A hét témája

Afrika – a fekete kontinens. Sokat gondolkodtam, mit is értünk a „fekete” alatt. Az ott élő emberek bőrszínét vagy inkább azt a siralmas helyzetet, amiben élnek. Ottjártamkor megtudtam: inkább ez utóbbit.

A Dél-afrikai Köztársaság szegénynegyedeit látogatva lesújtó dolgokat mutatott az élet. Éhezők, betegek, árvák, erőszakos tettek áldozatai, sötét, koszos kunyhókban haldoklók várták a „megváltó” halált. Ebben a környezetben különösen fontos szerep jut az egyháznak: hogy eljuttassa azt az üzenetet az elkeseredetteknek, hogy érdemes az életet választani, hogy van kiút a kilátástalanságból, hogy van reménység a legsötétebb helyzetben is!

Ez annyira fontos, hogy az egyes felekezetek félreteszik különbözőségeiket, és együtt próbálnak segíteni az embereken. Az ökumenizmus számunkra elképzelhetetlenül jól működik. Részt vettem egy adventista istentiszteleten, ahol reformátusokkal, evangélikusokkal, katolikusokkal együtt hallgattuk a metodista lelkésznő prédikációját…

Jártam egy felvonuláson, ahol az egész város együtt tiltakozott az erőszak ellen, keresztény és világi jelszavakat skandálva. Ezek azon túl, hogy arra biztattak, tekintsük a nőket is embereknek, számomra mást is üzentek: egy fél világ választja el egymástól Dél-Afrikát és Magyarországot, de nemcsak földrajzilag, hanem az egyház helyzetét tekintve is. Mi néha megfoghatatlan dolgokról tudunk elvitázgatni egy üveg ásványvíz mellett, míg ők emberek tömegeinek próbálnak segíteni abban, hogy elviseljék a mindennapok nyomorát, és próbálnak vigaszt, támaszt nyújtani kilátástalan helyzetekben. De talán ez a két fél világ ad ki egy egészet?

Zsíros András teológushallgató, volt dél-afrikai ösztöndíjas

Zsíros András