1%

Mt 16,13-18

Acsád
2001. június 10.
gyülekezeti ház alapkőletétele

"Amikor Jézus Cézárea Filippi területére ért, megkérdezte tanítványait:
Kinek mondják az emberek az Emberfiát?
Ők így válaszoltak: Némelyek Keresztelő Jánosnak, mások Illésnek, megint mások pedig Jeremiásnak vagy valamelyik prófétának.
Erre megkérdezte tőlük: Hát ti kinek mondotok engem?
Simon Péter megszólalt, és így felelt: Te vagy a Krisztus, az élő Isten Fia.
Jézus így válaszolt neki: Boldog vagy, Simon, Jóna fia, mert nem test és vér fedte fel ezt előtted, hanem az én mennyei Atyám.
Én pedig ezt mondom neked: Te Péter vagy, és én ezen a kősziklán építem fel egyházamat, és a pokol kapui sem fognak diadalmaskodni rajta."

Az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében tesszük le ennek a gyülekezeti háznak az alapkövét. Sokszor elhangzott már ez az egyházi szófordulat istetiszteleteken, szentelő, avató ünnepségeken, kereszteléseken, esketéseken és temetéseken. Ma - Szentháromság vasárnapján - viszont különös hangsúllyal mondjuk ki ezeket a szavakat. Az egyházi esztendő lelki gondolatmenetében most érkeztünk el a teljess&eacueacute;rkeztünk el a teljességhez. "Ma végre együtt van a Szentháromság mindhárom személy!" Az Atya, aki teremtő és gondviselő szeretetével engedte, hogy az Ő világába megszülessünk és éljünk az Ő akarata szerint. A Fiú, aki az Isten és az ember között megromlott (voltaképpen megszakadt) viszonyt állítja helyre megváltó halálával. A Szentlélek, aki által Isten-nel kapcsolatunk lehet szüntelenül.

Ezt a kapcsolatot kívánja minél szorosabbra fűzni ez az acsádi gyülekezet is, amely lépésről-lépésre azon szorgoskodik, hogy egyre teljesebb legyen az a ház, ahol Istenhez szólhat, ahol Isten szavát hallgathatja. Ezért kezdődött most el az új gyülekezeti ház építése, amelynek alapkövét helyezzük ma el.

Most ne arról beszéljünk, hogyan kell egy háznak alapot vetni, hiszen ez az építészn ez az építészek és a statikusok feladata. A tervek elkészültek, s bízhatunk abban, hogy a szakemberek gondosan kiszámították, milyen alapot kell építeni ennek a háznak.

Egy Isten szolgálatára rendelt épülettel kapcsolatban azonban arról is szólni kell, hogy milyen lelki alapokra épül.

Jézus Krisztus az alap! - ahogy Pál apostol szavaiból hallottuk. Az egyház akkor született meg, amikor Jézus elküldte tanítványait, és amikor ők a Szentlélek indíttatására elindultak, hogy azt a hírt vigyék el minden embernek, hogy Jézus meghalt és feltámadt, és így szabad utunk van az Atyához.

Ennek a háznak Jézusról kell prédikálnia! A templomnak, a közösségi helyiségeknek, a vendégszobáknak, az irodának. Akárki lép be e ház küszöbén, annak első gondolata Jézus legyen! Az istentiszteleteken kív&uumiszteleteken kívül olyan rendezvények, alkalmak színhelye legyen, amelyeken fiatalok vagy idősek vagy bármilyen más emberek csoportja Jézust ismerheti meg még jobban.

Legyen ez a ház a misszió fészke, amely az ide látogatókat Jézusba vetett hitükben erősíti meg, hogy erre az alapra reménységgel építhessenek!

A Jézusba vetett hit az alap. A most felolvasott történetről sok teológus fejtette már ki véleményét. Mire is épít voltaképpen Jézus? Péterre, a Kősziklára? Nem pusztán az ő személyére! Természetesen fontos, hogy neki mondja el ezeket a szavakat, hogy érezze küldetése felelősségét. Ő azonban attól az, aminek Jézus mondja (t. i.: kőszikla), hogy ez a hit megadatott neki. Nem az ő érdeme!

Pál apostol sokszor "szerénykedik", amikor a neki adatott küldetésről szól. Magát nem becsüliute;l. Magát nem becsüli sokra, de tudja, hogy Jézus őt választotta ki, hogy hírnöke legyen! Ezt pedig komolyan kell venni!

Ez a ház is azért épül, mert érezzük küldetésünket! Tudjuk, hogy a mi feladatunk is az evangélium hirdetése. Legyen ez a ház a mi hitünkre alapozott épület, amely jelzi, hogy építői tudják, mire hívta el őket Jézus.

Befejezés: Nem érne semmit a mi elkötelezésünk, a mi hitünk, ha nem arról tennénk bizonyságot, ami megtörtént. Reménységünket, jövőnket arra építhetjük, amit Jézus tett és ígért. Megváltó munkája alapozta meg a mi hitünket. Erről tanúskodhatunk majd ezen a helyen is.

Amikor most elhelyezzük az alapkövet, azzal a reménységgel tesszük, hogy hamarosan elkészül ez a gyülekezeti ház, amely helyet adhat sokféle gyülekezeti alkalomnak, talán egyszer otthont adhat egy helyben lakó lelkipásztornak, mindenekelőtt pedig Istennek, akinek dicsőségére emeljük ezeket a falakat.

Adja Isten, hogy munkájuk eredményes legyen, és áldás legyen mindazon a munkán, amit majd ebben az épületben végeznek. Épüljenek benne lelki házzá mindazok, akik használni fogják. Egyedül Istené legyen a dicsőség!

Ámen