Evangélikus Egyház - Online újságok - Evangélikus Élet - Archívum - 2003 - 10 - Vincellérszeminárium Kiskőrösön

Keresztutak

Vincellérszeminárium Kiskőrösön

„Szívesen veszek részt olyan rendezvényen, ahol tanulhatok valamit, ahol okos gondolatokat hallhatok” – mondta Szentpéteri Attila kiskőrösi vállalkozó úgy este hat óra tájban, miután reggeltől számítva már tizenegyedik óráját töltötte újra az iskolapadban. A Kiskőrösön jól ismert vállalkozó reggel még azt mondta, legfeljebb két órát marad, csak beugrott megnézni, mi is történik itt.

A Kiskőrösi Evangélikus Egyházközség és az Initiativa Vállalkozói Egyesület immáron másodszor szervezett az imaházban vincellérszemináriumot. Az alapgondolat Koren Andrástól, az egyesület elnökétől származik. Ő ajánlotta még az elmúlt évben, hogy az egyesület német kapcsolatait kihasználva segítsünk a szőlő- és bortermelő gazdáknak az EU-tagságra való felkészülésben.

A kőrösi evangélikus gazdák nem fogadták kitörő lelkesedéssel az ötletet. Mert – ahogy mondták – fejtágítókkal már teli a padlás, egymásnak adják a kilincset a különböző okos minisztériumi emberek, tanácsadók. Tartanak egy előadást, majd távoznak – mi meg itt maradunk az eladatlan borainkkal és a problémáinkkal. No, meg azt sem volt könnyű megemészteniük: már a gyülekezetük is beszáll ebbe a folyamatba. Volt, aki meg is mondta: a papjaink prédikáljanak inkább, de ne akarjanak nekünk tanácsot adni, hogyan végezzük a munkánkat. Az egyházközség vezetői viszont úgy gondolkodtak: nem nézhetik közömbösen és tétlenül azt a folyamatot, amelynek eredményeképpen a mintegy háromezer evangélikus szőlősgazda fásultan és elkeseredve tekint a jövőbe, és nagy részük szép lassan tönkremegy.

Akik eljöttek március 1-jén a szemináriumra, valóban újra beültek az iskolapadba. A neves német agrárközgazdász-professzor, a bonni minisztériumi tanácsadó és a gyakorló borász, bormarketing-szakember vezetésével délelőtt előbb kiszámolták az egységnyi területre jutó önköltségi árat, és összehasonlították ugyanezt az uniós árral. Meglepő volt felismerni, hogy sok ponton nincs is olyan nagy különbség. Gond viszont, hogy a kőrösi gazdák már rég nem számolják ki például a saját munkabérük költségeit.

Délután előbb a társulási-szövetkezési lehetőségeket járták körbe a résztvevők, mert itt is szorít a cipő: nehéz leküzdeni a szövetkezetekkel kapcsolatos „történelmi” ellenérzéseket. Viszont egyedül nem megy, kikerülhetetlen lépés a társulás valamely formája. Ezt követően a nap fő kérdése került terítékre: eladható lesz-e a borunk az Unióban? „A jó minőséget, a helyi specialitást (kadarka, cserszegi fűszeres) mindig el lehet adni. Magyarországnak a minőségi borok piacán igenis vannak esélyei!” – mondta a bormarketing-szakember, aki maga is 10 hektáron termel szőlőt a rajnai borvidéken. De ne az EU-ban sem létező állami támogatásra számítsanak a kiskőrösi gazdák, hanem hozzanak létre minőséget, tegyék a város nevét ismertté a borvilágban. A beszélgetés közben kiderültek a gyengeségek is: min kell változtatni az eredményesség, a minőség érdekében.

Természetesen a képzés minden mozzanatát, eredményét lehetetlen e cikkben összegezni. Jelzésértékű, hogy senki nem „szökött meg” a szemináriumról, sőt a nap végén megállapodás született a folytatásról is. Erre majd szüret után kerül sor a gyülekezet és az Initiativa Egyesület szervezésében.

A napkezdő áhítat arról szólt, ahogy Nehémiás, a politikus és Ezsdrás, a pap együtt építik újjá Jeruzsálemet, a templomot, és erősítik a fogságból hazatértek hitét. Együtt…

LGy