Győr (Raab Hu)

Győr-Moson-Sopron megye

**Győr és a protestánsok.** I. rész.

írta: Tekus Ottó evangélikus lelkész

A magyar és osztrák főváros között félúton, a Mosoni Duna partján találjuk Győrt, Magyarország negyedik legnagyobb városát, a Kisalföld természetes központját. Itt torkollik a Rába és a Rábca a Dunába. Északon - Szlovákia felé - a Duna főága az államhatár. Magyar oldalon a Szigetköz, Szlovákia területén a Csallóköz színesíti a tájat. "Belakták" a keltákon kezdve a rómaiak és avarok, majd a frankok is. Kelta eredetű nevét a rómaiak örökítették meg: ARRABONA. A város 1859-ben alapított múzeuma sok múltból való emléket őriz, amit a régészek fordítottak ki a földből. Az Árpád-kor latinsága a várost JAURINUM névvel illette. A várossal kapcsolatos szakirodalom könyvtárnyi.

A honfoglalás korában Győr környéke a fejedelmi törzs szálláshelyei közé tartozott. Az államszervező Szent István itt várispánságot, és az egyház részére káptalannal egybekötött püspöki székhelyet alapított. A tatárok Győrt is elpusztították. V. István 1271-ben a szabad királyi városokéhoz hasonló kiváltságokat adományozott Győrnek. A XVI. század közepére - Mohács után - a török hódítás hazánk közepét is elérte. Ekkor Győr különleges szerepet kapott a maradék ország és főként Bécs védelmében. A végvári rendszer legkorszerűbben átépített vára és a Dunántúli Főkapitányság székhelye lett. A Habsburg hatalom itt a magyar várőrség mellett állandó jelleggel külföldi (főleg németországi) katonaságot állomásoztatott. A vár és a város csak 4 évig (1594-1598) volt a törökök birtokában.

A reformáció gyors magyarországi terjedését a pápai tiltások templomi kihirdetése és az ahhoz csatlakozó országgyűlési törvények már 1526 előtt jelezték. Tájékozottság tekintetében Győr nem volt hátrányban Sopronhoz és Pozsonyhoz képest. 1524-ben Kristóf ferencrendi szerzetes ellen a soproni káptalan folytatott vizsgálatot, s annak során megállapítást nyert, hogy "az evangéliumi hitet és tanítást hirdeti" (Payr:eml.). A fennmaradt töredékes adatok is világosan megrajzolják a képet: az évszázad második felére a reformáció, - ha két ágra szakadva is - meghódította az országot, benne Győr városát is. A pápához küldött érseki jelentések és segítségkérések beszámolnak az egyház nehézségeiről. Papjainak nagy része képzetlen, mondhatni tudatlan, az egyházi személyek erkölcsi színvonala a kolostorokban folyó életet is beleértve nagyon alacsony, és az egyházi élet minden szintjén dominál az anyagiasság. Ez a magyarázata annak, hogy Luther fellépése és az "egyházjavítás" lehetősége hazánkban is lázba hozta az embereket.

Régi győri írásokban, okmányokban, telekkönyvben is találunk neveket, amelyeknek szövegkörnyezete arra mutat, hogy a nevek viselői kapcsolatban voltak az egyházban mindennapivá vált új eseményekkel. Mohács után Paksi Balázs püspöknek évekig nem volt utóda. (A győri püspök később is ritkán lakott Győrben, legtöbbször országos tisztséget látott el a magyar kancellária vezetőjeként. A gyakorlatilag püspök nélkül maradt egyházmegyében az egyházi főhatalom gyakorlására a káptalan tehetetlennek bizonyult, bár szentszéki eljárást nem egy esetben indított lutheri tanításokkal meggyanúsított személyek ellen. Példa erre: a városbeli urak többször elhívtak (Magyar)Óvárról Győrbe prédikálni egy "(Huszár)Gál":http://www.lutheran.hu/z/honlapok/protestans/magyarorszag/papa/huszargal nevű papot, akit 1554-ben korábbi gyülekezetéből Oláh Miklós érsek elűzetett, de Óváron Habsburg Miksa főherceg birtokán menedéket talált. Ő prédikált Győrött a várbeli magyar vitézeknek, meg a város magyar lakosságának. A győri káptalan inkvizíciós eljárásával szemben. a főhercegi pártfogó egy ideig meg tudta védeni.

Győr várkapitánya 1564-ben Hans Rueber lett, aki a várbeli német sereg számára Németországból az új hitet hirdető papot hozott, Magdeburgi Joachimot. Ecchius Salm főrangú osztrák nemes is volt itt várkapitány, aki szerette a magyarokat és nyelvünket is megtanulta. Ő is nyíltan a reformációhoz tartozónak vallotta magát. Az első, akit a győriek magyar prédikátorának ismerünk, az 1567 évi telekkönyvben kerül említésre, a prépost házában lakó Kálmán deák. Az első felszentelt lelkész pedig, akit ismerünk, a később püspökké választott Síbolti Demeter (1584?- 1589), akiről "Szenczi Molnár Albert":http://www.lutheran.hu/z/honlapok/protestans/felvidek/szenc/szencimolnaralbert emlékezik a győri iskolában töltött esztendeje kapcsán. A 16. század második feléből származó írott dokumentumok egyértelműen a reformáció teljes sikeréről beszélnek. Egy a pápához küldött bizalmas jelentés arról szól, hogy Győr város lakossága - "600 tűzhely" - kivétel nélkül a reformációhoz csatlakozott.

A reformáció egyházainak helyzetét azonban kezdettől beárnyékolta az a tény, hogy a középkorban gyökerező közjog csak a szentistváni alapítású egyházi struktúrát ismerte. A katolikus restauráció pedig erre alapozva támadta már kezdeteitől fogva a reformáció egyházait. I. Ferdinánd, az 1526-ban megválasztott első Habsburg uralkodó, az országgyűléseken találkozott a magyarok - törvényeikbe foglalt - szabadságigényével. A király válasza erre az volt, hogy a magyar rendek tévednek ha azt hiszik, hogy nekik vallásszabadságuk lehet, amikor az ő hatalma alatt álló Ausztriában és Csehországban lakóknak nincs. Ez maradt a Habsburg hatalom álláspontja századokon át. A két "protestáns" egyház pedig évszázadokon át küzdött az elismertetésért, ti. azért, hogy az egyháznak jogi védelmet biztosító törvénybe mi is bekerüljünk.

Buda török megszállása (1541) után Győr végvár. A végvárak őrsége a sereg nyugalma érdekében vallásgyakorlata dolgában kiváltságos helyzetben volt. Az idegenből hozott német hadak (többnyire német) parancsnokai közül többen is nyíltan a reformáció pártján álltak.

Ők bizonyos mértékben védelmet jelentettek a reformációt átvevő városi polgárságnak. Rueber János és Ecchius Salm főkapitányok voltak a legnevesebbek. Rueber hozta magával (Magdeburgi) Joachim tábori lelkészt, akinek istentiszteletei előtt a vár négy sarkán megfúvatták a kürtöt és a lelkész a főkapitány (mai Széchenyi téren állott) háza előtt prédikált, a téren összegyülekezett lakosság előtt. A régi feljegyzésekben több szó esik arról, hogy a várőrség védelme alatt német, illetve magyar seregiskolát tartottak fenn, amibe a polgárság is küldhette gyermekeit.

Egyelőre, az ország három részre szakadásának kezdetén tehetetlenné vált a központi hatalom. A talaját vesztett főpapságnak csak azzal tudott segíteni, hogy a hódoltságból elmenekült főpapoknak létfenntartást biztosított. A maradék országban pedig törvényen kívülieknek tekintette a nem katolikusokat és ha csak tehette, zaklatta őket.

Pázmány Péter volt az első, aki céltudatos munkával elkezdte a katolikus iskoláztatás szervezését. A régi nagy családok rekatolizálásának előmozdítására birtokot, címet és rangot adományoztak. A városok már évszázadok óta igyekeztek több-kevesebb sikerrel megszabadulni a földesúri hatalomtól, ennek sikere esetén azonban a királyi kancellária közvetlen utasításainak kellett engedniük, míg végül az ellenreformáció felülkerekedésével csupa katolikus polgárt ültettek a városi tanácsba.

A Habsburg hatalom megszilárdulásával a karhatalom jött az ellenreformáció segítségére. A középkori törvény (az Aranybulla is) a nemesség jogait védte. S ha a nemes úr visszatért katolikus hitre, elvárták, hogy a szolgálatában álló "nemteleneket" is vissza vigye a katolikus egyházba. Cuius regio, eius religio - akié a birtok, azé a vallás. Ez volt az ún. földesúri jog. Ennek érvényesítésével vármegyényi területekről űztek el protestáns prédikátorokat és tanítókat, hogy utánuk visszanyomulhasson a régi egyház. Kolonits Lipót esztergomi érsek mondta: *"Magyarországot először katolikussá, aztán koldussá, végül németté tesszük."* Ezért fonódott össze történelmünkben elválaszthatatlanul Bocskaytól II.Rákóczí Ferencig a nemzeti szabadságharc a vallási szabadágért folytatott harccal. Ha győzelmes volt a szabadságért vívott harc, a békekötéskor Bécs mindent elfogadott, a békefeltételeket még országgyűlésen törvénybe is foglalták. Ez volt a taktika. Utána újra kezdődött minden. A kiharcolt jogokat semmibe vették. Ha pedig vesztettünk, iszonyú volt a megtorlás.

Győrött a német és svájci reformáció hívei - különbözőségeik ellenére is, - kb. 100 éven át szoros közösségben maradtak. Az 1647 évi vallásügyi törvények (amelyekben Győrről külön megnevezve is szó esett!) és a 30 éves háborút nálunk lezáró 1648. évi Linzi Béke egy jobb és békés kor reményét keltették "a két confessio" tagjaiban. A református gyülekezet ekkor szervezetileg békességgel különvált az evangélikusoktól. Az egy fészekbe húzódás ideiglenesen még ekkor is fennmaradt.

A harmincéves háború befejezése Magyarországon nem hozta meg a vallásbékét. A katolikus restaurációs törekvések még csak ezután érték el tetőpontjukat! A Wesselényi nádor szervezésében indult összeesküvés megtorlásával a protestánsokra is halálos csapást akartak mérni. A győri püspök 1671-ben egy hajnalon kidobatta hajdúival a városfalakon kívülre a két protestáns felekezet lelkészeit és tanítóit családtagjaikkal együtt. Megfenyegette őket, hogy az ő püspöksége területére visszatérni ne merjenek Pár évre rá a pozsonyi Rendkívüli Törvényszék idézése ezért nem talált már Győrött protestáns papot. A gyászévtizedben, a hitük mellett végsőkig kitartó prédikátorokat gályarabságra hurcolta a vakbuzgó gyűlölet. A győri evangélikus és református gyülekezet mégis fennmaradt, mert megtanulta, hogy lelkész és tanító nélkül, nyilvános vallásgyakorlat, istentisztelet és iskola nélkül, mint hamu alatt a parázs, élni tud a gyülekezet. A családi otthonok az egyház élő sejtjei maradtak.

Kapcsolódó oldalak:

A Nyugati (Dunántúli) Evangélikus Egyházkerület honlapja

Győr-Öregtemplomi Evangélikus Egyházközség temploma

Győri Evangélikus Egyházközség nádorvárosi temploma

Győrújbarát - Ménfőcsanak - Tényői Evangélikus Egyházközség

Dunántúli Harangszó

Győr Öregtemplom

Győri Unitárius Egyházközség honlapja

A Győri Unitárius Egyházközség története

Győr - Nádorvárosi Evangélikus Templom

Győr város honlapja

 

További oldalaink

Győr (Raab, Hu) Evangélikus Oktatási Intézmények

Református Egyház Győr

Győry Vilmos

Rát Mátyás

Schöpf Merei Ágoston

Torkos András

Torkos József

Torkos justus János