Evangélikus Egyház - Online újságok - Evangélikus Élet - Archívum - 2003 - 10 - Felelősséggel egyházunk jövőjéért

Egyházunk egy-két hete

Felelősséggel egyházunk jövőjéért

Egyházkerületi nap Sopronban

A Sopronban megrendezett egyházkerületi nap résztvevői a helyi evangélikus templomban
1997. február 22-én döntött a zsinat a Nyugati (Dunántúli) Evangélikus Egyházkerület megalakulásáról. Dr. Weltler János egyházkerületi felügyelő javaslatára ezért minden évben az évfordulót követő szombaton egyházkerületi nap keretében gyűlnek össze a Dunántúlon élő evangélikusok. 2003. március 1-jén ezúttal Sopron adott otthont a közel kétszáz fős születésnapi gyülekezetnek.

A múlt szombati találkozónak nem volt vezérigéje, és nem is egy adott tematikára épültek az előadások. Aki viszont mindvégig jelen volt, érezhette, hogy az egyház jövőjéért érzett felelősség motiválta a felszólalókat. Meg kell találni helyünket, feladatainkat a szekularizált világban. Ez nemcsak a lelkészek, hanem mindannyiunk feladata.

Mulandóként a maradandót keressük

A nap programja a líceum dísztermében kezdődött Vető István lelkész Zsid 13,8 alapján tartott áhítatával. Esperesként a vizitációk alkalmával gyakran tapasztalta, hogy tételesen fel tudjuk sorolni, mi történt velünk, mit tettünk az egyházért. De csupán ez lenne a jövőképünk? Fontos az épületeink állapota, az anyagi helyzetünk, az evangélium hirdetéséhez szükséges megfelelő háttér. Kérdés azonban, hogy az utókor ránk vagy a szavainkra fog-e emlékezni? Az egyház jövője abban rejlik, hogy mulandóként a maradandót keressük. A jövőben a kétkezi munka mellett a dicsőítés áldozata is fontos kell, hogy legyen számunkra.

Hitvalló egyházzá kell válnunk

Az elcsendesedésre hívó szavak után Jankovits Béla esperes a népszámlálási adatok alapján tárt helyzetelemzést a hallgatóság elé. A nyilvánosságra hozott adatok tükrében egy új, hatékony missziói stratégiát kell kidolgoznunk.

Az elmúlt évtizedekben sok helyen sérült meg a közösségekhez fűződő kötelék. Fogyasztói társadalommá, tömeggé vált az ember, s így könnyen manipulálható. Legfontosabb feladatunk éppen ezért a megszólítás. Jelen kell lennünk az emberek életében. A jövő egyházának hitvalló egyházzá kell válnia, amely nem csügged el, hanem végzi a Jézustól rá bízott feladatot.

Ittzés János püspök az előadáshoz hozzátette, hogy a finn egyház egy családi kátéval ajándékozott meg bennünket, amelyet hamarosan ingyen eljuttatunk minden magyarországi evangélikus családhoz. Ez jó alkalom a misszióra és arra, hogy a kiadványban elhelyezzünk egy betétlapot, amelyben bemutatjuk gyülekezetünket, elérhetőségünket!

Jövőnk titka

Az egyházkerület elnöksége „Kritikus szolidaritás” címmel hirdetett meg teológiai pályázatot, amelynek eredményhirdetésére ez alkalommal került sor. Wágner Szilárd hatodéves teológus „A hatodik út” jeligével küldte be dolgozatát. Az értékelés és a díjkiosztás után rövid előadásban elemezte a reformáció tanítása alapján az állam, a társadalom és az egyház egymáshoz való viszonyát. Összegzésképpen megjegyezte, hogy a társadalmi szolgálat egy része állami és egyházi szolgálat is egyben. De az egyháznak van egyéni mondanivalója is, amit nem hallgathat el. Ebéd után a templomban folytatódott a program, ahol a soproni fúvószenekar koncertje után az egyházkerület elnöksége az aktuális közegyházi állapotokról tartott fórumot. Többek között előkerültek a törvényesség és a lelkészutánpótlás kérdései, valamint különböző anyagi ügyek is. A problémák, nehézségek ellenére jó tudnunk: az egyház közössége morális védelmet is jelent. Ezt tükrözi, hogy manapság is többszörös a túljelentkezés egyházi iskoláinkba. Ebből is kitűnik, hogy az egyház egyik legfontosabb jövőbeni feladata a gyermekek közötti szolgálat lesz.

A nap zárásaként Ittzés János püspök úrvacsorai istentisztelet keretében hirdetett igét. Mt 13,31–33 alapján Jézus jövőképét vázolta fel, amelyben mustármaghoz, kovászhoz hasonlítja övéit. Vigasztalás ez az ige. Kicsik és kevesen vagyunk, ez tény, ám Jézus ígéretét bírjuk. Övéi vagyunk, és ő velünk van. Óvakodjunk a kétségbeeséstől. Maradjunk Jézus kezének közelében, hiszen ő fel tudja használni a kicsit és a keveset is. Ebben rejlik az egyház igazi jövője!

Menyes Gyula

Regionális hozzárendelés: Nyugati (Dunántúli) Egyházkerület