Keresztutak
Kovácsolt Luther-rózsát adott ajándékba
Kondor Ferenc, a csikvándi katolikus egyházközség tagja – hosszú ideig gondnoka – évekkel ezelőtt saját kezűleg kovácsolt Luther-rózsával lepte meg a falu evangélikus templomát.
A férfi harminchárom évig lakatosként dolgozott. Képezte magát, és a hetvenes évek elején próbálni-tanulni kezdte a vasmunkát, a kovácsolást. A keze alól kikerülő míves alkotásokkal – örökmécsessel, gyertyatartókkal, kovácsolt vázákkal – már megajándékozta a helybeli katolikus gyülekezetet, és néhány éve – egy szülőfalujukból Budapestre szár- mazott házaspár biztatására – sajátos és önzetlen reformációi ajándékként egy kovácsoltvas Luther-rózsával lepte meg a csikvándi evangélikusokat. Elhatározása nem előzmény és nem következmény nélküli, hiszen felesége evangélikus, és a csikvándiakon kívül az asszony szülőfalujának, Vadosfának – hajdan az egyik legfontosabb artikuláris hely volt a Dunántúlon – is készített Kondor Ferenc egyet a Krisztus öt sebére emlékező jelképből.
Kondor Ferenc gyermekkorától hitben élő ember. Rokonságában több pappal is büszkélkedhet. Így családi szálak fűzik a portugáliai Fatimában tevékenykedő Kondor Lajos atyához. Közvetlen kapcsolatban volt Kelemen Sándorral, Gyarmat, Csikvánd nagy tudású esperes-plébánosával, illetve gyakran beszélgetett az evangélikus egyház egyik legtöbbet szenvedett, még Szibériát is megjárt lelkipásztorával, Böröcz Sándorral is. Igazi örömet jelent számára, hogy kezével, munkáival is szolgálhatja a szülőhelyét és a csikvándi gyülekezetet.
A kilencvenes évek elején pályázatot nyert, és felújította a község három keresztjét. Így varázsolta újjá a katolikus templomkert és a temető egy-egy keresztjét, illetve munkája nyomán pompázik régi szépségében a csikvándi Apor-kereszt, amit a boldog vértanú püspök 1942-ben szentelt fel ünnepi keretek között.
Arra a kérdésre, hogy érez-e áldást életén felajánlásai miatt, Kondor Ferenc sajátos választ adott: „Édesanyám igen vallásos asszony volt. Tíz évig rendületlenül imádkozta a rózsafüzért, hogy nekem Isten jó feleséget adjon. Boldogan mondhatom: megadta. Hát kell ennél nagyobb áldás?”
(Kisalföld, 2002. november 1.)
Gülch Csaba