1%

A sárvári evangélikus gyülekezet történetének fénykora a magyarországi reformáció korai korszakára esik. A lutheri tanok termékeny talajra találtak a városban. Az 1530-as évektõl Nádasdy Tamás volt a sárvári vár ura. Õ nagymûveltségû, humanista ember volt, aki az elsõk között kötelezte el magát a megújult hit mellett.

Nádasdy Tamás hívta 1534 körül Sárvárra a budai tömlöcbõl - ahová az evangélium buzgó hirdetése miatt került - akkor szabadult Dévai Bíró Mátyást. Õ akkoriban írta itt latin nyelvû munkáit. Késõbb Wittembergbe ment, ahonnan 1537 õszén Nádasy Tamás védelme alá újra Sárvárra vonult, akinek Melanchthon ajánlotta Sylvester Jánossal együtt. Itt 1538-41 között mûködött, innen járta be a Dunántúlt. Ekkor érdemelte ki a Magyar Luther nevet.

Sylvester János 1534 nyarán jött Sárvárra. Itt a Nádasdy Tamás által felállított nyomdán nyomtatta ki 1539-ben Grammatica hungaro-latina-át, majd 1541-ben Új testamentumát magyar nyelven (Vy Testamentu' mag'ar n'elven). Ebben segítségére volt a Krakkóban kitanult nyomdász Abádi Benedek. Õt is Nádasdy hívta Sárvárra az 1539-ben felállított nyomda vezetésére és 1543-ig, a nyomda megszûnéséig tartózkodott itt.

Nádasdy Ferenc udvari lelkésze és Sárvár prédikátora volt Magyari István. Sárváron írta Az országokban való sok romlásoknak okairól címû munkáját, amellyel vitába szállott Pázmány Péter a Felelet-ben. Magyari erre válaszolt, de Nádasdy halála miatt mûvét már kinyomtatni nem tudta.

Sárváron született Zvonarics Mihály is, aki késõbb a város prédikátora, Nádasdy Pál udvari lelkésze, majd a soproni evangélikus kerület szuperintendense (püspöke) volt.

A Nádasdy korszak végén újra megerõsödött Sárváron a katolikus felekezet, ekkor bizony az evangélikusok erõs üldöztetéseket szenvedtek. Egy 1673-ban kiadott utasítás még azt is megtiltotta, hogy vallási ügyben valaki is evangélikus prédikátorhoz forduljon. A rendelet ellen vétõket súlyos, 20 forintos bírsággal súlytották. 1791-ig még az evangélikusoknak is kötelességük volt fizetni a katolikus plébánosnak a lélekpénzt. Ennek ellenére a 19 század elsõ felében is találunk evangélikusokat a városban, sõt számuk ebben az idõszakban még emelkedett is. Elmondható, hogy arányuk a lakosság számához viszonyítva 10-15 % körül mozgott.

A 18. században a városban nem volt evangélikus templom, a sárvári hívek Nemesdömölkre jártak. A 19. század elején az evangélikusoknak azonban már volt imaházuk. Mai templomunk 1834-ben épült.

Az evangélikusok aránya a város 16 ezres lélekszámához viszonyítva ma is csekély. A gyülekezet nyilvántartásai szerint 700-750 megkeresztelt evangélikus él a városban. A gyülekezet egy lelkészt és egy fõállású hitoktatót foglalkoztat, a többi tisztségviselõ tiszteletdíjat nem kap.

Az gyülekezet presbitériumát 2000. tavaszán választotta újra az egyházközség közgyûlése. Büszkék lehetünk arra, hogy az egyházközség lelkésze a Vasi Egyházmegye esperes-helyettese, továbbá arra, hogy a különbözõ egyházkormányzati szervezetekben és a zsinatban 4 sárvári, illetve rábapatyi kapott szerepet a tavaszi általános tisztújító választáson.

Városunk protestáns históriájáról bõvebben olvashat a Protestáns Honlap sárvári oldalán (http://church.lutheran.hu/reformatio/pksv.htm)