Keresztény szemmel

Mondhat nekem meteorológus, csillagász, bölcsész, matematikus, amit akar. Számomra akkor kezdődik el a legszebb évszak, amikor kora reggel az ajtón kilépve meghallom a madarak köszöntőjét. Márpedig ma reggel dalolt egy rigó! Szokott helyén, a telefonpózna tetején gubbasztott, és fújta-fújta rendületlenül. Bár a nappal csillogó víztócsák tetejét itt-ott még jégréteg fedi hajnalban, s a nap is sokáig lustálkodik a látóhatár alatt, de az én kisrigómat ez egy cseppet sem zavarta. Dalolta, zengte, hogy nemsokára jön már az évszak, amelyet annyira várunk.

Sokan vannak, akik elfáradtak, megfakultak, átfagytak, borússá váltak a hosszú, kemény tél alatt. S ekkor megjelenik Isten e csepp kis teremtménye, és konokul énekli, hogy nem a sötét hideg győzött, s hogy nemsokára felkél a nap, amely megvilágít és átmelegít mindent. Hogy van remény!

Nem csoda, hogy írókat, költőket, gondolkodókat ihletett meg a tavasz és a madarak éneke, s olyan is akadt közöttük, aki beszédbe elegyedett e kedves, jámbor teremtményekkel.

A böjti időszak közepén járunk. Elmélkedések, csendes befelé fordulás és a kereszthalál borzalmával való szembesülés vár ránk, de látszik már a fény, beszűrődnek már a feltámadást ünneplő, örömöt megvilágító sugarak.

A Mindenható csodálatos világot készített és adományozott nekünk. Teremtsünk hát rá alkalmat, hogy a templomi közösség melegében vagy az erdő csöndjében eltűnődhessünk ezen, és ismét egy picivel többet megértve világunkból, megköszönjük ezt az ajándékot.

Hogy olyan nyitott, megújult lélekkel tudjuk várni, fogadni a feltámadás ünnepét, ahogyan a természet várja, fogadja a tavaszi megújulást.

Gyarmati Gábor