Keresztutak

November 3., vasárnap: Az istentisztelet az „Ó jöjj, ó jöjj, Immánuel” korállal kezdődik. Az egyik ifjúsági imacsoport (ún. Barnabás-kör) körbeállja az adventi koszorút, és meggyújtják az első gyertyát. Itt, az iskolában, ebben a gyülekezetben már várják Jézus születését, most ünneplik advent első vasárnapját. Mi még csak mosolygunk, és magunk sem hisszük el: advent – novemberben?

November 4., hétfő: Az iskolában csak félnapos tanítás van, mivel Indiában ma van a hinduk egyik legnagyobb ünnepe, Diwali, amit a fények és az újrakezdés ünnepének is neveznek. Most ünneplik Rama herceg visszatérését száműzetéséből és győzelmét a gonosz felett. Délután az iskolai ünnepségen indiai énekek csendülnek fel, majd indiai táncot lejtenek a lányok, és elmesélik Rama történetét. A lelkész pedig arról beszél, hogy mind-annyian világító oszlopok, fények legyünk mások számára. Ezt követően „bazár” és a városban megrendezett Diwali Labdarúgótorna döntő mérkőzése következik.

Mi magunk elkísérjük a hindu diákokat a hindu templomba, és végignézzük, hogyan áldoznak istenüknek, hogyan kenik a homlokukra azt a jellegzetes fehér csíkot: a cukorral és tejjel kevert port, ugyanis ez istenük kedvence. Neki ajánlották fel a templomot, tőle kérnek segítséget.

Az est fénypontja az iskola udvarán megtartott tűzijáték. Estére indiai barátainkhoz megyünk vacsorára, akikkel – a szokás szerint – meggyújtjuk a csillagszórókat, gyertyákat, mécseseket, és a lakás minden helységébe viszünk belőlük.

November 7., csütörtök: Az iszlám Ramadam első napja. Az egyik kollégiumi nevelő hajnali 4 órakor arra ébred, hogy a hitüket gyakorló muzulmán diákok reggelijüket készítik elő, hogy még napfelkelte előtt elfogyaszthassák, ugyanis az ötórai ima után egészen napnyugtáig semmit sem ehetnek. Ez az ő nagyböjti időszakuk, hitük egyik alappillére. Önmérsékletet gyakorolnak, és istenük erejét kérik a gonosz elleni küzdelmükben.

November 10., vasárnap: Advent második vasárnapján a gyülekezetben egy újabb imacsoport osztja meg velünk adventi gondolatait, és közben meggyújtják a második gyertyát. Isten igéje ezúttal énekben fogalmazódik meg, a kórus elénekli Mária énekét, a Magnificatot.

November 13., szerda: Az egész iskola karácsonyi műsora, melyben alsósok, felsősök és gimnazisták egyaránt részt vesznek. Közösen keressük karácsony némelyek számára elveszett vagy még meg sem talált örömhírét, és aztán azt valóban Jézus születésében találjuk meg. A gimnazisták és a nyolcadikosok számára ez egyben az utolsó tanítási nap is, ezt követik a félévi vizsgák. Miközben diákjainkkal az énekeket, táncot gyakoroljuk, és a karácsonyfadíszeket készítjük, mi magunk is egyre inkább átvesszük advent izgatott, várakozó hangulatát.

November 17., vasárnap: Az istentiszteleten egy újabb Barnabás-kör állja körül az adventi koszorút, és meggyújtják a harmadik és negyedik gyertyát. Felolvassák Jézus születésének történetét, és a sok ének közben – mint minden hónap harmadik vasárnapján az énekes istentisztelet keretén belül – egy diák és egy tanár tesz bizonyságot arról, hogy Jézus Krisztus hogyan változtatta meg az életét.

Délután ifiseink jönnek hozzánk ebédre, hogy együtt ünnepeljünk, készüljünk karácsony örömére, és közösen adjunk hálát ezért a félévért. Ebédelünk – ezúttal a konyha különösen finomat készített nekünk –, és természetesen sokat játszunk. Áldásként éljük meg, hogy a monszun ideje alatt ragyogóan süt a nap.

Este az alsósok kórusa zenés játékban – szó szerint angyalként – jelenti be: „Isten úgy határozott, emberként jön a földre!”

November 18., hétfő: Este az alsós kollégisták az Amerikában oly népszerű „caroling”-gal érkeznek az ablakunk alá, azaz karácsonyi dalokat énekelnek, gyertyával a kezükben.

November 20., szerda: Az alsós osztályok karácsonyi ünnepségre készülődnek, már magunk is karácsonyi hangulatban égünk. Jézus születésének története alapján a gyerekek felöltöznek, és előadják karácsonyi dalaikat. Ezek után az osztályok saját kis „zsúrokat” tartanak, miközben – amerikai mintára – megjelenik a Mikulás, és ajándékokat oszt a kisdiákoknak. Estére pedig mindenki ünneplőbe öltözik, hiszen ma van a karácsonyi vacsora az iskola minden tanulója és dolgozója számára.

November 21., csütörtök: A félévet záró ünnepségre megyünk, és már el is búcsúzunk a diákoktól és néhány kollégától, hiszen itt a félévi szünidő. Mi magunk is elkezdünk csomagolni, mivel szeretnénk Dél-Indiát körbeutazni, hogy aztán karácsonyra visszatérjünk Kodaikanalba, pihenjünk, és a világ keresztényeivel együtt ünnepelhessük Krisztus születését.

Ezzel a kis naplórészlettel talán olvasóink is bepillantást nyerhettek abba, milyen is az advent egy indiai nemzetközi keresztény iskolában (Kodaikanal International School), ahova öt hónappal ezelőtt érkeztünk meg, és vettük át azt a hitoktatói munkát, amit előttünk Jó Angelika és András végzett. Hálásak vagyunk Istennek, hogy élhetünk ezzel a lehetőséggel, és részei lehetünk egy más kultúrának. Sajátos volt ugyan a novemberi advent, de mivel a szünidő már december előtt elkezdődik, keresztény iskola lévén mégis fontosnak tartottuk az advent és a karácsony közös megünneplését – szerettünk volna együtt készülődni és várakozni.

December 1., vasárnap: Advent első vasárnapja mindenhol a világban. Az otthoni Útmutató szerint a hét igéje: „Királyod érkezik hozzád, aki igaz és diadalmas.” (Zak 9,9) Kívánjuk, hogy ilyen hosszú várakozás után valóban felkészültek legyünk a fogadására. Mindannyian.

Mesterházy Andrea és Balázs