1%

2Kor 6,1-2

"(Krisztussal) együtt munkálkodva intünk ... titeket; úgy éljetek,
mint akik nem hiába kapták az Isten kegyelmét.
Mert ő mondja: 'A kegyelem idején meghallgattalak,
és az üdvösség napján megsegítettelek.
e;n megsegítettelek.
Íme, most van a kegyelem ideje!
Íme, most van az üdvösség napja!'"

Hálaadás Isten kegyelméért

Amikor a 150 fős acsádi gyülekezet ünnepét üljük, örömmel látjuk, hogy ez az esemény nemcsak ennek a falunak a népét mozdította meg, hanem a Meszlen-Acsád-Nemescsói Társult Egyházközség tagjait is, még szélesebb körben a Vasi Egyházmegye híveit és más felekezetek képviselőit is. Minden gyülekezeti ünnep az egész egyház ünnepe is egyben. Amikor az egyház szót kiejtjük ajkunkon, jól ismert kifejezést használunk, mégsem gondolunk annak eredetére. A régi magyar nyelvben az id-ház, az idvesség háza azt az épületet és a hozzá tartozó gyülekezetet jelentette, amely tanúskodik Isten szeretetéről és üdvözítő szándékáról. Valahánycute;l. Valahányszor templomba készülünk, erről a jó hírről, evangéliumról akarunk hallani.

Az acsádi testvérek hajléka, ez a templom, 10 éve szolgálja Isten igéjét. Ez alatt az idő alatt sok igehirdetés hangzott el e falak között sok igehirdető ajkáról. Most, amikor kicsit a múltba is tekintünk, nem csupán egy évtizedre emlékezünk; sokkal messzebbre kell elkalandoznunk. Jól ismerjük az egyháztörténet viharos korszakait, amelyekben az evangélikusok közösségének meg kellett küzdeniük létükért, fennmaradásukért. Mégsem a veszteségeket, a kudarcokat idézzük fel a történelemkönyv lapjairól, hiszen ezen a mai napon ép-pen azt ünnepeljük, hogy Isten akaratából, az Ő jótetszése szerint ma is él az egyház, ma is létezik az acsádi gyülekezet, és van olyan templomuk, ahol méltóképpen dicséóképpen dicsérhetik szeretetét és jóságát; ahol tovább szólhat az evangélium megtartó, lelkesítő és reményt keltő szava. Az igehirdetéseknek ezután is erről az isteni szeretetről kell tanúskodniuk!

Most van a kegyelem ideje! - hangzik Pál apostol örömki-áltása abban az igében, amely az ünnepi meghívón olvasható. Mi is boldogan vallhatjuk ezt; különösen, ha arra gondolunk, milyen utat járt be ez a gyülekezet a történelemben, míg ehhez a naphoz elérkezett. Sok dunántúli evangélikus közösség sorsában osztozott, amikor az 1700-as években elveszítette istentiszteleti helyét, az ősi templomot. Ez azonban nem oltotta ki a hívek lelkesedését. Továbbra is rendszeresen összegyülekeztek az evangélikus iskolában, hogy az igét hallgassák, együtt imádkozzanak és énekeljenek. A nemescsói artikuláris templomba jártak, így tartották kapcsolatukat a környék egyháztagjaival. Isten kegyelmének nagyságát élhették át hosszú évszázadokon keresztül. Megtapasztalták a Szentlélek összetartó erejét, hiszen nélküle lassan elfogyott volna a gyülekezet, elhalványult volna a hit.

Az acsádi testvérek közös szándéka valósult meg akkor, amikor 1988-ban úgy határoztak, hogy imaházat építenek. Isten kegyelmének újabb ajándéka volt, hogy megnyíltak a szívek, megmozdultak a karok és a lábak, hogy segítsék a nagyszabású vállalkozást. Magam is jelen voltam azon az ünnepen, amikor Dr. Nagy Gyula püspök úr felszentelte ezt az épületet, és átadta a hálás gyülekezetnek. Két évvel később torony is épült az imaház mellé, és azóta büszkén templomként emlegetik a helybéliek Istennekgetik a helybéliek Istennek ezt a házát.

"Íme, most van a kegyelem ideje!" - kiálthatunk fel újra meg újra, minden egyes ünnepen, amikor arról adhatunk számot, hogy tovább léptünk a gyülekezetépítésben, amikor újabb és újabb lehetőségek nyílnak meg előttünk az evangélium hirdetésére. Így tekinthetünk most előre is, hiszen jól tudom, hogy az acsádiak ifjúsági ház építését is tervezik az ingatlanrendezés során rövidesen megérkező kártalanítás összegéből. Hiszem, hogy ez a lehetőség Isten kegyelmében újabb jele ebben a gyülekezetben.

Nem hiába kaptuk Isten kegyelmét. Egy gyülekezet életében az évfordulóknak nemcsak az a jelentősége, hogy összefoglalják és lezárják a múlt egy szakaszát, hanem az is, hogy előre mutassanak, reményőre mutassanak, reménységet ébresszenek a jövő irányában. Egy gépkocsivezető, miközben az út mentén meg-megjelenő km-köveket figyeli, nemcsak arra gondol, mennyit utat tett meg eddig, hanem következtetni tud arra is, hogy a még hátra lévő útszakaszt mennyi idő alatt, milyen körülmények között tudja lefutni.

Ma - több száz évre, 10 évre visszatekintve - hálát adunk az eddig megtett útért; azért a kegyelemért, ami végig kísérte az acsádi evangélikus közösség földi vándorlását. Számba vesszük a mérföld-köveket, megállunk egy-egy jelentős eseményt jelző oszlopnál, de mindezt azért tesszük, hogy reménységet kapjunk, új lendületet ve-gyünk Istentől kapott küldetésünk további végzésére.

Nemrégiben egy ifjú lelkész-házaspár vette át a szolgálatot ebben a társult egyházközségben. Számukra még újak a falak: az acsádi temploméi, a meszleni és a nemescsói temploméi, sőt még a parókia falai is. Ismeretlen még sok arc, sok érzés és gondolat. Számukra ez az ünnep nem is annyira a múlt megismerése miatt fontos, hanem azért, hogy "következtetni" tudjanak a még előttük álló útszakasz lefutásának lehetőségeire. Isten kegyelmét megköszönve látjuk: lehetőségek vannak. Van reménység arra, hogy ez a templom máskor is megtelik hálás szívű hívekkel. Reménység van arra is, hogy a jövőben megépülő ifjúsági ház is megtelik majd lelkes ifjakkal, akik ennek a gyülekezetnek a jövőt jelentik. Sorolhatnám még azokat a jeleket, amelyeket mennyei Atyánk küld, hogy bátorítson minket a szolgálatra. Egy bizonyos: nem hiába ka bizonyos: nem hiába kaptuk Isten kegyelmét!

Befejezés: Pál apostol figyelmeztetése és buzdítása nekünk szól, akik ma ünnepelünk és egy szakaszt lezárunk a gyülekezet történelmében. Még 10, még 100, s ki tudja, még hány esztendő vár erre a templomra és az újra meg újra megújuló gyülekezetre. Küldetésünk ezekre az évekre mutatnak előre. Vegyük komolyan az apostol szavait: "úgy éljetek, mint akik nem hiába kapták az Isten kegyelmét!"

Ámen