Egyházunk egy-két hete

A Somló hegy nyugati lábánál fekvő kis település evangélikussága büszke lehet arra, hogy már az 1672. évtől van írásos emlékük közöttük szolgáló evangélikus prédikátorról. A gyülekezet történetének kiemelkedő állomása az 1840-ben épült parókia, valamint később az iskola és a tanítólakás létesítése volt. A stabil falakkal rendelkező lelkészlakás lehetővé tette, hogy emeleti szintet építsenek rá. Ezt meg is tették 1972-ben, Boros Lajos lelkész vezetésével. A mostani felújítás után, november 10-én egy átalakított és megszépült, összesen 330 négyzetméter alapterületű, tágas gyülekezeti házat adtak át rendeltetésének.

Több mint nyolc évvel ezelőtt került Somlószőlősre Polgárdi Sándor lelkész. A frissen végzett lelkipásztor újult erővel, fiatalos lendülettel látott munkához. Gyülekezeti programok, ifjúsági táborok szervezése mellett aktívan részt vett a faluközösség életében is. Az egyháztörténeti emlékek kutatása, a helyi értékek számontartása mellett felvállalta az időközben felújításra szorult parókia átépítési munkálatainak irányítását is.

Az építkezés anyagi alapját az adta, hogy a jelen törvények lehetővé tették az 1951-ben államosított evangélikus iskola és kántortanítói lakás utáni pénzbeli kártalanítást. Ez után 10,9 millió forintot kaptak az államtól. A hiányzó 574 ezer forintot a gyülekezet tagjainak adományai fedezték. Az átépítés lehetővé tette, hogy a lelkészlakás és az iroda az emeleti szintre kerüljön. Az alsó szinten pedig – a téli napokban – fűthető istentiszteleti termet, múzeumi szobát, konyhát és gyülekezeti termet alakítottak ki. A megjelent vendégek egy kis gyülekezettörténeti kiállítást is megtekinthettek.

Az ünnepi alkalom a szomszédos műemlék templomban istentisztelettel kezdődött, amelyen Ittzés János püspök hirdette Isten igéjét Mt 11,25–30 alapján. Prédikációjának alapgondolata a hálaadás volt. Hangsúlyozta, hogy nem mindenki tud Istennek tetsző módon hálát adni. A kérésre nem kell megtanítani az embert. Már a kisgyerek szívében is könnyen megfogalmazódik a kérés, egészen a követelésig. Amit Isten ajándékaként kap, azt csak fáradságos tanulással zárja szívébe az ember. A keresztények is sokszor megfogalmazzák dicsőségüket, mit tettek egy-egy kiemelkedő esemény érdekében. Ha a saját tetteinkkel dicsekszünk, nem ismerjük Isten jóságát. A most felszentelt házra mondhatjuk-e, hogy lelki otthont ad a gyülekezetnek? Csak akkor mondhatjuk, hogy valóban lesz szolgálat ezek között a falak között, ha igen a válasz. Jézus nem azokhoz szól, akik fizikai értelemben megfáradtak, hanem azokhoz, akik belefáradtak a hamis istenek utáni hajszába. Azért van a templom és a gyülekezeti ház, hogy legyen egy hely, ahol a testvérek együtt vannak, és Isten választ ad kérdéseikre. De mit ér egy ilyen megszépült épület, ha nem koptatjuk lépcsőit? Mit ér a harangszó, ha nem jövünk istentiszteletre? Ha felismerjük Jézust, meghalljuk, hogy „sír a helyünk” a templomban, amikor nem vagyunk ott. A hívő életben soha nincs befejezett munka, nincs munkanélküliség, mert Isten rajtunk és általunk dolgozik. Szolgálattal bíz meg, igát ad ránk.

Az istentiszteleti liturgiában a helyi lelkészen kívül Koczor György esperes- helyettes segédkezett. Az eseményt megtisztelte jelenlétével Kiss Attila egyházmegyei felügyelő és Varga György nyugalmazott esperes is. Ezután az ünneplő tömeg kivonult a parókia elé, ahol Ittzés János püspök felszentelte az épületet, és Gáspár Szilárd mérnökkel együtt átvágta a nemzeti szalagot. A helyi hittanosok szolgálata és a gyülekezet énekkarának éneke tette emlékezetesebbé az eseményt.

Adja Isten, hogy az igéjére szomjazó gyülekezet alkalomról alkalomra megtöltse ezt a szép épületet.

Menyes Gyula

Regionális hozzárendelés: Somlósz?l?si Evangélikus Egyházközség