A hét témája

A „Nő és férfi, férfi és nő – a társadalmi nemek kutatása Magyarországon az ezredfordulón” című konferenciának adott otthont november 22–23-án a Budapesti Közgazdaság-tudományi Egyetem. A rendezvény és a tematika komolyságát jelzi, hogy nyolc szekcióban párhuzamosan tartottak előadásokat: ezek közül én az egyházunkat legközelebbről érintő Feminista teológiai szekció előadásait kísértem figyelemmel. Megkülönböztetett érdeklődésemet indokolta, hogy e szekcióban az előadók többsége – dr. Hausmann Jutta professzornő, valamint Andorka Eszter, Nagy Szilvia, Varga Gyöngyi és Zsugyel Adél doktoranduszok – az Evangélikus Hittudományi Egyetem oktatói.

Bevallom, némi szorongással fogadtam a felkérést, hogy beszámolót készítsek az előadásokról, hiszen a feminizmus említése már önmagában is képes arra, hogy felkorbácsolja az érzelmeket, és megossza a hallgatóságot – teológiai kontextusban pedig mindez még hatványozottabban jelenik meg. Problematikusnak láttam a feminizmus „mozgalmi”, politikai célkitűzéseinek az akadé- mikus elismertetésért folytatott küzdelemmel való viszonyát is.

Az előadásokat hallgatva azonban a hagyományos értelmezések radikális felforgatására törekvő, állig felfegyverzett női conquistádorok sztereotíp képe pillanatok alatt szertefoszlott bennem. Hol van már az az időszak, amikor a feminista teológia „nagyágyúja”, Elisabeth Schüssler-Fiorenza egyszerűen kitiltotta a férfi hallgatókat az előadásairól (később, az enyhülési periódusban a férfiak már bejöhettek, ám nem szólhattak hozzá az elhangzottakhoz). Az előadásokból kirajzolódó feminista törekvés megtartotta ugyan „felszabadító” jellegét – ügyelve arra, hogy a teológia ne váljon az élettől elszakadt, teoretikus absztrakcióvá –, alapvető motivációjában azonban nem a szeparatizmus és tagadás szelleme vezette, hanem a hagyományos női értékek láthatóvá tétele, a mindeddig rejtve maradt aspektusok feltárása, az egyházi tradíció konstruktív korrekciója és új szempontokkal való gazdagítása.

A különböző teológiai diszciplínákat egyaránt képviseltető előadások mindegyike ezt a láthatóvá tételt, illetve a hagyományos féfi-női értékek komplementaritását szorgalmazta. Ahogy a Genezis 2-t egzegetáló nyitó előadásában Dr. Hausmann Jutta fogalmazott: „az „ember” csak a „nővel” való találkozásakor ismeri fel magát, mint „férfi”. A biológiai nemeken alapuló társadalmi nemek konstrukciója tehát önmagában véve nem illegitim, de vizsgálatuk csakis együttesen, kettejük relációjában történhet meg – hiteles férfiszerepet csakis hiteles nők mellett lehet megélni.

A feminista teológiának az ökumenikus mozgalomra és az istentiszteleti életre gyakorolt hatásairól szóló előadás mellett külön élményt jelentett – egyedüli férfiként (!) – részt venni a kísérleti jellegű női liturgiában, amely híven tükrözte a női inkluzivitást és azokat az „egyenlőségre törekvő pillanatokat”, melyekre a feminista teológia kiemelt hangsúlyt fektet.

Kritikai észrevételeimet két pontban tudnám összefoglalni. Az előadások nagy pozitívuma volt, hogy az előadók valóban képesek voltak feminin légkört teremteni, a feminista tematikát feminin módon megközelíteni. A felszabadult és lelkes előadói technikát nem a hallgatóság mindenáron való meggyőzése és az érvekkel való lerohanása jellemezte, hanem a lehetőségek felvillantása, a kérdéskörbe való dinamikus bevonás, az együtt gondolkodás megteremtése. Ugyanakkor férfiként az volt a benyomásom, hogy az érzelmekre apelláló „női princípium” gyakran a racionális és logikusan követhető gondolatszerkesztés számlájára működött, emiatt az előadások némelyike – elvesztvén belső koherenciáját –, parttalanná vált, és szétesett, a gondolatmenet elhomályosodott, és nehezen volt követhető.

Különösen hiányoltam a férfi előadók szerepeltetését: emiatt a konferencia egyfajta női belügy képzetét keltette, holott az előadások kristálytisztán érveltek ezen álláspont tarthatatlansága mellett. Sajnálatos az is, hogy a férfi hallgatóságot gyakran egyedüliként képviseltem: ez azonban már nem írható a feminizmus számlájára, hanem elsősorban nekünk, férfiaknak szóló kritika és üzenet.

Nánai László Endre, az EHE doktorandusza

Nánai László Endre