Csengey Gusztáv

Az Aszódi Evangélikus Templom oltárképe

Apja gazdatiszt, később községi jegyző volt. Gyermek- és ifjúkorát Irsán töltötte, középiskolai tanulmányait pedig Pesten és Sopronban folytatta. Itt nagy hatással volt rá az ifjúság élénk irodalmi élete, s ekkor kezdett el verselni is. Arany János iránti tiszteletből ment tanulni Nagykőrösre, de végül nem lett a költő tanítványa. Középiskolai tanulmányai befejeztével ismét Pestre került, a közös protestáns teológiára.

Készített egy tréfás naptárt, amelyet Ballagi professzor felajánlott a Hackenast Kiadónak megjelentetésre. A kiadó Csengeyre bízta a "Gyermekbarát" és a "Házikincstár" szerkesztését.

Tanulmányait ezután Németországban, Jénában folytatta. Hazatérése után letette a lelkészi és a tanári vizsgát. Némethonból egy diák énekszövegét is hazahozta, amit lefordított és átköltött. Az iskolájuktól búcsúzó diákok ma is szívesen éneklik: "Ballag már a vén diák"
Csengey Gusztáv pedagógus, irodalmár, történész volt, de elsősorban az oktató-nevelő munkát tekintette hivatásának. 1868-tól az aszódi evangélikus gimnázium tanára (1874-1877 között igazgatója) volt.

1886-tól Eperjesen, a teológián Ószövetséget és egyháztörténetet tanított, valamint oktatott a jogakadémián is. Hallgatója volt Kemény Lajos, a későbbi budapesti esperes is. 1919-től - nyugdíjasként - a Miskolcra áttelepült jogakadémián adott elő. Tanári működését az ifjúság szeretete és a hazafiság jellemezte. Magát "az utolsó kuruc"-nak titulálta. Csengey Gusztáv irodalmi munkássága is kiemelkedő.

Legismertebb művei - a teljesség igénye nélkül - a következők:
"Hullámok közt" (regény, Pest, 1871)
"Csengey Gusztáv munkái" - I. Költeményei, II. Beszélyei (Budapest, 1874)
"Eszter" (költemények, Esztergom, 1876)
"Bokrétás világ" (költői elbeszélés, Budapest, 1878)
"Ida emléke" (Budapest, 1897)
"Don Quijote" (verses regény, Budapest, 1903)
"Vallásos költemények és énekek" (Budapest, 1912)
"A fogoly lengyel" című balladájának főszereplője Kosciusko szabadsághős

Csengey a művet a lengyel szabadságharc idején írta, és 1863-ban Pákh Aladár lapjában, a Vasárnapi Újságban jelentette meg. Neve egy csapásra közismert lett, a verset évtizedekig az egész országban szavalták, sőt több nyelvre le is fordították. Költeményeit számos folyóirat őrzi, így például a Délibáb, a Váczvidéki Lapok, a Szabadság, a Protestáns Szemle, a Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, a Sárospataki Lapok, az Evangélikus Egyház és Iskola, az Őrálló, a Vasárnapi Újság és az Eperjesi Lapok. Ez utóbbinak munkatársa is volt.

A történész Csengey tevékenysége főként teológiai irányultságú volt.
**Híresebb írásai:**
"Egy remekmű a héber irodalomból" (Protestáns Szemle, 1890)
"Jézus képe az Ótestamentomban" (Protestáns Szemle, 1896)
"Egy nevezetes rejtély megoldása" (Protestáns Szemle, 1909)
"Izrael története" (Eperjes, 1909)
"A nikolsburgi béke" (Sopron, 1922)

Munkáját még életében elismerés koronázta: Varsó polgármestere a város díszfogatán vitte a tiszteletére rendezett közgyűlésre és ünnepélyre. A Petőfi Társaságnak rendes, a miskolci Lévay József Közművelődési Egyesületnek pedig tiszteletbeli tagja volt.

Evangélikus egyházunk sokoldalú tagja Miskolcon, a Hodobay-telepen lévő Kolozsvári utca 11. alatt élt feleségével, szerény körülmények között. Társa még megélhette születésének centenáriumi ünnepségeit. Sírja a miskolc-mindszenti temetőben van, mellszobra - Borsodi-Bindász Dezső alkotása - a templom udvarán található.

B.B.

Az Evangélikus Élet 2002/50. számában megjelent írás.

Kapcsolódó oldalak:

Emlékezés Csengey Gusztávra
Az Evangélikus Élet 2003/1 számban megjelent írás