Kárpátalja / Ukrajna protestáns múltja

A Kárpátljai Református Egyház címere

A II. világháború után Kárpátalját nem Csehszlovákiához csatolták vissza, hanem Ukrajnának - így e terület a valójában semmilyen autonómiával nem bíró szovjet tagköztársaságnak - részévé vált.

Az egyház felszámolására irányuló állami politika különösen az első időszakban - itt még sokkal durvább volt, mint a többi szocialista országban. A tét itt nem az volt, hogy hogyan tud élni az egyház elnyomatásban, ha nem az, hogy egyáltalán életben maradhat-e, hogy fennmaradnak-e legalapvetőbb funkció, létezhet-e a protestáns igehirdetés, lesznek-e még protestáns templomok és lelkészek.

Az ortodox kulturális hagyománnyal bíró Oroszország XX. századi birodalma szinte egyáltalában nem ismerte a protestantizmust. Kérdéses volt, hogy bármilyen jogi statust kaphat-e a kárpátaljai református egyház. Ebben a helyzetben vetődött fel, hogy az egyház csatlakozzon a hivatalosan bejegyzett és államilag ellenőrzött baptista egyházhoz. Az állam helyi képviselői együtt kezdtek el tárgyalni a reformátusokkal és baptistákkal, sőt a - helyzetet rosszul felmérő - Magyarországi Református Egyház részéről is érkezett bátorítás ilyen irányba.

A református lelkészek konferenciáján 1947-ben Bátyuban azonban a többség elvetette ezt a lehetőséget, ami feltehetőleg előbb utóbb a református hit megszűnéséhez vezetett volna.

Ezt követően az egyház egésze nem kapott jogi statust, helyi szinten azonban a hívek összeírása után működési engedélyt adtak ki a gyülekezetek számára. A gyülekezeteket az államilag jóváhagyott Húszak Tanácsa vezette. Tényleges egyházi struktúráról, tisztázott jogi viszonyokról nem lehetett beszélni. Zavaros körülmények lett püspök előbb Györke István - akit hamarosan deportáltak - majd Gencsi Béla.

A másik döntő kérdés a templomok fennmaradása volt. Az épületeket államosították, néhányat leromboltak, vagy más célra használtak. Gyakran ateista múzeumokat alakítottak ki bennük. Sok esetben a gyülekezet az államtól saját templomát bérelhette, így mód nyílott az istentiszteletek megtartására.

A lelkészek több mint egyharmada már a háború végén elmenekült, sokakat pedig évekre bebörtönöztek. Szibériába hurcoltak, különösen is az után, hogy egy részük az akkori apokaliptikus körülmények hatására és sajátos kegyessége által indíttatva profetikus hangvételű levelet írt Sztálinnak, melyben a bibliai Nebukadneccárhoz hasonlították a diktátort. Mindezek következtében egyre kevesebb lelkésznek kellett ellátnia a szolgálatokat a közel 100 gyülekezetben. Az engedélyezett egyházi szolgálat csak az istentiszteleteket, a keresztelést és a temetést foglalta magába. Külső kapcsolattartásra a 70-es évekig gyakorlatilag semmilyen lehetőség nem volt.

Először 1974-ben engedélyezték, hogy 2 fiatal lelkészképzésben vegyen részt, oly módon, hogy az idősebb lelkészek hétvégi foglalkozás keretében igyekeztek átadni tudásukat. Az általános politikai helyzet lassú enyhülése mellett hozzájárult az egyház helyzetének javulásához az, hogy Tóth Károly, későbbi budapesti püspök, a különben kétes szerepet játszó Keresztyén Békekonferenciában betöltött szerepét és ebből fakadó szovjetunióbeli kapcsolatait felhasználva, tárgyalásokat folytatott a kárpátaljai egyház érdekében. Ezt követően engedélyezték magyar Bibliák, énekeskönyvek eljuttatását Kárpátaljára, rendszeressé vált kétévenként újabb két fiatal lelkész képzése, lassan lehetővé váltak a kárpátaljai egyház külföldi kapcsolatai. 1978-ban 81 gyülekezet képviselői - gyakorlatilag presbiterei - választották püspökké a szintén Szibériát megjárt Forgon Pált.

A kommunizmus bukását hatalmas éledés követte az egyházban. 1990-ben az állam elismerte jogi személynek az egyházat, ami lehetővé tette, hogy a református egyház hagyományainak megfelelően megválasszák az egyház zsinatát és megalkossák az egyház törvényeit. Sor került évtizedek után az első konfirmációra. Elkezdték tanulmányaikat a különböző magyar nyelvű teológiákon a kárpátaljaiak.

Az elvett templomok is újra megnyíltak, s fokozatosan kezdte visszakapni az egyház egyéb épületeit, parókiáit is. Megindult a hitoktató-képzés, sőt református iskolákat is létrehoztak. A Kárpátaljai Református Egyház püspöke 1994-98 között Gulácsy Lajos (Munkács), majd 1998-tól Horkay László (Nagydobrony). Időközben nemcsak a politikai rendszer változott meg, hanem az ország is. Felbomlott a Szovjetunió és Kárpátalja a most már valóban független, de még Kelet-Európában is kirívóan súlyos gazdasági nehézségekkel küszködő Ukrajna része lett.

Az egyház belső lelki életet sajátos kettősség jellemzi. Egyrészt itt él még a leghagyományosabb népegyházi élet s magyar reformátusság körében, másrészt viszont erőteljesen jelen van az az ébredéses kegyesség, amely már a két háború között is erős gyökerekkel bírt ezen a tájon, s a II. világháború után az ún. Napkeleti Baráti Kör keretében gyűjtötte egybe a lelkészeket és szervezte szolgálatukat.

Kapcsolódó oldalak:

Kárpátalja Info
Kárpátalja információs portálja

Kárpátaljai Református Egyházkerület

A Kárpátaljai Református Egyház Könyvtára

Técsői Református Gyülekezet

A badalói református templom

A beregszászi Teleházakért Alapítvány

Jelentés az ukrajnai magyarság helyzetéről

Kárpátaljai Református Ifjúsági Szervezet

Kárpátalja Oktatási Intézményei

Szabad-e sírne a Kárpátok alatt?
Fabiny Tamás cikke az Evangélikus Élet 2005/9. számában

Tiszaújlak

A benei református templom

A beregardói református templom

A beregdédai református templom

A Beregszászi Református Templom

A borzsovai földvár és a vári református templom

A csetfalvi református templom

A Huszti Református Templom

A mezőkaszonyi református templom

A nagyberegi református templom

A palágykomoróczi református templom

A Salánki Református Templom

A técsői református templom, Kossuth mellszobor és Hollósy-ház

A Viski Református Templom

 

További oldalaink

Nagyszőlős ( Vinogragyiv Ua)