Keresztény szemmel
Hajnalvárás
Major László könyve. Drámafüzér öt részben
Előttem a mű, amit a szerzőtől kaptam több éve már, elhunyt testvére, Major Sámuel temetése után. A mellékelt sorok: „Engedd meg, hogy megtiszteljelek hálámként, egy még 1938–39-ben írott, – az akkori viszonyok ellen írott – saját művemmel… Úgy érzem, ma is van mondanivalója, és talán kár lett volna még elégetni, ismerőseim szerint.”
Én is így látom, és amikor id. Sarkady Sándor irodalmár, költő kért, hogy hetilapunkban írjak róla, nem maradhattam tétlen. A könyv írója, aki főiskolai tanárként ment nyugdíjba és 85. születés- napját nemrég töltötte be, evangélikus pedagógus apától szívta magába a tanítás szeretetét, és könyvében is bibliai gyökerek vannak. Amikor a végleges szöveg elkészült, a világégés nyitánya már megindult. A szerző akkor alig múlt 20 éves. A kor nem tudta, hogy a világégés keretében valami vég is elkövetkezik. A zsarnokság új típusainak vége.
Meg kellett találni a szöveg, a szerkezet, műfajilag klasszifikált formarendjét. Ezért beszél végig Lucifer hangján szólva a mindenkori és az akkori zsarnok. És harcol addig, míg legyőzve az emberben az istenit, elpusztítja az embert. Így diadalmaskodik a világon, és ezzel alanyát elvesztve belepusztul maga is a győzelmébe. Ehhez kellett műfajilag a klasszikus keret, és azért, hogy rejtse a korban ki nem mondhatót: a zsarnokságnak vége lesz. Ezt akkor kevesen értették. Csak az érti, „akinek van füle a hallásra.” – A szerzőt is utolérte a szövegben jósolt sors. Elkapta a világégés gépezete (front, sebesülés, fogság…).
De látja a kiutat is hitbeli meggyőződéssel, hogy a világégés ítélete után lesz az Istentől teremtett és megromlott ember új teremtése. És erről szólnak az angyali és emberi kórusok, és zengik az új ember dalait egy megújítandó világban. Megbékélt himnusz és angyalsereg éneke zárja a művet: „Nagy, nagy, végtelen vagy / Teremtőnk, Úr Isten. / Dicsőít, zeng minden. / Diadal, diadal, / Békesség Fiaddal / Békén megtértekkel / Tarts minket kezeddel… (108. oldal)
A mű színpadra vitelével mondani-valójában még inkább el lehetne mélyedni!
Szimon János