Élő víz

Kedves Tamás! Születésnapi levelemben először egy zseblámpáról akarok írni.

Gyermekkoromban kaptam – mindene megvolt. Szép fényes volt. Elöl, az üveg mögött látszott a kis égő. Csak egy dolog hiányzott: nem volt elem benne.

Persze így is örültem. Játszottam vele. Mikor a Nap felé tartottam, szinte úgy képzeltem, hogy világít a kis égő. Persze ez önámítás volt. A lámpa sötét volt. Nem volt eleme. De örültem így is – napirendre tértem felette, hogy nekem csak ilyen jutott…

De egyszer egy barátom kölcsönkérte, mert szüksége volt rá. Odaadtam. Eltelt pár nap. Egyszer csöngettek. Történetesen én mentem az ajtóhoz: nem akartam hinni a szememnek: az ajtó üvegén egy fényes pont világított. A barátom odatartotta az üveghez a lámpát.

– Bent hagytam az elemet – mondta.

Rohantam anyámhoz és a testvéreimhez.

– Nézzétek! Ég a kis lámpa! Van benne elem!

Biztos, hogy éjjel is otthagytam az ágyam mellett. Most már nem kellett a Nap felé fordítani: most volt igazi saját fénye.

Kivétel nélkül minden ember élete eleinte olyan, mint az én kis lámpám volt. Sötét és halott. Mert nincs kapcsolata a forrással. Amikor valaki találkozik Jézussal, élete hirtelen megváltozik. Világítani kezd! Bekerül az áramkörbe. Most már nem magából él – hanem a forrásból.

1. éves vagy, Tamás. Fiatal, erős. Sok mindenre képes vagy. Majd jönnek a terhek, a feladatok – de ha venni akarod az akadályokat, szükséged lesz Jézusra. Olyanok vagyunk Nélküle, mint a villanykörte. Lehet modern, szép, tetszetős, de ha hiányzik a fényforrás, ha nincs becsavarva a foglalatba, akkor éppen a lényeg hiányzik. Az ilyen élet „halott”, mert önmagából akar élni. A legtöbben így élnek körülötted! De milyen jó lenne, ha te már fiatalon kinyitnád életedet Jézus előtt. Ugye, emlékszel, hogy egyszer már beszéltünk erről, hogy ez úgy kezdődik, hogy elmondod az első imát saját szavaiddal.

Születésnapodra most Ézs 40,31 versét küldöm: „Akik az Úrban bíznak, erejük megújul.” Vedd elő most a Bibliádat, és okvetlen húzd alá ezeket a szavakat ceruzával. És ne feledd soha, hogy nekünk nincs soha saját erőnk, saját békességünk! Ne bízzál abban, amit a világ kínál. Tudod, mi a világ? A Sátán által becsapott, félrevezetett, mulandó emberek, akik elhiszik, hogy minden „megy Isten nélkül is”. Tudom, hogy sok mindennel és sok mindenkivel fogsz találkozni, ami majd vonz és csábít – de fogadd el, amit az Ige így mond: „Nem a sok, hanem az egy a szükséges.” Egy a fontos, hogy a kis lámpa világítani kezdjen! Jézus életét adta a kereszten, hogy a Te életed se maradjon sötét.

Múltkor talán nem mondtam, Tamáskám, igen jól esett, amikor meg tudtad mondani, mikor született Bach. És az sem mellékes, hogy van egy Bach-pólód. Ez is igazolja, amit érzek, hogy bár alig beszélünk egymással, van valami lelki rokonság közöttünk! Ezért is mertem ilyen bensőséges hangon írni neked. Nagyokat hallgatsz, de azt is tudom, hogy nálad sok minden van a „pult mögött”.

Kérlek, hogy ne okozzon csalódást levelem. Ne tedd el olvasatlanul. Tedd félre, és olvasd el többször is.

Sok szeretettel köszönt 18. születésnapodon: Nagyapa.

G.A.