Evangélikusok

A nyíregyházi műemlék evangélikus templom alapkőletétele 1784. március 25-én volt. Ezt a napot a nyíregyházi evangélikusok a mai napig saját ünnepnapjukként tartják számon.

Kétszázötven évvel ezelőtt – 1753-ban – Petrikovics János szarvasi csizmadia hallotta, hogy gróf Károlyi Ferenc Nyíregyháza és Cserkesz pusztáira bérlőket keres, akiknek a vallásszabadságát is hajlandó biztosítani. Szarvas, Békéscsaba, Mezőberény lakosaiból 300 tót nyelvű evangélikus család települt át. Az első akadályt Harruckern báró gördítette eléjük. Csak úgy volt hajlandó elbocsátani az áttelepülőket, ha háromévi bérüket előre kifizetik. Ők mindenüket eladták, a bérüket kifizették, a maradékból pedig harangot vásároltak. 1753-ban Vandlik Márton evangélikus lelkésszel és Johanidesz Márton tanítóval útnak indultak.

Nyíregyházán a szarvasiak a mai Szarvas utcán, a csabaiak a mai Luther utcán telepedtek le. A város jelenlegi főterén nádból csűrtemplomot építettek. A mezőket egymás között felosztották, és szállásokat létesítettek rajtuk. Petrikovics Jánosnak a mai Sulyán-bokor környékén mérték ki a területet, amelyet „Petrikocsikának” neveztek. Márkus Mihály néprajzos még 1939-ben is találkozott Petrikovics János leányági örököseivel.

A vallási türelmetlenség sok szenvedést okozott az áttelepülőknek. Egy éjszaka le kellett bontaniuk a csűrtemplomukat, és a harangot a Sulyán-bokorban rejtették el. Már távozni akartak, mire a grófnak sikerült a felsőbbségtől kieszközölnie a maradásukat. A vallási türelmetlenség 1781-ben szűnt meg végleg II. József türelmi rendeletével. Ekkor a nyíregyháziak építkezésbe kezdtek. Egy kuruc kori temető helyén olyan templomot építettek, melynek szélessége 12, hosszúsága 22 öl lett. A hajlékot 1786. október 22-én szentelték fel.

A templomkertet körülvevő vasrácsot Csengery Sámuelné született Szekeres Juliána földbirtokosnő adományozta 1885-ben. A templom főbejáratát oszlopsorral, az ablakait keretekkel egészítették ki. Amikor 1936-ban 150 éves lett a templomunk, külseje nemes vakolatot kapott. Idén, a gyülekezet alapításának 250. évében ezt a külsőt újítja meg a gyülekezet. A templom belsejét 1910-ben Groóh István művész-rajztanár tervei alapján festették ki. A munkálatokban diákként segédkezett egykori vallástanárom és cserkészparancsnokom, Máczay Lajos is.

A főbejárat felett a homlokzaton az 1920-as években 12 kisharangot helyeztek el. Ezek minden órában eljátsszák az „Jövel, Szentlélek Úristen” kezdetű énekünk első két sorát.

Jubiláló gyülekezetünk hálával emlékezik az első 250 évre. Hiszen tudjuk: „Csak az Isten nagy kegyelme, hogy még nincsen végünk.”

Dr. Reményi Mihály