e-világ

A szerző egy sikeres "landolás" után

Bizonyára kevesen tudják evangélikus egyházunkban, hogy a budapesti Ferihegyi repülőtéren rendszeres lelkészi „ügyelet” működik a történelmi egyházak közreműködésével. Evangélikus részről immár második éve láthatom el ezt a sokoldalú és érdekes feladatot. Nemcsak Magyarországon van ez így, hanem a világ szinte minden országában működik hasonló szolgálat. Az ilyen beosztású lelkészeket foglalja egybe az a nemzetközi szervezet, amely évente tart konferenciát a világ különböző pontjain.

A repülőtéri lelkészek idei konferenciája Párizsban volt. A 35 éve működő nemzetközi szövetség első gyűlését 1967-ben tartotta Brüsszelben. Jellemző, hogy míg az első konferencián 18 lelkész vett részt, az idein, 32 évvel később már 110 repülőtéri lelkész volt jelen – mind az öt kontinensről.

A konferencia nyitó-istentisztelettel kezdődött, majd az UNESCO épületében folytatódott a „hivatalos megnyitóval”, ahol az UNESCO elnöke – Rosa Guercenerro asszony – látta vendégül a lelkészeket, és köszöntötte a konferenciát. Walter Meier, a Repülőtéri Lelkészek Nemzetközi Szövetségének ülést vezető elnöke felolvasta Angelo Soldano bíboros, vatikáni államtitkár levelét, amelyben a pápa köszöntését tolmácsolta felénk, a 2001. szeptember 11-i események tükrében mutatva rá a repülőtéri lelkészek szolgálatának fontosságára.

A reggeli áhítatokon és az azt követő csoportos megbeszéléseken igei alapvetést kaptunk azokról a különleges lelki helyzetekről, amelyekbe a repülőn utazó ember kerül. A konferencián előadást tartott Jean-Arnold de Cuermont, a Francia Keresztény Egyházak elnöke, aki hangsúlyozta, hogy az egyházaknak össze kell fogniuk, mivel Krisztus ügyét egységesen képviselve jobban figyelnek ránk az emberek. Itt valóban éreztük az ökumené megvalósulását, hiszen legalább 10 keresztény felekezet képviselői voltak egyenrangúan jelen.

A tematika változatosságát jelzi, hogy Jean-Pierre Gollé személyében a Nemzetközi Valutaalap részéről is hallhattunk előadót. Ő „Globalizációs kihívások” címmel e korjelenség előnyeit és hátrányait ecsetelte. A beszélgetések során szó esett még a repülőtér és a kultúra, valamint a lelkészség és a kommunikáció összefüggéseiről is. Megvitattuk továbbá azokat a módszereket, amelyeket a repülőtereken használunk az emberek megszólítására.

Nagy élmény volt, amikor – a reimsi katolikus érsekkel és a polgármesterrel közösen – Reims tartományának prefektusa adott fogadást részünkre a reimsi polgármesteri hivatalban. (Az Air France oktatási igazgatójának társaságában ugyan- csak fogadott bennünket a párizsi repülőterek igazgatója is.)

Azt gondolom, hogy a repülőtér nemcsak országok között határ, hanem a föld és az ég között is. Aki repül, az egy másik „dimenzióba” kerül, és talán még fogékonyabb, nyitottabb az Isten dolgainak megértésére, befogadására. Ebben áll a repülőtéri lelkészi szolgálat egyik legfőbb kihívása.

Fischl Vilmos