Kultúrkörök

Egy terézvárosi ház már tíz esztendeje minden hétvégén megtelik élettel. Ilyenkor látogatók soksága keresi fel a patinás épület harmadik emeletét. Ünnepi alkalomra gyűlnek össze mindenféle korosztály képviselői.

Fellegi Ádám Liszt- és Pro Urbe-díjas zongoraművész várja vendégeit művészi hangversenyeire. Már a földszinten hallani a szép muzsikát a látogatók és a lakók örömére. A neves előadó ugyanis kétszobás lakását hangversenyteremmé alakította. Minden egyéb tárgyat eltüntetett a szobákból, csak a falakat beborító könyvespolcok maradtak bent, és székekkel rakta tele a helyiségeket. Főként zenei könyvek találhatók itt, de az igényes olvasó ízlését tükrözi a többi mű is. Néhány kisebb szobrocska, köztük Beethoven mellszobra is megtalálható a polcokon. A főhelyen, az ablak mellett áll a szép hangú Steinway zongora. Kora reggeltől estig gyakorol ezen a művész, és a hét utolsó napjain nagy élményt adó hangversenyeken mutatja be a zeneirodalom remekeit az érdeklődő közönség igaz örömére. Ezeken az előadásokon nemcsak a szépséges zeneszámokban gyönyörködhet a hallgatóság, hanem szakavatott magyarázatokban is részesülhet, melyekben helyet kapnak a társművészetek – a szépirodalom és a képző- művészet remekei – is. Fellegi Ádám filozofikus eszmefuttatásaiban életigenlése, segítőkészsége, a jóra való törekvése mutatkozik meg.

Mostanában Beethoven szimfóniáit veszi sorra ezeken az esteken, Liszt Ferenc átiratában. Ebben a hónapban a harmadik – az úgynevezett Eroica, a Hősi szimfónia – szerepel az előadásokon. A nagy magyar evangélikus költő, Berzsenyi Dániel Napoleonhoz című versének elmondásával kezdődik a rendhagyó hangverseny.

„Nem te magad győztél, hanem a kor lelke – szabadság, / Mellynek zászlóit hordta dicső sereged. / A népek fényes csalatásba merűlve imádtak, / S a szent emberiség sorsa kezedbe került. / Ámde te azt tündér kényednek alája vetetted, / S isteni pálmádat váltja töviskoszorú. / Amelly kéz fölemelt, az ver most porba viszontag: / Benned az emberiség űgye boszulva vagyon.”

Ezt a szimfóniát ugyanis a szerző eredetileg Napóleonnak ajánlotta volna. Azonban Napóleon császárrá koronáztatta magát, vagyis feladta addigi demokratikus elveit, és ezáltal méltatlanná vált Beethoven tiszteletére. Amikor a zeneköltő megtudta ezt, kettészakította szimfóniája címlapját s rajta Napóleon nevét, és művének az Eroica címet adta.

A mű újszerűségére jellemző, hogy a szigorú bírálók egyike úgy vélte, nem lesz hosszú életű ez a zenei alkotás. A történelem megcáfolta ezt a jóslatot. A III. szimfónia egyike a máig legnépszerűbb zeneszámoknak. Ez volt egyébként a története az V., a Sors szimfóniának is. Borzadva mondták a bírálók, hogy ilyen zenét nem volna szabad írni. Nem is komponáltak több hasonlót, még maga Beethoven sem tudta megismételni ezt a zenei csodát.

A hangulatkeltés érdekében a zene időtartamára gyertyát gyújt az előadó. A hősi hangvételű első tételt a gyászinduló második tétele követi. A jeles előadó egy El Greco-képpel szemlélteti a zenét. Az El Greco, „A görög” elnevezés a festőművész származására utal. Ezen a képen egy temetést több szinten ábrázol a festő. A kép alján látható halott lelkét egy angyal viszi fel a festmény felső részére festett mennyországba. A zongorista magyarázatában még az angyalt megjelenítő zenei részletre is felhívta a hallgatóság figyelmét.

A népünnepélyre emlékeztető harmadik tétel a zenekarban az addig szokásos két kürt helyett hármat alkalmaz, melyek a negyedik tételben kontratáncot lejtenek. Beethoven másik remekével, a „Prométheusz teremtményeivel” rokon az utolsó tétel. Prométheusz – amint a mitológia feljegyzi – azzal vívta ki az olimposzi istenek haragját maga ellen, hogy engedélyük nélkül, sőt tiltásuk ellenére lehozta a tüzet a földre, az emberiség megsegítésére. Emiatt sziklához láncolva kellett bűnhődnie a kérlelhetetlen és kegyetlen istenek ítéletéből, és egy keselyű tépte a máját. Az éltető tűz lehozatalát ábrázolja Beethoven a viharosan lefutó zenéjében, mely egyfajta himnusz az élethez.

Az előadóművész önvallomásában megjegyezte, hogy hivatásának tekinti az értékes zene népszerűsítését, eljuttatását a közönséghez, hogy hallgatói – s ezáltal az egész emberiség – életét gazdagabbá, szebbé tegye. (Ezt a törekvést szolgálja Fellegi Ádám egy másik, szintén újszerű hangversenysorozata is, amelyet gyermeket váró édesanyák számára rendez. A művésznek ezzel az a célja, hogy a babák már megszületésük előtt igényes, jó zenét hallhassanak, és később zenekedvelők legyenek. Az alkalmakat a lélektan tudós művelői kísérik végig, és a kísérletsorozatot később értékelik.)

Sok Mozart-mű szerepel ezeken a különleges hangversenyeken. A Jóisten ugyanis látta, hogy milyen sok a baj, a gyűlölködés, háborúság, szeretetlenség az emberek között. Ezért adta az emberiségnek Mozartot – magyarázta Fellegi Ádám.

További sikert, örömöt kívánunk a művésznek, hogy számos szép műsorral örvendeztesse meg továbbra is hallgatóit.

Berényi Zsuzsanna Ágnes