evél&levél
Tisztelt Szerkesztőség!
Örömmel olvasom egyházunk magas rangú képviselőinek nyilatkozatait polgári sajtónkban.
Ittzés János püspökünk evangélikus öntudatomat is erősíti, mikor országos hetilapnak (Magyar Demokrata) ad interjút. Tavaly a 2001/49. számban („Isten mindent egy lapra tett fel” címmel), most szeptember 5-én „Akinek sáros a keze, álljon félre!” címmel adott jelentős nyilatkozatot közösségeink morális leépülése idején. Ami – sajnos – még történelmi egyházainkat sem kímélte. Ugyanakkor nagy tisztelettel idézi Ordass Lajos püspök, Dóka Zoltán és Kendeh György lelkészek tiszta szellemiségét, helytállását, mely igazolhatja: „a becsületnek és a tisztességnek még diktatúrák idején sincs alternatívája”.
Közéletünket ma sáros posványnak látom, ahol (a közlekedőedények ismert törvénye szerint) mindenki besározódott. Dóka Zoltán szerint egyáltalán nem mindegy, hogy valakinek a háta vagy a keze sáros. A sáros kezűeknek csendben félre kellene állniuk! Ittzés János – az interjú szerint – a fakultatív átvilágításról hozott zsinati határozatainkat, beleértve az átvilágítás eredményének az érdekeltek kérésére az Evangélikus Közlönyben való közzétételét maga is elfogadja. Azt reméli, hogy néhány év múlva választótestületeink meg fogják kérdezni: élt-e annak idején e lehetőséggel az illető. Ez természetes szelekcióhoz vezethet. (Persze, ha felteszik e kérdést.)
Püspökünket is aggasztja, hogy társadalmi közvéleményünk annyira nem létezik, hogy nyomást sem képes kifejteni, negatív morális ítéleteit sem képes artikulálni. Nem létezik immár nálunk olyan közéleti tartás sem, mely bojkottálhatná a közízlést tudatosan romboló médiumokat, hogy teret veszítsenek ezek „sajtómunkásai”, akiket általános erkölcsi helyzetünk éltet, és mesésen gazdagít.
Szerinte a globális erkölcsi válságot nem az egyházak, hanem a számukra megbízást adó hatalom fogja megoldani. Isten megteheti, hogy megszabadít. De ha róla megfeledkezve próbálunk itt egyházként élni, akkor le kell vonnunk a konzekvenciá-kat. Amit katolikus testvéreink új evangélizálásnak (?) neveznek, ez lehet az egyetlen megoldás és reménység.
Egyházunkban elöljáróink időnként megújítják az evangéliumi kereszténység és a jó hazafiság iránti egyidejű elkötelezésünket. Nekem nagyon tetszett dr. Weltler Jánosnak a Dunántúli Harangszóban (2002/5. sz., 3. o.) közölt krédója, mely Haubner Máté 1848-as pásztorleveléből merít: „Hirdessük tehát híven a Krisztus evangéliumát úton-útfélen, és mondjuk ki, hogy nincs jobb hazafiság, mint az evangéliumi kereszténység, és nincs evangéliumi kereszténység jó hazafiság nélkül. A jó példaadás a legjobb oktatás! Legyünk buzgó hazafiak életre-halálra – és ez lesz a leghatalmasabb prédikáció. Fel tehát, testvérek! Ne hagyjuk híveinket aludni!”
Befejezésül néhány kérésemet, hirdetnivalómat fogalmazom meg:
Ittzés püspök úr említi katolikus testvéreink új evangélizálását. Erről az új evangélizálásról szeretnék közelebbi publikus forrást megismerni.
Az Evangélikus Élet 2002. április 7-i számának 7. oldalán jelent meg a „Kárpát-medencei Missziós Turizmus” (KMT) létrehozását célzó felhívásom, melyre Erdélyből máig 2 pozitív evangélikus visszajelzés érkezett. Ez örvendetes, de sajnos még kevés. Önszerveződő katolikus és református testvérközösségeink visszajelzését is remélem, mégpedig jelenlegi határaink mindkét oldaláról.
Záhonyi Lóránt ny. mérnök