1%

Jn 20, 1-10

*1A hét első napján, korán reggel, amikor még sötét volt, a magdalai Mária odament a sírhoz, és látta, hogy a kő el van véve a sírbolt elől. 2Elfutott tehát, elment Simon Péterhez és a másik tanítványhoz, akit Jézus szeretett, és így szólt hozzájuk: "Elvitték az Urat a sírból, és nem tudjuk, hova tették!" 3Elindult tehát Péter és a másik tanítvány, és elmentek a sírhoz. 4Együtt futott a kettő, de a másik tanítvány előrefutott, gyorsabban, mint Péter, és elsőnek ért a sírhoz. 5Előrehajolt, és látta, hogy ott fekszenek a lepedők, de mégsem ment be. 6Nyomában megérkezett Simon Péter is, bement a sírba, és látta, hogy a leplek ott fekszenek, 7és hogy az a kendő, amely a fején volt, nem a lepleknél fekszik, hanem külön összegöngyölítve, egy másik helyen. 8Akkor bement a másik tanítvány is, aki elsőnek ért a sírhoz, és látott, és hitt. 9Még nem értették ugyanis az Írást, hogy fel kell támadnia a halottak közül. 10A tanítványok ezután hazamentek.*

Néhány gondolat az ünnep kapcsán:

• Húsvét összefonódik a zsidó hagyománnyal, a peszach ünnepével, s ebből kifolyólag a legtöbb európai nyelvben meg is található a **páska** szó. Nálunk, a magyar nyelvben az ünnep elnevezése profán hátterű, az ünneplés egyik külső formájára utal, vagyis arra, hogy a hosszú böjti időszak után újra lehet húst magunkhoz venni.

• Az **ünnepek ünnepének** szokták Húsvétot nevezni (joggal), s nem csak a legrégebbi ünnepnek: Tudjuk, eredetileg minden vasárnapot (az Úr napját) húsvétként ünnepelt a keresztyén gyülekezet. A "külön húsvét" napját csak a Níceai zsinat határozta meg.

De valóban az ünnepek ünnepe e a két nap? Mit tudnak, mit gondolnak róla az emberek? Mennyire ismerik és milyen mértékben akarják megismertetni a hűsvét hátterét, lényegét pl. a gyermekekkel?

Egy kis személyes "élmény", tapasztalat: Az elmúlt napok egyik "nagy" ünnepe volt a március 8-i nemzetközi nőnap, s én kicsit megdöbbenve tapasztaltam, hogy 5 éves kisfiam óvodás csoportjában az óvónénik - persze a kicsik módján - megtartották ezt az ünnepet. A kisfiúk rajzoltak és külön megköszöntötték a lányokat, majd másnap a lánykák cukorkával, édességgel köszönték meg az előző napi "megemlékezést".

Tudom, fontos és szép dolog, hogy tanítgatják a legkisebbeket a nemzetközi, nemzeti, piros betűs ünnepeinkre (még szerencse, hogy Valentin-napot nem tartottak az oviban!), sőt már karácsony kapcsán a Jézuska születése is olykor-olykor meg van említve - és az ünnepek ünnepe, a legrégebbi keresztyén ünnep, húsvét?!

Erről mit mondanak, hogyan ünnepelnek és ünnepeltetnek? - Nyuszival! (Ovis hittanokon a mi feladatunk "helyére rakni" az ünnepet - s reménység szerint nem összezavarni a gyermekeket.)

• Húsvétot nem lehet megmagyarázni, nem tehetjük érthetővé, felfoghatóvá, hiszen ez a legnagyobb csoda, melyhez csak hittel érhetünk fel. (Kijelölt igénk is erre hívja fel a figyelmet.)
• Húsvét - annak, aki hisz - a legnagyobb **örömünnep!**

Hogyan tudjuk ezt a legnagyobb örömöt megszólaltatni? Hogyan tudunk ebben az örömtelennek beállított világban, e nehézséggel tarkított időben, a problémák és gondok közepette, az amúgy is - véleményem szerint - pesszimista és sokat "síró" magyar embereknek igazi örömhírt közvetíteni?!

Igemagyarázat:

*20, 1 A hét első napján, korán reggel, amikor még sötét volt, a magdalai Mária odament a sírhoz, és látta, hogy a kő el van véve a sírbolt elől."*

Igénk először a történetek pontos időpontját határozza meg. Ez, valamint több más adat egyezik a szinoptikusokéval: "a hét első napja" (Τη μια των σαββατων) mint időmegjelölés, a hajnali időpont, Magdalai Mária személye, a sírhoz látogatás, a zárókő és annak elvétele.

Ám a megegyezések mellett néhány különbözőségre is felfigyelhetünk:

• A kora hajnalt (πρωι) jelentő kifejezés a szinoptikus húsvéti történetekben is szerepel, de csak János evangéliuma emlékezik meg a sötétségről. Jelképes értelme van e kifejezésnek már a Prológustól kezdve. Amikor az áruló elhagyja az utolsó vacsora helyszínét, a sötét éjszakába lép ki. Most húsvét hajnalán pedig _még_ sötét van, míg Magdalai Mária meg nem látja az üres sírt.
• János nem szól arról, hogy mit keresett Mária a sírnál (minden valószínűség szerint sírni ment), és arról sem tesz említést, hogy más asszonyok is lettek volna vele (bár a 2. vers többes szám első személyű állítmánya: "tudjuk" (οιδαμεν) célzást tesz erre vonatkozóan).
• Nem szól a negyedik evangélista arról sem, hogy Magdalai Mária a nyitott sír megtalálása után azonnal angyali jelenést látott volna.

*20, 2 Elfutott tehát, elment Simon Péterhez és a másik tanítványhoz, akit Jézus szeretett, és így szólt hozzájuk: "Elvitték az Urat a sírból, és nem tudjuk, hova tették!"*

Mária nem néz be a sírba, számára elég annak megállapítása, hogy "elvitték a követ a sír szájáról" ahhoz, hogy elfusson. Az asszony "futása" az általa vitt hír fontosságát húzza alá.

Péter kapja elsőként a hírt, és vele együtt a "másik tanítvány", akit az evangélista nem jelöl meg névvel.

Az *"elvitték" (αιρω)* ige ugyanaz a görögben, mint a kő elvétele volt, pontos értelme: "felemelni és elvinni".

Jézus "Úrnak" itt nevezik először az elbeszélések során, eddig csak a keretmegjegyzésekben szerepelt (pl.: 6, 23; 11, 2). A kifejezés már előrevetíti a tanítványok később születő húsvéti hitét a feltámadott Úrban.

*20, 3 Elindult tehát Péter és a másik tanítvány, és elmentek a sírhoz.*

Mária híradása mozgósította a két tanítványt. Péter "kiment" (εξηλθεν) - fordíthatjuk így is - a házból, ahol volt, vagy kiment a sírhoz, de az "útnak eredt" fordítás is helyes lehet.

Miután a szöveg megemlíti, hogy a "másik tanítvány" is ugyanezt tette, a következő ige (mentek) már többes számban szerepel.

*20, 4 Együtt futott a kettő, de a másik tanítvány előrefutott, gyorsabban, mint Péter, és elsőnek ért a sírhoz.*

Járásból futásra vált az ige. A mozgás gyorsabbá vált, de - a mondat elején még - együtt futottak a tanítványok. Azonban egyszer csak, hirtelen a "másik tanítvány" előre futott, így természetesen előbb ért a sírhoz. (A szeretett tanítvány fiatal korával, lelkesedésével magyarázható e gyorsaság?!)

*20, 5 Előrehajolt, és látta, hogy ott fekszenek a lepedők, de mégsem ment be.*

A "látta" (βλεπει) fordítás helyett a megpillantotta talán megfelelőbb lenne?

*Mégsem - vagy persze nem - ment be:* mindkét fordítás lehetséges. Miért nem ment be? Valamiféle Péterrel szembeni tiszteletet érezhet az olvasó a "másik tanítvány" magatartásában. Ugyanakkor ez a magatartás már előrelépés Mária Magdolnához képest, aki még csak azt látta, hogy nyitva van a sír, de nem nézett be abba. Ez a "másik tanítvány" már bepillantott, és látott is valamit - a lepedőket - de még nem látott "mindent" (pl. a kendőt).

*20, 6 Nyomában megérkezett Simon Péter is, bement a sírba, és látta, hogy a leplek ott fekszenek,*

*20, 7 és hogy az a kendő, amely a fején volt, nem a lepleknél fekszik, hanem külön összegöngyölítve, egy másik helyen.*

Péter bement a sírboltba, és _látta_ (θεωρει) az ott fekvő lepleket - ez rendszerint alaposabb látást jelent, mint a "másik tanítványnál" a megpillantás. Nem csoda, hogy a látása alaposabb, hiszen ő nem kívülről tekint be a sírba, hanem abban áll. De nemcsak alaposabban látja a lepleket, hanem többet is lát: a fejkendőt, amely külön egy másik helyen fekszik.

*20, 8 Akkor bement a másik tanítvány is, aki elsőnek ért a sírhoz, és látott, és hitt.*

A *látott (ειδεν)* szó helyett fordíthatnánk így is a görögöt: *megértette, amit látott - és hitt*, amit az aoristos igeidőre való tekintette így is fordíthatnánk: hitre jutott.

Mit kellett megértenie? Először azt, hogy Mária Magdolna tévedett, amikor azt mondta: "elvitték az Urat". Nem történt sírrablás! Ha az történt volna, a rablók nem vették volna le a testről a lepedőket, és nem tették volna egy másik helyre összegöngyölve a fejkendőt. Tehát: mindezt csak a feltámadott Jézus tehette!

Nincs egy szó sem arról, hogy Péter hitre jutott-e a látottak következtében (de azt sem írja, hogy nem hitt!).

*20, 9 Még nem értették ugyanis az Írást, hogy fel kell támadnia a halottak közül.*

Kétségkívül szerkesztői jegyzet ez a vers, amely kilép az események folyamatából, és az olvasónak mondja el, hogy mindez akkor történt, amikor még a szereplők nem ismerték az Írást.

*10A tanítványok ezután hazamentek.*

Hazatérésük mintha túlságosan nyugodt lenne?! Ha hitre jutottak, miért nem futnak lelkesen "őhozzájuk" - a többiekhez?!

**A három szereplő a hitre jutás, a húsvéti hit fokozatosságát jeleníti meg drámai erővel. Mária még csak azt látja, hogy a sírról el van véve a zárókő. Az először érkező "másik tanítvány" azt is látja, hogy a lepedők ott hevernek a sírban. Péter, aki később érkezik, látja az összegöngyölt fejkendőt is. Végül a "másik tanítvány" meglátja, megérti a történteket, és hisz.**

Lehetséges vázlatok az igehirdetéshez:

**Húsvét a "megoldás"**

_Bevezetés:_
Húsvét ünnepének jelentősége:

• más ünnepekhez viszonyítva - a "világ" által
• más ünnepekhez viszonyítva - a keresztyének által
• az _örömhír_ hangsúlyozásával - a feltámadás, hit által!

_Kifejtés:_
Megoldás a problémákban, szomorúságban:

• a közösség (sosem egyedül!) - Magdolna is segítségért siet.
• cselekvés - A tanítványok is "mozgásba lendülnek".
• nézés
• látás
• értés

_Befejezés:_
Húsvét ünnepének ajándéka: A hitre jutás!

**Halálból életre**

_Bevezetés:_
"Halálkultusz" a világban:

• elkeseredés
• pánik, félelem
• öngyilkosság

_Kifejtés:_
Út a haláltól az életig:

• Magdolna útja
• Péter útja
• a "másik tanítvány" útja
• a mi utunk
• a hit útja

_Befejezés:_
Feltámadás Krisztusban:

• a világban
• öröm, remény, bizakodás
• élet

------------------------------------

*Felhasznált irodalom:*

Karner Károly: A testté lett ige (Magyar Luther-társaság - Budapest, 1950)

Bolyki János: "Igaz tanúvallomás" (Osiris Kiadó - Budapest, 2001)

_Igehirdetések:_

• Hullámhossz c. könyv - *dr. Hafenscher Károly* (Luther Kiadó - Budapest, 2003)
• Isten iskolájában c. könyv - *Balikó Zoltán* (Luther Rózsa Alapítvány - Pécs, 2006)
• Csillagvény c. könyv - *Madocsai Miklós* (Magánkiadás - Piliscsaba, 2005.) - Lelkipásztor: IV. évf. (1928) 5. szám - *Zongor Béla*