e-világ

Van valami sajátos üzenete annak, hogy a virágvasárnapot megelőző szombaton kerül majd sor az európai uniós csatlakozásunkkal kapcsolatos ügydöntő népszavazásra: böjtben zajlik a készülődés.

Ismeretes, hogy az egyházak már állást foglaltak a belépés mellett, püspökeink körlevélben biztatnak majd – megfelelő alapvetést nyújtva – a pozitív szavazásra. Jó dolog ez, hiszen 1997-ben, a NATO-csatlakozás előtt gondban voltunk: egyértelműen csak az akkori népszavazáson való részvétel szükségességét tudtuk – hivatalos egyházi állásponttal – alátámasztani. Egyéni véleményként többen megfogalmaztuk a nemzeti érdek, a valahová tartozás szükségessége, a katonai szövetség védelmi jellege, a szabad döntés lehetősége alapján, hogy támogatjuk hazánk NATO-ba való belépését, de mindig ki kellett fejeznünk a tiszteletünket az elutasító – fogalmazzunk így: a pacifista – álláspont iránt is.

Az európai uniós csatlakozáskor örvendetesen pozitív lehet az egyházi állásfoglalás, mely segítheti az egyházon kívül élők számára is a döntést. Mert a második évezred kezdetekor az akkori keresztény Európához csatlakozott Magyarország üzen – az egyházak révén – a harmadik évezred küszöbén a mai Európába belépni igyekvő hazának arról, hogy nincs más út. Érdekes helyzet ez. Teljesen eltérő történelmi, társadalmi, technikai, gazdasági, politikai körülmények között a lényeg nem változott. Magyarország számára az Európához való tartozás nyújtja – emberi ésszel gondolkodva – a megmaradás, a fejlődés esélyét, reményét.

Valójában – ahogy erről Granasztói György professzor a Deák téri Értelmiségi Műhelyben szólt – nem is lenne feltétlenül indokolt az ügydöntő népszavazás, hiszen az elmúlt tizenkét év minden kormánya egységesen arra törekedett, hogy a belépést munkálja. A nép választott képviselői – minden oldalon – felelősen előkészítették uniós tagságunkat. A kérdés súlya, történelmi jelentősége mégis indokolja a népszavazást, amelynek azonban – ilyen előzmények után – szinte ünnepi aktusnak kellene lennie.

Mindezek alapján határozottan és jó szívvel tudjuk támogatni Szájer Józsefnek, az EU Konvent tagjának, a Fidesz alelnökének azon javaslatát, hogy az uniós alkotmány tegyen említést az európai hitbeli hagyományokról és az egyházak Európai Unión belüli szerepéről. Ez természetesen nem jelent semmiféle kizárólagosságot, mások világnézetének korlátozását, hanem egyszerűen a spiritualitásra, a lelki közösségre, Európa évezredes keresztény tradícióira, ennek mai és holnapi értékeire irányítja a figyelmet.

Böjtben különösen fogékonyak vagyunk erre. Riadtan észleljük önmagunkon is a mai rohanó, hektikus élet negatív következményeit, a valódi böjt, a belső szoba, az elmélyedés hiányát. Nem lehet elégszer szembesülnünk vele és szólnunk róla, hogy ezer év alatt bármennyit is alakult a világ – az emberi természet, sors, halandó mivoltunk, az Úristennel való kapcsolatunk semmit sem változott.

A politikai, gazdasági racionalitás teszi szükségszerűvé csatlakozásunkat. Felelősek vagyunk utódainkért, de a folyamat arra is jó, hogy a mélyebb következményekkel, összefüggésekkel foglalkozzunk. Egyszerűen fogalmazva: a globalizáció gazdasági előnyei mellett a hátrányokkal, a kommercializálódással, a nemzeti kultúra háttérbe szorulásával, az erkölcsi értékvesztés fenyegetésével is számolnunk kell. De hát mindezek nem az uniós belépésből következnek, hanem sajnálatosan jelen vannak a mai magyar társadalomban is. Belépésünk éppenséggel az ellenkező oldalon mozgósíthatja az erőket! Ismeretes, hogy Európához képest az egyik leginkább elmaradott területünk a környezetvédelem – itt például látványosan egybeesik az európai követelmény és a hosszú távú nemzeti érdek.

Nem hiszem, hogy orvosi elfogultságom mondatja: legsúlyosabb lemaradásunk mégis az egészség mint érték területén van. A közelmúltban jelent meg a Központi Statisztikai Hivatal jelentése a 2002-es év népmozgalmi adatairól. Ezek szakszerű elemzésére nem térhetek ki, így itt csak azt a szomorú tényt említem meg, hogy nem csökkent a népességfogyás üteme. Reális tehát a kérdés: meddig és milyen arányban lesz magyarság Európában? A gazdasági felzárkózás bizonyosra vehető, de lesz-e olyan lelki megújulás, amelyen a humán rekonstrukció alapulhat? Mert a mai kedvezőtlen adatokban az a leginkább drámai, hogy rosszabbak, mint ahogy ez gazdasági helyzetünk és egészségügyi rendszerünk alapján várható lenne. Az erkölcsi, érzelmi értékek devalválódása, az önpusztító életvezetés, a szenvedélybetegségek terjedése mind Európától távolítanak el minket.

Ma a magyar férfiak nyolc, a nők hat évvel élnek kevesebbet, mint európai uniós kortársaik. De Csehországban is négy, Szlovákiában pedig egy évvel hosszabb a születéskor várható élettartam! Még Romániában is egy évvel jobb az újszülött fiúk életkilátása, mint Magyarországon.

Az emberek egészségi állapotában elsősorban az egyéni, másodsorban az állami felelősségnek van kitüntetett szerepe. Ám úgy vélem, nem feledkezhetünk meg az egyházi felelősségről sem. Böjtben különösen reflektorfénybe kerülnek a spirituális értékek. Ezer éve ezek befogadása jelentette a magyarság megmaradását Európában. Ma sincs másként.

Frenkl Róbert