A hét témája

... folyt. köv.!

Nem egy soha véget érni nem akaró filmsorozat epizódjainak utolsó szavai ezek. Ezúttal a Te életedről van szó, mert erre érvényes valójában: folytatása következik!

Az egyházi esztendő vége a végtelenségről ad tanítást számunkra, mert az utolsó négy vasárnap témája időrendben ez: 1. földi élet Istennel vagy nélküle, s ennek vége a bűn zsoldja, a halál, 2. de „folyt. köv.”: a feltámadás, 3. melyet az ítélet követ, 4. végül az örök élet Istennel (= üdvösség) vagy nélküle (= kárhozat).

Madách drámájában Ádám utolsó szavai ezek: „Csak az a vég! – csak azt tudnám feledni!” Az Úr utolsó szavai pedig így hangzanak: „Mondottam ember: küzdj, és bízva bízzál!” De az örök ember tekintete csak az első határállomásig, azaz a halálig terjed, pedig a hit az a szemüveg, amivel túlláthatunk a látóhatáron, s felismerhetjük: folytatása következik!

Sajnálatos módon tavasszal, az új Nemzeti Színház első bemutatóján ezek az idézett mondatok már el sem hangzottak, mert ott Ádám következő szavaival ért véget az előadás: „Világosíts fel, mert ezen bizonytalanság maga a pokol.” Bizony ez az ember legnagyobb tragédiája! Hála Istennek, hogy csak ez az előadás ért így véget, de mi tudhatjuk a Szent Bibliából: folyt. köv.! Mert bizony az „istentelenített” emberi élet utolsó állomása nem lehet más, csak a pokol, s erről is nyíltan kell szólnunk a „felvilágosult” embereknek.

De az a személyes véleményem, hogy annak az embernek a számára már e földön vége a „tragédiának”, aki nem hagyja, hogy az ördög „istentelenítse” az életét. S így nem hiányzik abból a bizalom az Úrban, azaz a feltétel nélküli hit a Megváltóban.

Ne csak a sírkövekre vésessük rá, hanem szíveinkbe is fogadjuk be Jézust és ígéretét: „Én vagyok a feltámadás és az élet, aki hisz énbennem, ha meghal is, él; és aki él, és hisz énbennem, az nem hal meg soha. Hiszed-e ezt?” (Jn 11,25–26)

S így nincs feledhető vég, mert még ez a „befejezetlen tragédia” negatív üzenete is az Úr hiányát hirdeti; aki mindezek ellenére letagadhatatlanul létezik, sőt nem hagyta bizonytalanságban az örök Ádámot sem, hanem így világosította fel örök evangéliumával: Ember, bízva bízzál – feltételek nélkül higgy ebben a jó hírben! Hiszen az Úristen örök életre teremtette az embert: „a maga képmására, és élet leheletét lehelte orrába.” (1Móz 1,27; 2,7) S jó előre óvta a bekövetkező tragédiától: „De a jó és a rossz tudásának a fájáról nem ehetsz, mert ha eszel róla, meg kell halnod.” (1Móz 2,17) Halld meg a jó hírt, mindezek ellenére folyt. köv.! „Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.” (Jn 3,16)

Az új egyházi esztendőre azt kívánom minden kedves Olvasónknak, hogy „akivé” legyen már ebben a földi életben. Így a tragédia marad el, nem az Úr utolsó szava, amely beteljesedik rajtad is. Úgy legyen! Hiszen velem együtt Te is hihetsz Jézus Krisztusban, a mi Urunkban, aki újra eljön dicsőségben ítélni élőket és holtakat, és uralmának nem lesz vége. S így várhatod a holtak feltámadását és az eljövendő örök életet.

Kedves evangélikus Testvérem! Hol töltöd az örökkévalóságot? Válaszd végső folytatásként az Életet, s fogadd el ezt kegyelmi ajándékként attól az Istentől, akié az ország, a hatalom és a dicsőség mindörökké. S „aki az ítélet napján engem és minden holtat feltámaszt, és nekem minden Krisztusban hívővel együtt örök életet ád. Ez így igaz!” (Luther: Kis káté). S mert Jézus Krisztus „az igaz Isten és az örök élet” (1Jn 5,20b), ezért: „Mienk a menny örökre!” (EÉ 254,4).

Garai András