Egyházunk egy-két hete

Sághy Balázs avatása

Sághy Balázst avatta lelkésszé Ittzés János, a Nyugati (Dunántúli) Egyházkerület püspöke Celldömölkön október 5- én, szombaton délelőtt 10 órakor.

Az eseményen a celldömölki gyülekezet nagy számban megjelent tagjain kívül családtagok, barátok és környékbeli lelkészek is részt vettek.

Az istentisztelet kiemelkedő pillanata volt az úrvacsoraosztás, amikor a frissen felavatott lelkész a kerület püspökével és édesapjával együtt végezte a záró oltári szolgálatot. Az ünnepet az ifjúsági csoportok alkalomhoz illő énekei tették színesebbé. Az istentisztelet után terített asztalok mellett folyt a baráti, családias hangulatú beszélgetés.

Nagyapja és édesapja után Balázs a Sághy család harmadik generációját képviseli lelkészi karunkban. Nagyalásony-ban, majd Celldömölkön nevelkedett, a Pápai Református Gimnáziumban érettségizett. A gimnáziumi évek után a Teológiára vezetett az útja, ahol elsősorban a gyakorlati teológia, pontosabban a börtönpasztorizációs munka érdekelte. A diplomamunkáját is ebből a témából írta. Jelenleg is tanul, egy év múlva, a teológián szerzett oklevél mellett reménység szerint egy német szakfordítói diplomát is magáénak tudhat.

A Nyugati Egyházkerület legfiatalabb lelkészének első szolgálati helye Kaposvár lesz, ahol Szemerei János esperes irányításával végzi segédlelkészi munkáját.

Folytathatnám azzal is, hogy ki, mit és milyen sorrendben mondott, de egy tudósítás érzelemmentes formáitól elszakadva most arra szeretném helyezni a hangsúlyt, hogy valaki - ebben az esetben az egyik legjobb barátom - Jézus Krisztus parancsának engedelmeskedve az evangélium hirdetésére szánja az életét. Véleményem szerint egy lelkészavatás mindig öröm- ünnep egyházunkban. Nemcsak az teszi azzá, hogy sokan összegyűlnek, és együtt örülnek egy lelkészi pálya kezdetekor, hanem elsősorban az, hogy tisztában vagyunk vele: Valaki ismét meghallotta a hívást, és igennel válaszolt rá. Olyan igennel, amelyet kész egész életével is megpecsételni.

Balázzsal együtt készültünk a szolgálatra, négy évig osztoztunk kollégiumi szobánkon. A közösen eltöltött évek alatt volt idő és lehetőség arra, hogy alaposan megismerjük egymás hitét, világról alkotott nézeteit. Sok beszélgetés és készülés előzte meg a szombati lelkészavatás napját. Utólag visszatekintve Balázs életének talán egyik legfontosabb eseményére, örül a szívem.

Jó volt részt venni az első olyan istentiszteleten, ahol mindketten mint lelkészek lehettünk jelen. Jó volt megtapasztalni azt, hogy a barátságon kívül van egy sokkal erősebb, elszakíthatatlan kötelék, ami összeköt bennünket. Jó tudni, hogy ezentúl nem "csak" mint barátok, hanem mint szolgatársak is számíthatunk egymásra.

Szabó Szilárd

Regionális hozzárendelés: Celldömölki Evangélikus Egyházközség