Egyházunk egy-két hete

Egyházunk zsinata március 22-én tartotta 8. ülésszakát a Fasori Gimnázium dísztermében. Krähling Dániel nyitó áhítata után a résztvevők az előző ülésszak jegyzőkönyvének elfogadásával, a napirend megállapításával és a bizottsági beszámolókkal kezdték tanácskozásukat.

Ezt követően – szokás szerint – köszöntötték azokat az új tagokat, akik először vettek részt a zsinat munkájában. Ilyenkor általában a póttagok szoktak bemutatkozni, de az elmúlt időszakban új delegáltakat is küldött a Pesti Egyházmegye: a lemondott Szirmai Zoltán és Kendeh K. György helyére Kertész Gézát és Győri Gábort. (Győri Gábor betegsége miatt nem tudott jelen lenni.) Két év után először ismét választásra került sor: a lemondás miatt megürült zsinatigazda-helyettesi tisztet ezentúl Kertész Géza tölti be. Betegségek tizedelték a zsinat sorait is, így a 45 szavazati jogú tagból 36-an tudtak csak részt venni. A hiányzók között 4 jegyző is akadt, ezért az új gazdahelyettesnek kellett pótolni őket.

Az első tárgyalt anyag az ügyrend módosítása volt. Az előző ülésszakon határozatképtelenség miatt nem került sor ennek végszavazására.

Tulajdonképpeni vita nélkül, csak formai megjegyzésekkel fogadta el a testület a javaslatot, amely az ülésszak esetleges elhalasztásának feltételeiről, a törvényességi felügyeleti feladatok ellátásáról, valamint a plenáris ülés elé nem kerülő beadványok sorsáról szólt. Ez utóbbi módosítás azt mondja ki, hogy minden olyan beadványt, amelyet megtárgyalás után a bizottság vagy az elnökség elutasít, ki kell küldeni a zsinat minden tagjának. Ezzel lehetőséget adunk arra, hogy a beadványok sorsáról ne csak egy szűk kör, hanem minden zsinati tag tudomást szerezzen. Így arra is mód van, hogy valamely zsinati tag – a bizottság véleményének ellenére – javasolja annak plenáris napirendre kerülését.

Ezután a lelkésszé válás kérdéséről szóló javaslat részletes vitája került sorra. Az Evangélikus Hittudományi Egyetemen a bevezetett hatodéves képzés gyakorlatát a törvény eddig nem tükrözte. A zsinat feladata az volt, hogy a képzés formáját, a szükséges vizsgák rendjét, továbbá a lelkésszé válás feltételeit átgondolja, s ezáltal törvényi keretet biztosítson ez új képzési forma számára. Az elfogadott törvény szerint az első öt év elméleti képzésének lezárásaképpen szigorlatokat kell tenniük a hallgatóknak. A hatodévbe lépve lelkészjelöltekké válnak. A lelkészvizsga korábbi formája megszűnik, s a helyére két másik vizsga lép. Az egyiket a hatodik (gyakorlati) képzési év után kell letenniük a lelkészjelölteknek, amelynek sikeres megállása után lelkésszé lehet avatni őket. Ezt követően két évig segédlelkészként kell szolgálniuk, melyből az egyik évet gyülekezeti szolgálatban kötelesek eltölteni. A két év után újabb megmérettetés történik: ezúttal azt vizsgálják, hogy a segédlelkész szolgálatában hogyan valósulnak meg a hitvallásosság szempontjai, hogyan tudja alkalmazni egyházkormányzati és egyházi ismereteit. Amennyiben a testület ítélete az, hogy a jelölt önálló lelkészi munkára alkalmas, választhatóságát hivatalosan közzéteszik. Ellenkező esetben újabb év leteltével ismét jelentkezhet alkalmassági vizsgálatra, mellyel összesen háromszor lehet próbálkozni.

A törvénytervezettel kapcsolatosan szó esett egy közelmúltbeli beadványról, amely a levelező tagozaton végzettek lelkésszé avatásának feltételeiről érdeklődött. A szünetben a Zsinat Egyházi Szolgálati Bizottsága rövid ülésen úgy nyilatkozott, hogy jelenleg nincs lehetőség arra, hogy az ilyen képesítéssel rendelkezők lelkésszé avattassanak, de nem zárkózott el az elől, hogy a következő időszakban részletesen megvizsgálja, milyen feltételeket kellene teljesíteniük ehhez. (Megjegyzés: a diakónus lelkészekről másfél éve elfogadott törvény azokról szólt, akiket a nyolcvanas évek végén avattak lelkésszé. Ők 2005. december 31-ig letehetik a lelkészvizsgát.)

Az ülésszak következő napirendi pontja a második jogharmonizációs törvény volt. A Jogi Bizottság e ciklusban már másodszor készített olyan törvényjavaslatot, amely a törvénykönyvünk egységesítését, a benne található ellentmondások kiküszöbölését tűzte ki célul. A tervezet legfontosabb rendelkezése a társult egyházközségek szétválásáról szóló paragrafus. Ezután – mivel a szétválással új egyházközségek alakulnak – a változás jóváhagyásához szükség van az egyházkerületi közgyűlésének jóváhagyására is. Az ennek ellentmondó törvényi helyeken a megfelelő javítást a zsinat elvégezte. Ezúttal rövidebb tervezetet kellett megtárgyalnunk, és a zsinat lelkészi alelnökének energikus ülésvezetése mellett mintegy háromnegyed óra alatt végzett a testület a javaslat tárgyalásával.

Az ülésszak befejezése után a munkajogi (ezentúl: szolgálati) törvényt előkészítő bizottság tartott ülést. A bizottság a következő ülésszakra jelezte általános vitára alkalmas tervezetének elkészültét.

Muntag András