1%

Ez a Vas megyei kisváros a 16. század elején Nádasdy Tamás (1498-1562) Kanizsay Orsolyával kötött házasságát követően került a Nádasdyak birtokába. Ez az időszak több kedvező feltétel együttállása következtében a város fénykorának kezdetét jelentette.

Nádasdy Tamásról, azon túl, hogy nagy hatalmú országos főúr volt, számos korabeli okmány bizonyítja, hogy nagy műveltségű férfiú is volt, valamint elsők között csatlakozott a lutheri reformáció terjesztőihez. Budán, Grácban, majd Itáliában jogot tanult. Mint politikus, a politikai realitásokból kiindulva állt János király oldaláról Ferdinánd mellé és emelkedett a legmagasabb pozícióba.

Az 1530-as évek elején, részben külhonban szerzett tudása, részben a terjedő lutheri reformáció hatására mind a kultúra és oktatás, mind a hit területén jelentős erőfeszítéseket tett a városban. A sárvári várban nyomdát, a városban nagy hatású iskolát létesített. Melanchton Fülöp ezen erőfeszítéseit 1534-ben levélben üdvözölte.

Először 1534-ben Sylvester János érkezik a városba. Feltehetően ő már megérkezése előtt kapcsolatban állott a nádorral, ő ismertethette meg a reformáció hitelveivel. Sylvester már Sárváron (akkor Újsziget) adta ki Grammatica hungaro-latina címen latin nyelvtanát 1539-ben. Ezután következett a magyar kultúrtörténet és a magyar protestantizmus első jelentős magyar nyelven nyomtatott műve, 1541-ben adta ki Sárváron Új testamentumát magyar nyelven (Vy Testamentu' mag'ar n'elven). Sylvester segítsége a kiadásban öccse Sylvester Mihály és Abádi Benedek voltak. Abádit Nádasdy hívta a nyomda vezetésére 1539-ben és Sárváron egészen a nyomda megszűnéséig, 1543-ig maradt.

Dévai Bíró Mátyás 1534. körül Nádasdy hívására került Sárvárra, miután a budai tömlöcből szabadult. Rövid Sárvári tartózkodás után Németországba ment, ahonnan 1538-ban Melanchton ajánlására ismét Sárvárra jött Nádasdy védelmét élvezve. Sárváron 1541-ig működött, a várost használva hátországul bejárta a Dunántúlt. Ebben a korszakban érdemelte ki a "Magyar Luther" elnevezést.

Kapcsolatban állt Nádasdy Tamással Sárvárral Tinódi Lantos Sebestyén is. Az ő "Cronica"-ját 1554-ben Kolozsvárt adták ki Nádasdy pénzén. A dalnok Sárváron halt meg és a város földjében helyezték örök nyugalomba. Nyughelye ismeretlen. A 20. század ötvenes éveiben régi öregek még emlegették, hogy a régi temető felszámolásakor látták sírkövét.

Nagy hatása volt a Nádasdy által felállított iskolának is. A feljegyzések számot arról adnak számot, hogy 1535-ben épült fel a kőből emelt épület. Ennek első név szerint ismert tanulója Tivadar, Sylvester János fia volt. Apja latin nyelvtanát neki ajánlotta. Az iskola a század második felében már mint gymnasium említtetik. Ez még nem a mai értelemben vett középiskolának felelt meg, de Németországban már az igényesebb oktatást említették e megnevezéssel. Az 1600-as évek elejének diákjai közül többen is mint fennmaradt könyvek írója, vagy ismert vallási vezető vált később ismertté: a Zvonarics család tagjai, Kis Bertalan evangélikus püspök fiai, stb.

Összehasonlításul: 1853-ban a nagy múltú, de egyre gyengülő evangélikus iskolába mindössze 39 gyerek tanult, akkor, amikor a város összes tanulójának száma 500 körül volt. Az evangélikus diákok száma - növekvő lakosságszám mellett - az 1934/35-ös tanévben is csak 49 volt, úgy hogy összesen 1902 diákot tartottak számon a városban.

Nádasdy gondoskodott arról is, hogy a tehetséges fiatalok külföldre kerüljenek. Így tanulhatott Wittenbergben Pesti József, Nádasdy Ferenc későbbi nevelője, Szegedi Máté az első nyugat-dunántúli evangélikus püspök, de támogatta Dévai Bíró Mátyás Wittenbergi tanulmányait is. Követte apja ez irányú törekvéseit Nádasdy Ferenc (II.), a híres Fekete Bég is. Az ő támogatásával került ki Fórizs János, aki a Formula Concordiae-t, az evangélikus egyházkerülethez csatlakozást írta alá, de ilyen alumnus (segélyezett diák) volt több Zvonarics, Sármelléki Nagy Benedek, későbbi kőszegi rektor, Kis Bertalan, stb. Az alumnusok közül sokan Sárvárra jöttek vissza tanulni, így, a későbbi dunavidéki protestáns szuperintendens, Cziczak János, Pálházi Göncz Miklós, stb..

A sárvári lelkészek szinte mindegyike országos ismertséget szerzett ebben a korban. Szegedi Máté 1555-től biztosan Sárváron élt, mint udvari lelkész, Nádasdy Ferenc nevelője. Ő 1576-ban lett a dunántúli evangélikusok püspöke, itt halt meg 1585. július 12-én. Élt a városban egy Sárvári Pál nevű prédikátor is, aki botanikai munkájáról volt híres. Szegedi Máté utóda Szalárdi Mihály volt. Magyari István Nádasdy Ferencnek volt udvari lelkésze, 1599-től pedig sárvári prédikátora. 1604-ben, vagy 1605-ben, mint esperes halt meg. Sárváron írta "Az országokban való soc romlásoknak okairól" című művét, amelyre Pázmány Péter a "Felelet"-ben kísérelt meg válaszolni. Magyari erre adott válasza halála miatt már nem jelenhetett meg. Őt Zvonarics Mihály követte, aki szegény sorsú sárvári varga fiából Beythe István éppen ezért említi őt egy helyen Varga Mihálynak) lett előbb esperessé, majd 1620-ban soproni szuperintendenssé. Az utolsó ismert lelkész Kis Bertalan volt, aki 1625-ben lett püspök.

A sárvári protestáns fénykor az 1640-es években ért véget. Nádasdy Ferenc (III.) nősülése után rekatolizált és birtokairól kitiltotta a protestáns prédikátorokat. Ekkor menekült el a városból Kis Bertalan is. Az evangélikusokra ezután a hányattatás ideje következett. Tiltva volt evangélikus prédikátorhoz járni, pénzbüntetés járt annak, aki ezt megszegte. A sárvári és környékbeli híveknek ezen felül járadékot kellet fizetniük a sárvári plébániának.

Az elnyomatás csak a 19. század elején enyhült. Ekkor a sárvári evangélikusok Nemesdömölkre (ma Celldömölk része) jártak istentiszteletre, később imaházat emelhettek. A sárvári evangélikus templomot 1834-ben emelték eleik.

A város protestáns jelene nem vethető össze 16-17. századi múltjával. A két nagy protestáns egyháznak van gyülekezeti élete Sárváron. A jelentős múlttal rendelkező evangélikusok 650-700 lelket számlálnak - a város lakossága megközelítően 16 ezer fő. Templomuk a 19. században emelt épület. A templom mellett található a paróchia, szemben a régi iskola, ami a rendszerváltoztatás kezdete után visszakerült a gyülekezet tulajdonába.

Erdélyi Károly