Evangélikusok

A II. világháború után, 1945 őszén 12 ifjú és egy leány kezdte meg tanulmányait az Erzsébet Tudományegyetem Evangélikus Hittudományi Karán Sopronban, nagyon mostoha körülmények között. Kollégium hiányában az egyetem fűtetlen tantermeiben és tanári szobáiban laktak. Gyakran éheztek. Az ifjak között volt Bárány Gyula is.

Győrött született egy ötgyermekes egyszerű munkáscsalád első gyermekeként. A győri Öregtemplomban keresztelték, s ott is konfirmálták. Iskolai tanulmányait az egyházi elemi iskolában kezdte, majd a Révai Miklós Gimnáziumban érettségizett.

A jeles érettségi után neki is azt tanácsolták – amit akkor többeknek is –, hogy ne jelentkezzék a teológiára, mert az egyháznak nincs jövője. Ő kitartott szándéka mellett, s teológus lett. Döntésében meghatározó szerepe volt hívő szüleinek – akik örömmel vették, hogy fiuk a papi hivatást választja – és hitoktatójának, Groó Gyulának, valamint a többi győri lelkésznek.

Bárány Gyula sikeresen, jeles eredménnyel végezte egyetemi tanulmányait.

1. őszén Turóczy Zoltán püspök a győri Öregtemplomban lelkésszé avatta, és segédlelkészként kiküldte őt Szabó Lajos esperes mellé Kissomlyóra. Két évig ott, majd Kisfaludon szolgált. Később a Répcelaki Belmissziói Intézetet vezette.
2. november 25-én kötött házasságot Szalay Idával, akivel boldog házasságban élt haláláig. Házasságukból gyermek nem született.

1953-ban a kisbaboti gyülekezet hívta meg őt lelkészének, ahol 18 évig szolgált. 1971 őszén a beledi egyházközség pásztora lett. Itteni szolgálata idején, 1977-ben a Győr-soproni Egyházmegye esperesének választották. Ezt a tisztséget 19 éven át töltötte be. 1980-tól pedig a győri gyülezetben szolgált lelkészként és esperesként 1996-ig, nyugalomba vonulásáig.

Bárány Gyula jó teológus, kiváló igehirdető, hűséges lelkipásztor, bölcs egyházkormányzó, pontos adminisztrátor volt. Papi szolgálatát nagyon komolyan vette, és igyekezett azt hűségesen elvégezni.

Egyszerű család gyermekeként megértette és szívén viselte az emberek gondját. Kész volt mindenkin segíteni. Kegyességét meghatározta a hívő presbiter édesapa és a gyermekeit nagy gonddal, szeretettel nevelő édesanya hite, illetve az ősi győri gyülekezet szellemisége, puritán kegyessége.

Bárány Gyula szelíd, derűs ember volt. Sajátos humorával megvidámította az embereket. Így is segítette az emberi gyarlóságok okozta feszültségek feloldását.

Évekkel ezelőtt megromlott az egészsége. Betegsége terhét hittel, türelemmel viselte. Nem panaszkodott, pedig lett volna rá oka. Március 10-én kelt levelében – amit mivel már nem volt ereje az íráshoz, hűséges párjának diktált – ez olvasható: „Nagyon legyengültem. De az Úristentől fogadom el ezt is, mint ahogy a jót és szépet is az Ő kezéből vettem. Hálát adok a szolgálatban eltöltött évekért.” Amikor ezt írta, bizonyára nem gondolta, hogy ez lesz utolsó levele.

Bárány Gyula hálát adott Istennek, hogy szolgálhatta Őt. Mi is hálát adhatunk mindazért, amit rajta keresztül kaptunk Mennyei Atyánktól.

Személyes vallomásként elmondom, hogy ő volt az egyik legjobb barátom. Betegségében is többször meglátogattam. Reméltem, hogy felépül. Isten azonban másként végzett felőle. Folyó hó 18-án szerettei jelenlétében hazahívta őt a mennyei hazába. Azzal a reménységgel, hittel búcsúztunk tőle március 25-én a győr-újvárosi temetőben, hogy találkozunk majd, és Krisztus kegyelméből együtt leszünk a menny örömében.

Táborszky László