Keresztutak

Bajor evangélikus testvéreink több mint egy évtizede minden évben megrendezik az ún. „Aktion Fastenopfer”-t, azaz a böjti időszakban egy-egy meghatározott célra országos gyűjtést rendeznek. Az idei gyűjtés kedvezményezettje a kelet-európai evangélikus oktatásügy. A befolyt pénzből – többek között – a lengyelországi és szlovákiai kollégiumépítéseket, valamint a magyar evangélikus iskolákat kívánják támogatni. Emellett konferenciákat terveznek bajor és kelet-európai hitoktatóknak, tanároknak.

Az akció március 8–9-én Aschaffen-burgban tartott megnyitójára Magyarországról hívtak vendégeket: Szebik Imre püspök, Hallgatóné Hajnal Judit, a győri Péterfy Sándor Evangélikus Oktatási Központ igazgatója és a Deák Téri Evangélikus Gimnázium zeneegyüttese utazott Németországba, hogy közösen ünnepeljen a meghívókkal. Magam ez utóbbi társaság egyik vezetőjeként lehettem jelen az eseményeken, beszámolómat a zenei szolgálattevő szemszögéből írom tehát.

Otthonosan érezhettük magunkat a bajor testvérek között, hiszen – ahogy azt Szebik Imre püspök is kiemelte a városházán tartott beszédében – a két egyház közötti együttműködés immár több mint tízéves. A kapcsolattartás elevenségét mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy személyes ismeretségek, már-már baráti szálak szövődhetnek a nyelvi különbözőségünk ellenére is közöttünk. Kellemesen érezhettük magunkat azért is, mert a helybéliek – Ulrich Zenker egyháztanácsos és Michael Martin helyi esperes vezetésével – mindent pompásan előkészítettek fogadásunkra és az ünnepségek lebonyolítására. De mindenekelőtt amiatt, mert aktív résztvevői lehettünk az ünnepségsorozatnak, munkatársai a szervezőknek. Tudtuk tehát, hogy mi, magyarok is támogatottjai vagyunk e gyűjtésnek, de úgy, hogy nem a koldusok üres kezű elesettségével fogadjuk a segítséget, hanem feladatot teljesítve azzal, amiben gazdagok vagyunk.

Szebik Imre püspökünk igehirdetéssel szolgált a vasárnapi istentiszteleten, s a város vezetői által rendezett fogadáson ismertette a Magyarországi Evangélikus Egyház mai helyzetét, a hazai evangélikus oktatásügy kiemelt szerepét, és szólt egyházunk hitvalló állásfoglalásairól olyan aktuális kérdésekben, mint a háború elítélése. Hajnal Judit (aki igazgatói munkája mellett vállalta a bajor–magyar pedagógusok közötti szervező- és kapcsolattartó munkát) Ulrich Zenker riportalanyaként vallott az evangélikus pedagógus mindennapjairól és elhivatottságáról, majd az egyházi fogadáson tartott áttekintő előadást a magyarországi evangélikus iskolarendszerről.

A mi Deák téri csapatunk pedig amellett, hogy zenei közreműködő volt a fogadásokon, s az istentiszteleten is jelentős szolgálati lehetőséget kapott, szombat este egy másfél órás koncertet adott a helybélieknek – elsősorban „keleti zeneszerzők” (legalábbis Aschaffenburgtól kele- tebbre alkotók) műveiből. A zene-együttest Kardos Anna énektanár kolleginámmal együtt készítettük fel, s vezényeltük a koncerten. Célunk az volt, hogy tanúságot tegyünk Németországban arról, hogy a fiatalság fogékony és nyitott a klasszikus kultúrára, és rendszeres zenei nevelés mellett anyanyelveként használja az ún. komolyzene nyelvét. A koncert végi hangos ünneplés azt bizonyítja, hogy elértük célunkat. Ám szinte magunk is meglepődtünk azon – amit a helyiek is többször észrevételeztek –, hogy a diákság mennyire átérezte feladata komolyságát: példamutató magatartással és figyelemmel, a helybéliek felé nyitott kedvességgel vett részt az utazás percre beosztott, sűrű programsorozatán. Köszönet érte a fiataloknak!

Bence Gábor, a Deák téri gimnázium énektanára

Bence Gábor