Történet
A
Szolnoki Evangélikus Egyházközség története
a kezdetektől napjainkig
Az általunk fellelhető legelső adat szerint az
I. világháború előtt mindössze 70
evangélikus élt a városban. Arra nézve,
hogy a reformáció után - az 1500-as évektől - Luther tanai hogyan terjedtek el Szolnokon, vagy hogy lélekszámuk
hogyan változott a török hódoltság,
valamint az ellenreformáció idején, nincsenek
adataink.
Az I. világháborút követő
gyászos trianoni békeszerződés következményei
sodortak Szolnokra több, mint 300 evangélikust, akik az
ellenséges invázió elől menekültek a
megcsonkított hazába új megélhetést
keresve. Az újonnan betelepültekben egyre erősödött
a szándék, hogy gyülekezetté
szerveződjenek.
Viszkok (Vető) Lajos lelkész - később
püspök - 1933-ban állította össze, és
jelentette meg a szolnoki evangélikus templom építésének
történetét. Írásában
bemutatja, hogyan alakult meg az egyházközség.
A
fordulópont az 1923-as esztendő. Kuthy Dezső missziós
lelkész ekkor kezdte meg az evangélikus hívek
összegyűjtését. Ebben Vitéz Kovács
Félix kir. ügyészségi fogházgondnok,
és Jeszenszky József főispáni titkár
volt segítségére. Az első istentiszteletre
1923. október 21-én került sor a Sipos téri
elemi iskola egyik tantermében. Ez alkalommal megalakult a
missziói tanács a további szervezés
kézbentartására. A továbbiakban a
református templomban tartották alkalmaikat, ahol
Szuchovszky Gyula budapesti vallástanár hirdette az
igét. 1924 őszétől a Verseghy reálgimnázium
rajzterme szolgált istentiszteleti helyül. A hívek
áldozatos munkája nyomán hamarosan igazi
istentiszteleti hellyé vált a tanterem: oltárt
készítettek a hozzá való terítőkkel,
majd sikerült edényeket és egy harmóniumot
is beszerezniük. A misszió ügyének lelkes
előmozdítója volt Alexander Imre, Jász-Nagykun-Szolnok
vármegye alispánja, aki a szerveződő gyülekezet
felügyelői tisztét látta el. Minél
magasabb szintre jutott a missziói egyházközség
szervezettsége, annál inkább erősödött
a vágy, hogy a közösségnek saját
temploma legyen.
1927-ben merült föl, hogy a város
telket adományoz a gyülekezetnek templomépítés
céljából.
A lebontásra váró villanyiroda telkére esett a választás. A következő évben megkezdte a gyűjtést a templomépítő bizottság. Hihetetlen
áldozatkészségről tett tanúbizonyságot
a kicsiny, alig háromszáz lelket számláló
közösség, amint az építkezésre
10.000 pengőt gyűjtött össze. Egyéb adományokból,
országos gyűjtésből, a hívek adójából
1931 végére további 40.000 pengő állt
rendelkezésre az építés elindításakor.
Közben a gyülekezet önálló missziói
egyházközségi státuszt nyert. Az első
anyakönyvi bejegyzések 1926-ból valók. 1930
őszétől a gyülekezet önálló
segédlelkészt alkalmazott Mikler G. Sámuel
személyében.
A templom épületének megtervezésére
pályázatot írtak ki. A beérkezett tervek
közül Gerey Ernő budapesti műépítészé
nyerte el a hívek tetszését, melynek mintájául
a lutheri reformáció fontos színhelye, a
wittenbergi vártemplom szolgált. Erre emlékeztet
a kerek, felül gótikus, koronaszerű, kupolás
torony, azután a főbejárat, amely a vártemplom
ún. tételkapujának a mása, melyre Luther
1517. október 31-én kiszögezte 95 tételét.
Továbbá a támpillérek, a kerítés,
valamint a templom belsejében az oltár, a hangvető, a
csillárok és a padok kiképzése. A templom szentelésére 1932-ben, reformáció ünnepén került sor. Az
eredeti - Vidovszky Béla művész által
készített - oltárképet is a vártemplom
egyik szobra ihlette. Sajnos ennek a festménynek nyoma
veszett, feltehetőleg megsérült és lecserélték.
A jelenleg látható, Munkácsy híres
trilógiájából a Pilátus előtt
álló Jézust ábrázoló
alkotás ismeretlen festő munkája.
Mikler Sámuelt Viszkok Lajos követte a
lelkészi szolgálatban. Tőle 1937-ben Uzon László
vette át az egyházközség pásztorolását.
24 éven át állott a közösség
élén. Munkáját erősen nehezítették
a II. világháborús évek, valamint a
háború utáni kemény esztendők. Az
egyházak életét ellehetetleníteni igyekvő
időszak erősen megtépázta a kicsiny gyülekezetet.
Hasonló - hol a háttérben meghúzódó,
hol egészen nyílt - politikai elnyomatásban
teltek Fodor Ottmár lelkész munkássága
idején is az évek. Túl az állandó
anyagi bizonytalanságon, meg kellett küzdeni azzal a
ténnyel is, hogy az üldöztetések miatt egyre
kevesebben merték felvállalni az egyházi életben
való részvétel kockázatát.
Jellemző adat, hogy a gyülekezet anyagi nehézségei
miatt a közösség arra kényszerült, hogy
a parókia épület egy részét, melyet
a helyi tanács korábban többször kiutalt egy
családnak, eladja. Ennek ellenére Fodor Ottmár
fáradhatatlanul gondozta a hívők közösségét
nemcsak a városban, hanem a kiterjedt szórvány-vidéken
is, melynek rendszeres látogatása az ő idejében
kezdődött. A gyülekezet finn testvérgyülekezeti
kapcsolatai is ekkor alakultak ki. Szomorú, hogy éppen
a körülmények szabadabbá válása
idején hunyt el 1991-ben. A gyülekezet nagy szeretettel
emlékezik rá.
Halála után átmenetileg Halasy
Endre esperes, majd Bácsi János lelkész gondozta
a gyülekezetet, majd bizonyos ideig teológus hallgatók
látták el az igehirdetés szolgálatát.
Nagy szerepe volt az átmeneti, „gazdátlan” időkben
a gyülekezet életének szervezésében,
összefogásában dr. Münich Béla
főorvosnak, a gyülekezet felügyelőjének, aki
hosszú évtizedek óta a mai napig odaadó
hűséggel tölti be ezt a tisztséget.
1996-tól a ceglédi és szolnoki
gyülekezet közös lelkipásztor - Véghelyi
Antal - vezetése alatt „társegyházzá”
vált, majd 1999-ben újra önállósult.
Ekkorra a korábbi szűkös esztendők következtében
a templom és a parókia épületének az
állaga olyannyira leromlott, hogy haladéktalanul meg
kellett kezdeni a felújítást. A felújításhoz
országos egyházi, városi és külföldi
segítséget kapott a gyülekezet. A templom
újraszentelése 2001 júliusában történt.
Közben - külső segítséggel - sikerült visszavásárolni a parókia korábban
eladott részét, és az elmúlt esztendőben
megkezdődhetett ennek az épületnek is a felújítása.
Jelenleg a gyülekezet - bár még
mindig a megelőző évtizedek pusztításának
terhét nyögi - szépen gyarapodik. A 2001. évi
népszámlálási adatok szerint a
szórványtelepüléseken élőkkel
együtt lélekszáma meghaladja az ezret.
2001-ben Véghelyi Antal lelkész új
megbízást kapott, így helyébe Győri
Péter Benjámin lépett.
Dr.
Münich Béla felügyelő
Győri
Péter Benjámin lelkész
Szolnok,
2003. március 1.
|