöljáró. Élesztette, serkentette az egyletek, körök munkáját, fiatalokkal előadásokat, gazdákkal gazdakört szervezett. A szigorú rendtartó lelkész mellett is némi önállóságra bátorodott a gyülekezet vezetésével. Így aztán a tanítólakások komoly renoválását is majdnem utólag jelentették csupán az anyagyülekezetben. Ügybuzgalmát jelzi, hogy a második világháború idején egyes házaknak udvarán, pajtáiban gyűjtötte maga köré a tanulni vágyó gyermekeket.

Az egyházhűséget ez évtizedekben a gyaloglók hosszú sorával mérik a hívek: ünnepnapokon és vasárnapokon is Nádasd felől érkeztek a leghosszabban a körmendi templomba.

Ennek tükröződése az is, amiről a hegyháthodászi gyülekezet jegyzőkönyvi kivonata tanúskodik, kik szintén Körmendhez tartoztak. 1948. január 18-i közgyűlés elé terjesztenek egy javaslatot, mely szerint amennyiben Nádasd anyagyülekezet lesz, ők is csatlakoznak Nádasdhoz, mert így lelkigondozásuk jobban biztosítva lesz.

Püspök úr 1947. április 30-i levelében megígérte, hogy a gyülekezetbe segédlelkészt küld, amint módjában áll, valamint intézkedik, hogy a gyülekezet kívánságát törvényes keretek között vizsgálják. Ezt szolgálta Rónai Gyula esperes levele is, aki a presbitérium kívánságára Körmendre és Nádasdra is kiszállt vizsgálat végett. 1947 szeptemberében érkezett Mátis István a gyülekezetbe segédlelkészként Felsőszeliből, ahonnan áttelepítették.

Az államosítás során a gyülekezet különösen nagy gondba került, mert lelkészének kellett lakást biztosítania. Építeni, vagy vásárolni? Mivel éppen ebben az időben volt eladó mostani lelkészlakásunk, a gyülekezet az épület megvásárlását határozta el. A vételár felét megajánlották a hívek /17.000 Ft/, másik felét segélyből és kölcsönből fedezték. 1950. májusában fizették ki a házat. De még sok áldozatot kellett hozni azért, hogy lakható is legyen. Sok volt a nehézség. Mégis tovább folyt az igyekezet az önállósulásért, s a házvétel közben, 1949 októberében nyerte el a gyülekezet önállóságát, október 1-jén, ami így jelentős dátum a gyülekezet életében.

Megválasztotta a gyülekezet első önálló felügyelőjét Kalamár Péter személyében, és másodfelügyelőjét Gaál Miklóst. Gondnokok Tóth Imre és Kalamár Sándor lettek, míg pénztáros Póczek Sándor. Mint tanító 40 éves szolgálat után ebben az évben ment nyugalomba Mesterházy Imre, aki továbbiakban a gyülekezet jegyzője és kántora.

Templom is kellett. Amint a terhek egy kicsit rendeződtek a vásárolt épület gazdasági részéből templomot építettek a hívek. Jeles cselekedet volt a hatalmas tetőzet megemelése, hogy alkalmas magasságra aláfalazható legyen. A munka ma is elképzelhetetlen, s csak azért valóság, mert a gyülekezet tagjai minden áldozatot meghoztak.

Az építkezés alatt a gyülekezetben lelkészváltás történt, Mátis Istvánt Ajkára hívták meg, helyébe Benkő Béla Zsolt kissomlyói segédlelkész került. 1955. április 17-én felszentelte az egyenlőre székekkel és padokkal felszerelt templomot D. Dr. Vető Lajos püspök. A templompadokat, mint a hívek áldozatának újabb jelét 1958. májusában Tekus Ottó esperes avatta fel.

A gyülekezet nagy feladatainak teljesítéséhez jelentős támogatást kapott LVSZ segélyből. Ezen kívül nagy kölcsön felvételére is szükség volt. Az egész épület bevakolása után gombásodásból kifolyólag a továbbiakban elengedhetetlenné vált az egész lakás víztelenítése, szigetelése, valamint a faszerkezetek, padlózat teljes kicserélése. Így a nagy közegyházi támogatás mellett is felmérhetetlen becsértékű a gyülekezet áldozata.

1966-ban a gyülekezet lelkészét Kissomlyóra hívták meg és iktatták be, míg a gyülekezetbe Rác Miklós kissomlyói segédlelkész került. Ebben az évben az asszonyok áldozatából kifestették eddig meszelt templomunkat. 1970. májusában fájó szívvel búcsúztak a 60 év után kántorságból nyugalomba vonuló Mesterházy Imrétől.

Az önállósodás szempontjából még mindig fiatalnak mondható gyülekezet harmadik lelkésze volt Rác Miklós, aki 38 évig szolgálta Nádasdon Istent és pásztorolta szeretettel a híveket. Lehetetlent nem ismerve küzdötte le a jégben és hóban megnyilvánuló természeti akadályokat, hogy a távolabb, a szórvány településein élő evangélikusságnak is vigye vasárnapról vasárnapra az örömhírt. Kiterjedt szolgálati területét (kb. 30 km sugarú kör) az akkoriban gyakran lelkészhiánnyal küszködő egyházunknak köszönhette, így többször volt több éven keresztül helyettes lelkész Nemeskoltán, Körmenden, Őrimagyarósdon. Segítségére volt hű társa, felesége Foltin Márta, aki világi hivatása mellett teológusi diplomát is szerzett. A gyülekezetben kántori feladatot látott el, hétvégente gyermekeknek bibliaköri alkalmakat vezetett, asszonyokkal énekszóval készültek egy-egy nagyobb ünnepre, jelesebb alkalomra vagy éppen kiállításokat szerveztek.

A nádasdi templom jelenlegi oltára a fafaragás tehetségével megáldott Rác Miklós lelkész keze munkáját dicséri. Az eredetileg a század közepén épített faragatlan oltárépítmény 1983-ban került végső kialakításra. A tetején található kereszt, valamint egy kopjafák leírását tartalmazó könyv volt Rác tisztelendő úr segítségére, mely alapján megtervezte és kifaragta az oltáron az üdvösség motívumait. "Hamar híre ment a környéken ennek az alkotásnak, és felekezetre való tekintet nélkül jöttek a kollégák megrendeléseikkel. Így készült el az évtizedek folyamán a magyarszecsődi református templom úrasztala és lámpatestei, a püspökmolnári evangélikus imaház oltára, a nádasdi iskolaemlékmű díszeinek és feliratának faragása, lámpatartók Kőszegre, valamint gyertyatartók, kopjafák, és saját házának kerítése hal-motívummal." (In: Evangélikus Élet, 2000.12.10. Menyes Gyula: A fafaragó lelkész)

A parókia, mely igazi otthonává vált a Rác családnak időközben felújításra szorult. Ám mindig csak a legszükségesebb újításokra, fejlesztésekre volt lehetőség, amelyet többnyire kétkezi munkával maga a lelkész végzett el, mint pl. a központi fűtés beszerelését, vagy a leszakadó mennyezet javítását, melléképületek építését. A vezetékes vizet 1979-ben vezették be. 1980-ban felmerült a torony építésének szándéka a templom mellé villamosított harangokkal. Az építkezést 1983-ra sikerült befejezni. A torony az egykor államosított egyházi iskola területén lévő harangláb anyagából épült állami engedéllyel, most már a gyülekezet területén. A harangokat villamosították. 1988-89 történt meg a templomtető felújítása gyülekezeti tagok áldozatos munkájával.

2004-ben lelkészváltásra került sor. A nyugdíjba vonuló Rác Miklós utóda Kőrösi Krisztina lett.

Tervek a közeljövőre vonatkozóan a gyülekezet építése és pásztorolása valamint a szűkös anyagiak ellenére a templom és parókia felújítása, korszerűsítése ismét halaszthatatlan feladat elé állítja a közösséget.

A gyülekezet történetének összefoglalását nagyrészt Rác Miklósnak köszönhetjük.