1%

Zsolt 22, 12.15-20

**Nagypénteki igehirdetési alapige 2009-ben**

*12Ne légy tőlem távol, mert közel van a baj, és nincs, aki segítsen! 15Szétfolytam, mint a víz, kificamodtak a csontjaim. Szívem, mint a viasz, megolvadt bensőmben. 16Torkom kiszáradt, mint a cserép, nyelvem az ínyemhez tapadt, a halál porába fektettél. 17Mert kutyák vettek körül engem, gonoszok bandája kerített be, átlyukasztották kezemet, lábamat.18Megszámlálhatnám minden csontomat, ők pedig csak bámulnak, néznek rám.19Megosztoznak ruháimon, köntösömre sorsot vetnek. 20Ó, URam, ne légy távol, erősségem, siess segítségemre!*

A textus

A textus kijelölésével kapcsolatban egy rövid megjegyzés: Nyugodtan fel lehet olvasni az egészet! Talán azért hagyták ki a 13. és 14. verset *(13Hatalmas bikák vettek körül, bekerítettek a básáni bivalyok.14Föltátották rám szájukat, mint a marcangoló, ordító oroszlán.),* mert abban a básáni bivalyok esetleg magyarázatra szorulnának?! Mivel zsoltárról van szó, nem igazán érzem problémásnak. Sőt a 14. vers kifejezetten jól adja vissza azt a szituációt, amikor a nép Jézus ellen fordul, és maga is ordító oroszlánná válik...

Kulcsszavak: "Nincs" és "ne!" A 12. vers szomorú megállapítása *nincs, aki segítsen* a 20. verse csak a kérő imádság formájában hangzik el: *ne légy távol tőlem!* Utóbbi kétszer is megszólal, mintegy keretet adva az egész szakasznak.

"Távol" és "közel" ugyanúgy előkerül a 12. és 20. versekben.

A 16-19. versekben egyértelmű utalások Jézus szenvedésére nézve: *torkom kiszáradt, nyelvem az ínyemhez tapadt, átlyukasztották kezemet, lábamat...

19. vers: *Megosztoznak ruháimon, köntösömre sorsot vetnek.* Az evangéliumi igében is elhangzik. (Jn 19)

A mi imádságunk

A mi imádságunk ez, ami tele van sok-sok panasszal. Azé az emberé, aki egészen mélyre jutott. Akinek kilátástalan a helyzete. Belső gondok, és külső nyomás terheli életét...

Nagypénteken mégis másként szólal meg ez az imádság. Hiszen az derül ki számunkra ezt az ősi zsoltárt olvasva, hogy ezt az imádságot Jézus is magáénak mondja. Jézus osztozik a mi sorsunkban. Nem csupán életünk poros útjain, de a legnagyobb mélységben is társunkká lesz. A szenvedés és a halál számunkra kikerülhetetlen útján. Pedig az ember szívesebben surranna át a húsvéti ünnepre rögtön - kihagyva Nagypénteket -, de a kereszt nem kerülhető meg! (Nagypéntek ünnepe háttérbe szorulásának okai...)

Közel és távol...

A baj van közel, és Isten messze van. (Zárójeles történet: A pilóta így szól az utasokhoz repülés közben: - Sajnálattal kell közöljem, hogy igen nagy bajban vagyunk. Csak Isten segíthet rajtunk. Egy nagyothalló utas a mellette ülő paphoz fordul, és megkérdezi tőle, hogy mit is mondott a pilóta. A következő választ kapja: Azt mondja, hogy nincs remény.) Igen, a baj van közel és Isten pedig messze van. Reménytelenül messze. Mégpedig leginkább azért, mert nem sikerül benne bízni. Nagypénteken különösen nehéz, hiszen minden arra mutat, hogy Isten egészen távolra került az embertől...

A "közel és távol" gondolata az egész ószövetségi üzenetben is központi helyet foglal el. Isten sokszor kerül távol a néptől. Gondoljunk a királyokra, vagy a prófétákra. Az alaphelyzet azonban az, hogy nem véletlenül kerül Isten távol a néptől. Ugyanis a nép és az egyes ember vétkezik, Isten pedig ezért fordul el tőlük. Mindez nem más, mint a bűn következménye. A golgotai kereszt is a bűn következtében állíttatott fel. Isten került általa a lehető legtávolabb az embertől, de ugyanakkor a lehető legközelebb is hozzánk.

Mert mikor van távol tőlünk az Isten, és mikor van a egészen közelebb hozzánk?

Jézus kiáltása Nagypénteken *(Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el engem?!)* paradox módon éppen azt jelenti, hogy Isten ott a kereszten, a golgotai kereszthalálban kerül a legközelebb hozzánk emberekhez. Ezt kell meghirdetnünk az idei ünnepen is! A jánosi végszó is erre vonatkozik: Jézus küldetése ott a kereszten éri el célját. Ezt jelenti az *"Elvégeztetett."*

Baranyay Csaba