Egyházunk egy-két hete

Lelkészjelöltek gyakorló és szakképző bázisának felszentelése

Amikor Sárváron ünnepi alkalomra gyűlnek össze az evangélikusok, egyetlen krónikás sem tud ellenállni annak, hogy ne emlékeztessen az egyháztörténet kezdeti fejezeteire. Mert a protestantizmus sárvári fénykora dicső korszaka volt a dunántúli városnak is. Ez az időszak Sylvester János 1534-es ideérkezésével kezdődött. Sylvester nyomdát alapított itt, és Abádi Benedek segítségével e helyütt adta ki saját fordítású Újszövetségét. De ebben a városban élt és dolgozott Dévai Bíró Mátyás is, aki innen járta be a Dunántúlt, hirdetve Luther tanait. Kőből emelt iskola működött Sárváron, amely Wittenbergbe küldte tanítványait, hogy onnan visszatérve a katedrákon és a szószékeken állva hirdessék a korszerű tudást és az evangéliumot. Négy protestáns, illetve evangélikus püspök székhelye is volt ez a város.

A Nádasdyak az 1591-es csepregi kollokvium után az Ágostai hitvallást követték, így elmondhatjuk, hogy a protestantizmus a városban az evangélikusságot jelentette. Ám az 1640-es években ? rekatolizálása után ? III. Nádasdy Ferenc elűzte a birtokaihoz tartozó Sárvárról Kis Bertalant, aki a negyedik volt a sárvári evangélikus püspökök sorában?

A ?kiűzetés? után a város evangélikus prédikátor nélkül maradt, a gyülekezet gyakorlatilag nem működhetett. Csak a 19. század elején épülhetett a városban előbb imaház, majd 1834-ben kőtemplom. Ezt a templomot újította meg a gyülekezet az elmúlt néhány évben.

A négy éve kezdődött felújítási munkák során a templom külsőleg teljesen megszépült. Az épületet a gyülekezet alulról ?becsomagolta?, megállítva ezzel a nedvesedést, a falakat statikailag megerősítették, a tetőszerkezetet felújították, új cserepeket raktak fel, új ablakok készültek, megújult a bejárati ajtó, a közelmúltban pedig újravakolták a falakat. A templomfelújítási munkák közepette a parókia épületéhez új szárny épült, amely a jövőben a hatodéves teológusok gyakorlati képzését kívánja szolgálni.

Mindezt a gyülekezet önerőből nem tudta volna elvégezni. Jelentős, húszmilliós segítséget nyújtott az Országos Egyház. Mind anyagilag, mind kétkezi munkával részt vettek az építkezésekben a gyülekezet amerikai testvérgyülekezetének képviselői, de az egyházközség az utóbbi évek pályázati lehetőségeit is kihasználta. (A teológus gyakorlóbázis felépítéséhez a Regionális Fejlesztési Tanács 3,6 millió forinttal járult hozzá.)

A sárvári gyülekezet október 13-án délután hálaadó istentiszteletre gyűlt össze. Ezt megelőzően szentelte fel a ?gyakorlóbázist? Ittzés János püspök és Vető István esperes. (A nemzetiszínű szalagot Markó Péter, a Vas Megyei Közgyűlés és a Regionális Fejlesztési Tanács elnöke vágta át Orosz Gábor Viktor teológiai doktorandusz ?segítségével?.)

A hálaadó istentiszteleten a Nyugati (Dunántúli) Egyházkerület püspöke Zákeus története alapján arról beszélt, hogy Jézushoz eljutni nem nehéz. Csak hívni kell, ha magányosnak, elesettnek, védtelennek érezzük magunkat, és Jézus jön. A ?nehézség? abban van, hogy eljussunk odáig, hogy Jézusra bízzuk magunkat és életünket. Ám ha ez megtörténik, akkor Jézus eljön a házunkba, és megszenteli azt. Nem az építési szándék szentel ugyanis templommá egy négy fal által határolt területet, hanem az, hogy Jézus van ott. Csak tudnunk kell kimondani: ?Mester, szükségem van Rád!?

A templom újraszentelését követő közgyűlésen hangzott el a mondat: a templomépítés idejét a gyülekezetépítés idejének kell követnie. Mert azért épül a templom, hogy otthona legyen a gyülekezetnek.

Erdélyi Károly

Regionális hozzárendelés: Sárvári Evangélikus Egyházközség