Egyházunk egy-két hete

Egyebek között a címben idézett kitétel is szerepelt abban a lelkészi jelentésben, melyet Káposzta Lajos esperes-lelkész olvasott fel a minap a soltvadkerti evangélikus gyülekezet presbiteri teadélutánján. Az óvodai és cserkészélet mellett számos gyülekezeti programot szervező egyházközségben erkölcsi kérdés (lenne) a közösség szolgálata. Ahogy a jelentésben elhangzott: „a hívek ne csak fejjék a tehenet, hanem etessék is”. Ez pedig nem csupán az anyagi támogatást jelentené. Ugyancsak erkölcsi problémát vet fel a keresztény irodalmat – Evangélikus Életet, naptárt, bibliamagyarázatokat – nem, sőt olykor még magát a Bibliát sem olvasó presbiterek kérdése.

Lakatosné Hachbold Éva az óvoda elmúlt évét elemezve a sokszínűséget emelete ki. Jó a kapcsolat a helyi és a környező óvodákkal, így rendszeresek a meghívások: ki szavaló, ki mesemondó versenyt rendez, emellett rendszeresek a közös rajzpályázatok is. A gyerekek különféle csoportjai évente mintegy 10-12 alkalommal szerepelnek a templomban, a gyülekezeti ház színpadán, valamint a társadalmi rendezvényeken.

A cserkészcsapat új parancsnoka, ifj. Szávay László evangélikus teológushallgató a nevelés jelentőségét hangsúlyozta. A kicsik mögött ott állnak a nagyok, a félig már felnőtt „rovercserkészek”, akik a programok, kirándulások lebonyolításában segítenek. Ezek egy része túlmutat a csapat keretein, és a kisváros minden gyereke felé nyitott. A 45 tag idén is megy táborba, emellett közeledni kívánnak a többi helyi egyház felé.

Font Sándor presbiter – egyben MDF-es országgyűlési képviselő – a püspökválasztásról érdeklődött. Az országos lapokban megjelenő cikkek – beleértve az egyházi sajtót is – nem adnak kellő mennyiségű információt ebben a kérdésben. Mint Káposzta Lajos esperes válaszában elmondta, a jelenlegi lelkészi karban kevés olyan ember van, aki az irányítást kellő tapasztalat, nyelvismeret és teológiai műveltség birtokában át tudná venni. Az más kérdés, hogy aki alkalmas erre, vállalja-e ezt a feladatot.

Végül a gyülekezet helyi kulturális szerepéről esett szó. Többen szóvá tették a helyi kultúrház munkatársainak „visszafogottságát”. Mint sok magyar kisvárosban, így Soltvadkerten is gyenge lábon áll a közművelődés intézménye. Az evangélikus gyülekezet vezetősége szerint ez nem (csupán) pénzkérdés, hanem sokkal inkább az odafigyelésen és a szervezésen múlik.

K. L.