1%

Immár harmadik alkalommal emlékeztek februárban közösen Sárváron az evangélikus és református gyülekezetek az 1676-ban gályarabságukból szabadult protestáns lelkészekre. A közös emlékezés hagyománya azonban régebbi, de 2001. előtt Reformáció napján tartották a hálaadó istentiszteletet.

1676 február 11-én de Ruyter admirális irányítása alatt egy holland hadihajó közelített meg a Földközi tengeren egy olasz gályát, amelynek fedélzetén gályarabságra hurcolt magyar protestáns lelkészek sínylődtek. Az admirális erőteljes fellépésének hatására a rabokat átadták neki - így végetért hitükért vállalt számkivetettségük.

Február 15-én az evangélikus templomban gyülekeztek a sárvári protestánsok, hogy hálát adjanak a 328 esztendeje történt eseményért. Az istentiszteleten Szentgyörgyi László református lelkész hirdetett igét Mt 21,12-13 és Zsolt 35 alapján. "Perelj Uram perlőimmel, harcolj én ellenségimmel". Arról beszélt, hogy különleges lehetőség, hogy az Urat hívhatjuk segítségül hitünkért folyó harcunkban, különleges lehetőség, hogy az Úrért tehetünk erőfeszítéseket. Prédikációját azzal a reménnyel zárta, hogy Isten segít elkerülni a felesleges harcokat, segít elviselni, javunkra fordítani a megérdemelt támadásokat.

Az istentiszteletet követően a gyülekezetek átvonultak a Nádasdy-vár udvarára, ahol a gályarab lelkészek emlékére állított márványtábla előtt Gyarmati István evangélikus lelkész szólt. A táblát Sárvár város polgárai állították 15, a várban egy évet raboskodott, majd később gályára került protestáns lelkész emlékére. Őket abban a városban tartották fogva, amely néhány évtizeddel azelőtt a magyarországi reformáció és szellemi élet egyik központja volt, amelynek közelében Sylvester János kinyomtatta Újszövetség fordítását. A megemlékezést követően a gyülekezetek vezetői elhelyezték emlékező koszorúikat és a megjelentek elénekelték nemzeti imánkat, a Himnuszt. Jövőre a református templomban folytatódik a hagyományos emlékezés.

(erdelyik)