Egyházunk egy-két hete

Március 22-én reggel különös sokadalom érkezett a szügyi evangélikus templomba – gyermekek, családok, lelkészek. Kereső szempárok fedezték fel egymást. Nyáron találkoztak, együtt töltöttek néhány napot a vanyarci egyházzenei táborban vagy a szügyi ifjúsági héten. Az is lehet, hogy a salgótarjáni szabadtéri evangélizáción látták messziről egymást, és persze vannak ismeretlenek is.

Sokan azért jöttek, mert elkísértek valakit, valakiket, akik ezen a napon számot adhatnak ismereteikről. Ugyanis az elmúlt hetekben Nógrádban – ahogyan szerte az országban is – az evangélikus gyermekek a televíziózás mellett, talán helyett (!) a Könyvek Könyvét olvasgatták. Tudom, volt, aki a Vizuális Bibliát választotta, videón is megnézve az Apostolok cselekedeteit. A gyermekek négyfős csapatokba szerveződtek. Önként vállalták a feladatot? Dicséretes! Lelkészeik, szüleik biztatására? Örvendetes!

Itt vannak. Izgulnak. A templomban tartott áhítaton Blatniczky János Dániel, a házigazda szügyiek lelkipásztora biztató szavakkal, a szügyi ifjúság tagjai énektanítással oldják a verseny előtti izgalmat. Sikerül jókedvet adni útravalóul, és a versenyzők ezzel vonulnak át a művelődési házba, ahol „Érted is, amit olvasol?” címmel kezdetét veszi a hittanverseny megyei döntője, amely az országos verseny középdöntője is egyben. A feladatok az Országos Egyháztól érkeztek.

Húsz csapat lát neki a munkának. A gyerekek rengeteget tudnak. Persze sok a bizonytalanság, az „elfelejtettem”, a „nem jut eszembe”, az is előfordul, hogy rosszul emlékeznek. Sebaj! Minden a helyére kerül. Itt is tanulnak, gondolkodnak, összefüggéseket látnak meg. Ez jó, hiszen ők fedezték fel: mert elolvasták, mert beszéltek, beszélgettek róla, mert időt szántak rá.

Míg ők itt a válaszokat adják, addig a gyülekezeti házban az apostolok korát idéző hétköznapi tárgyak készítését tanulhatják meg azok a gyerekek, akik nem versenyzőként, hanem a gyermeknap résztvevőjeként érkeztek: agyagedényt formáznak, mécsest, gyertyatartót, gyöngyös réz ékszert, bőrerszényt készítenek, erős kötelet, díszes szalagot fonnak, nemezelnek, malomjátékot alkotnak sógyurmából, és kenyeret sütnek. Minden attól jó, hogy maguk készíthetik. Az ügyesség próbája ez is, és az íjászat is.

Ezt követően szeretetvendégségre invitálnak mindenkit. A gyülekezet asszonyai asztalt terítenek több mint kétszáz vendégnek.

Délután 2 órakor újabb varázslat veszi kezdetét. Ki kopog? Ki más, mint Levente Péter, ezúttal feleségével, Döbrentey Ildikóval.

Eredményhirdetés. Ennek a napnak csak nyertesei vannak: a bánkiak, a balassagyarmatiak, a bokoriak, az egyházasdengelegiek, a felsőpetényiek, az ipoly-szögiek, a kétbodonyiak, a lucfalviak, a nógrádiak, az ősagárdiak, a salgótarjániak, a szirákiak, a szügyiek, a terényiek és a vanyarciak. Összesen 151 gyermek!

A közös éneklés után egy igazi evangélikus gyermektalálkozó élményét is hazaviszik a versenyzők, a kísérők, a családtagok.

Jakus Júlia