Keresztutak

A Kalme konferencia résztvevői

Víziókkal telve érkeztek meg múlt hétvégén a szlovéniai Moravske Toplicébe az egyházi tévéműsorok készítői. Az Európai Kisebbségi Evangélikus Egyházak Kommunikációs Bizottsága (KALME) szervezte szeminárium témacíme az „Egyházak a televízióban” volt. A háromnapos konferencia lényegében egymás munkájának jobb megismerését, az ötletszerzést és a továbbképzést szolgálta. Hazánkat dr. Fabiny Tamás teológiai docens, a Duna Televízió munkatársa, ifj. Káposzta Lajos (Halas Tv, Kiskunhalas) és lapunk munkatársa, Gazdag Zsuzsanna képviselte.

A családias légkörben zajlott szemináriumon tizenöten vettünk részt. A meghívottak nyolc országból érkeztek: Ausztriából, Magyarországról, Horvát-országból, Oroszországból, Lengyelországból, Csehországból és Hollandiából. A vendéglátó Szlovénia képviselői mellett még egy német segédlelkésznő is csatlakozott a csapathoz, aki tapasztalatszerzés céljából Ljubljanában tölt néhány hónapot.

A program – a televíziós anyagok bemutatásán és megvitatásán kívül – három előadásból állt. „A televízió és az egyházi műsorok közszolgálatisága” címmel dr. Christoph Weist lelkész, az osztrák evangélikus egyház médiafelelőse tartott előadást. Ausztria kivételes helyzetben van abból a szempontból, hogy ott nincs kereskedelmi televízió, csak a két közszolgálati csatorna, az ORF1 és az ORF2 között választhatnak a nézők. Az egyház istentisztelet-közvetítéssel, egyházi híreket, áhítatokat, emberi és szociális kérdéseket feldolgozó műsorokkal van jelen a képernyőn. Az előadó kiemelte, hogy törekedjünk a nyitottságra, az aktualitásra és a minőségi munkára, továbbá tartsuk szem előtt ne csak az egyházhoz kötődő, hanem a „világi” nézőket is.

A következő előadást e sorok írója tartotta, aki igyekezett keresztény szemszögből vizsgálni a „Big Brother-jelenséget”, a valóságshow műfaját, zárszavában külön is hangsúlyozva az emberi méltóság fontosságát.

Az előadások mellett a résztvevők rövid híradásban számoltak be arról, hogy milyen az evangélikus egyház helyzete és televíziós munkája országukban. A beszámolók közül Horvátországot, Oroszországot és Hollandiát emelném ki. Liljana W. Berič elmondta, hogy egyelőre ő az egyetlen lelkésznő Horvátországban, és az anyagi nehézségek miatt ő is csak biokémikusi főállása mellett, „másodállásban” lelkészkedik. A kis evangélikus felekezet számára fontos, hogy – a többségében római katolikus nézőkkel is – ismertesse az evangélikus tanítás lényegét.

Döbbenetes volt látni és hallani, mit is jelentett az, hogy Oroszországban 1936-tól a nyolcvanas évek végéig „szüneteltették” a vallási életet, a templomokat raktárrá, uszodává alakították. Különleges, ünnepi alkalmakon készül ugyan televíziós anyag (láthattunk is egy filmet arról, hogyan él és működik az egyház az egykori Szovjetunió területén), de a mi fogalmaink szerinti médiamunkáról még nem igazán beszélhetünk.

Hollandiában a hagyományos istentisztelet-közvetítés helyett inkább a modern, rövid, meditatív forma a jellemző. Leginkább életkérdéseket járnak körül, mint amilyen például a gyászesetek kérdése, egy közeli hozzátartozó halálának feldolgozása.

„Médiamunka – mint az egyház feladata” című előadásában dr. Fabiny Tamás arról beszélt, hogy egyház és kommunikáció elválaszthatatlanul összetartoznak. Nagyon fontos szerepe van az egyházon belüli, valamint az egyház és a világ közti kommunikációnak is. Fontos, hogy az egyház és a média képviselői jobban megismerjék egymást. Túl kevés egyházi ember érti és ismeri a médiát, és túl kevés az egyházat ismerő médiaszakember is.

Gazdag Zsuzsanna