A hét témája

Szemerei Zoltán

Talán még most is tartja magát a beidegződés, mi- szerint pénzről nem illik beszélni, s ferdén nézünk arra, aki anyagi helyzetünk felől kérdezősködik. Merthogy ez magánügy. Hogy miből élünk, hogy bánunk a pénzzel legfeljebb a családunkra, no meg a könyvelőnkre tartozik. De vajon illik-e az egyházban pénzről beszélni? Jogos-e a kíváncsiságunk, hogy mekkora összeggel gazdálkodhatunk mi, evangélikusok mint a történelmi egyházak sorában a „legkisebbek” (persze, csak a létszám tekintetében)? Mennyire függünk az államtól, és mennyire vagyunk magunkra utalva, egyáltalán: meg tudunk-e állni a „saját lábunkon”? Materiális jellegű érdeklődésünkkel Szemerei Zoltánhoz, az Országos Egyházi Iroda gazdasági igazgatójához fordultunk.

– Igazgató úr, azt hiszem, a hívek, de talán még a lelkészek sem mindig tudják pontosan, hogy miből is él az egyház?

– Külön kell beszélnünk a közegyház, és külön az egyházközségek, vagyis a gyülekezetek gazdálkodásáról. Utóbbiak a hívektől származó bevételekből, tehát az egyházfenntartói járulékból, az offertóriumokból és a hívek adományaiból élnek.

A közegyház kapja az állami támogatást, amelyet egyrészt az alapintézmények (Országos Egyház, egyházkerületek) fenntartására fordít, valamint más közegyházi tevékenységeket is ebből finanszíroz: az egyházi gyűjteményeket, múzeumokat, a sajtómunkát, a levéltárat, a könyvtárakat. Kiegészítő támogatást ad a lelkészképzéshez, valamint a lelkészi nyugdíjak kifizetéséhez. A gyülekezetek nem járulnak hozzá a közegyház kiadásaihoz, fordítva viszont gyakran előfordul, hogy az anyagilag rosszabbul álló gyülekezetek részesülnek az állami támogatásból. Az éves költségvetés egyébként megjelenik az Evangélikus Közlönyben.

– Hozzávetőlegesen hány olyan gyülekezet van az egyházban, amely nem tudná önállóan fenntartani magát?

– A mintegy 300 gyülekezet egyharmada. De nagyobb beruházások esetében – mint például egy templom- vagy parókiaépítés – az egyházközségek több mint 2/3-a szorul központi anyagi támogatásra.

Egyházunk külföldi segítséget is kap, legjelentősebb a bajor egyháztól érkező támogatás, amely az Országos Egyház költségvetésébe kerül. Hozzá kell azonban tennem, hogy ezek az összegek az utolsó fillérig „kötött rendeltetésűek”, ami azt jelenti, hogy csak meghatározott célra (pl. gépkocsivásárlás, építkezés) használhatók fel, nem pedig arra, „amire éppen akarjuk”. A bajor támogatás éves összege változó, az elmúlt időszakokban például koncentráltan kaptunk 4-5 évi támogatást egyszerre, a révfülöpi illetve most a balatonszárszói építkezéshez.

– Kormányváltáskor mindig felmerül a kérdés: hogyan lesz tovább, az új kormány biztosítja-e az előző által tett felajánlásokat?

– Mostani ismereteim szerint nincs semmi jele annak, hogy bármilyen eddig kapott állami támogatás csökkenne – persze annak sem, hogy nőne, vagy új támogatással egészülnének ki a meglévők. Az új kormány még nem egyeztetett a történelmi egyházakkal a jövő évi költ- ségvetésről, de feltételezhető – és ezt reméljük is –, hogy a minket érintő döntésekről időben tájékoztatni fognak. Törvényben és megállapodásban szabályozott kérdések ezek, amelyeket közös akarattal lehet megváltoztatni, de jelenleg nincs ilyen akarat sem az egyház, sem az állam részéről.

– Mi a helyzet az 1%-os adóátutalással? Egy alig 300 000 főt számláló egyházban, ahol a hívek egy része nem is adózik, hiszen pl. már nyugdíjas, nem lehet számottevő összeg...

– Az egyházhoz tartozók létszáma az 1%-os részesedésben valóban szerepet játszik. A kormány ugyanis vállalja, hogy – az adójukról rendelkezők számától és az összegektől függetlenül – a személyi jövedelemadó 0,8%-át átutalja az egyházaknak. Ám a dolog ennél kicsit bonyolultabb, hiszen a 0,8%-on belül egyrészt megjelenik egy összeg, mint a konkrétan valamely egyház javára rendelkezők adója, másrészt van egy különbözet, amelyet az állam a népszámlálási adatok szerint „visszaoszt” az egyházaknak. Ez utóbbi pedig a mi egyházunk esetében nem kedvező, az ismert okok miatt.

– A népszámláláskor pedig – úgy emlékszem – éppen azt hangsúlyozták, hogy nem a bevallott adatoktól függ majd az anyagi támogatás mértéke. Ezek szerint – az akkori szlogennel élve –, mégis „mindenki számított” volna, ilyen értelemben is?!

– Alkotmányos szempontból valóban aggályos ez a fajta elosztás, ugyanis a népszámlálás előbb volt, mint hogy ezt a törvényt módosították volna. A 2001. januári kérdésfeltevéskor az állampolgár nem tudta, nem tudhatta, hogy amikor a vallási kérdésre felel, akkor egyszersmind egy anyagi támogatásról is dönt! Ami pedig nem elhanyagolható tényező, amint azt sok kisegyház, egyéb felekezet is felismerte.

– Ki, illetve milyen testület dönt az egyházban a pénzek elosztásáról, a prioritásokról stb.?

– Az oktatási és szociális intézményeknél „automatikusan” kerül folyósításra a fejkvóta szerinti támogatás. Az Országos Egyház költségvetésén belül az 1%-os részesedés, a járadék és a járadékkiegészítés, valamint a kamatbevételek felhasználásáról – az éves költségvetés jóváhagyásával – az országos presbitérium dönt. Vagyis a presbitérium dönt arról, hogy mire mennyit lehet költeni, milyen célköltségvetést kell készíteni stb. Amiben konkrét döntési joguk van, az körülbelül 1,2 milliárd Ft.

– És mire elég ez a pénz?

– Csak a „tűzoltómunkára”. A sokszorosa is kevés lenne...

– Érdekes kérdés az is, hogy ki fizeti a lelkészt, és egységes-e a lelkészi kar fizetése?

– Napi aktualitás, hogy a kormány döntött a közalkalmazottak 50%-os béremeléséről. Eddig az volt az elv, hogy a lelkészi fizetések közel azonosak legyenek a pedagógusok bérével. Nos, mire ide eljutottunk, a pedagógusi bérek megugrottak. Ennek hatása kell, hogy legyen a lelkészi jövedelmekre is. Ha minőséget akarunk elérni a lelkészi utánpótlásban, akkor a fizetéseket is ennek megfelelően kell alakítani. A kérdésre válaszolva: a lelkészt az evangélikus egyházban mindig az adott gyülekezet fizeti, anyagi erejétől függően. Kidolgozás alatt van egy illetménytábla, amely meghatározza majd az adható minimális fizetést, és a bér növekedése a szolgálatban töltött időtől is függne. A mai gyakorlat szerint működik egy központi fizetéskiegészítő rendszer, ami azt jelenti, hogy az egyház besegít a kicsi, anyagilag gyenge lábon álló gyülekezeteknek, hogy egyes térségek ne maradjanak lelkész nélkül. De ha elkészül az illetménytábla, akkor az „olló” egy kicsit összébb fog csukódni, nem lesznek akkora különbségek.

– Az Orbán-kormány vezette be a kistelepülésen élő lelkészek támogatását. Ennek mi lesz a sorsa a jövőben?

– Az összeget akkor egy évre biztosította a kormány. A jelek azt mutatják, hogy a Medgyessy-kormány is tiszteletben tartja ezt a szándékot, és szintén biztosítani fogja, a jövőben esetleg az egyházakra bízva, hogy kistelepülésen vagy városi kis gyülekezetben szolgáló lelkész illetménykiegészítésére fordítják-e az összeget. Azért volna igazságosabb ez a megoldás, mert van olyan falusi gyülekezet, amely anyagilag stabil, viszont van nagyobb város, ahol az evangélikusok száma nagyon kevés, és a gyülekezet nem tudná fizetni a lelkészét. Ugyanakkor már csak missziói okokból sem szeretnénk, ha egy-egy ilyen településen megszűnne az egyházközség.

Kőháti Dorottya