e-világ

Ittzés János püspök is felszólalt a Pacem In Utero Egyesület által szervezett összejövetel közönsége előtt

Az elmúlt esztendőkben az abortusz, idén március 30-án pedig az eutanázia ellen emeltek szót neves közéleti és egyházi személyiségek, illetve az életvédő szervezetek képviselői. A várbeli rendezvényt a Pacem in Utero (Békét az anyaméhben) Egyesület és a Keresztény Értelmiségiek Szövetsége (KÉSZ) hirdette meg. „Gyümölcsoltó Boldogasszony ünnepéhez, Krisztus fogantatásának napjához (március 25.) közel eső időben – a korábbi évek hagyományainak megfelelően – ismét egy fontos társadalmi kérdés felé fordulunk” – mondta köszöntőjében dr. Jobbágyi Gábor jogász, a Pacem in Utero Egyesület elnöke.

Mondjunk nemet az eutanáziára!

„Lehet-e kegyesnek nevezni az öregeknek szánt halált? Lehet-e kegyes a halál, még ha a szeretetre hivatkozunk is?” – tette fel a kérdést az első felszólaló, Bíró László katolikus püspök a Mátyás-templom mellett, a Szent István-szobornál összegyűlt hallgatóság előtt. Az élet szent. Az élet szentsége pedig az élet minősége előtt áll – folytatta a katolikus egyházi vezető. Egyedül Isten az élet ura, így senki és semmi nem hatalmazható fel az élet befejezésére.

Hegedűs Lóránt református püspök – Zsolt 116,15 alapján – az életpárti Istenről beszélt. „Kegyes halált csak kegyes élet után lehet halni Isten színe előtt. Az Isten előtti élet megköveteli, hogy halálunk ne végső sikoly legyen, hanem az üdvösségre mutasson rá” – mondta.

Egyházunk képviseletében Ittzés János püspök lelkipásztori szolgálatából vett példákat említett. Amikor haldoklók ágya mellett állt, egy pillanatra benne is felvetődött a kérdés: nem lehetne-e véget vetni ezeknek a kínoknak? Nem lenne-e szabad élni az Isten adta tudomány lehetőségeivel? Hiszen ha saját halálunkra gondolunk, akkor is azt kívánjuk magunknak, hogy ne kelljen hosszan szenvednünk.

A válasz egyértelműen nem. „Nem azért, mert mégis bízom magamban, hanem azért, mert mégis bízom őbenne. Őbenne, aki az életet adta – az enyémet is, a gyermekeimét is, a szeretteimét is – mondta Ittzés püspök. „Mondjunk nemet az eutanáziára – hangsúlyozta –, mert lehet, hogy számunkra már elérhetetlenek szeretteink, ám Isten számára nem azok.”

Majd hozzátette: nem feledkezhetünk el arról sem, hogy sokunkban él a méltatlan körülmények között bekövetkezett halál rémképe. Talán az elvi döntések mellett gondolnunk kellene arra, hogy szeretteink emberhez méltóan halhassanak meg.

A tudomány árulása?

Kellermayer Miklós orvosprofesszor a természet- és orvostudomány nevében szólt. „Sajnálatos módon idegen szavakat használunk akkor, amikor a lényeget el akarjuk fedni.

Az eutanázia itt és most azt jelenti, hogy mi is hozzunk törvényt a gyilkosságra” – mondta a felszólaló. Az abortusz és az eutanázia a társadalom két legvédtelenebb tagját, a magzatokat, valamint a betegeket és időseket veszi célba. Ha elgondolkodunk azon, hogyan is jutottunk ide, akkor kiderül, hogy a tanult emberek árulásáról, a tudomány meghasonlottságáról van szó. „A tudomány elvált a hittől. Ez egyben azt jelenti, hogy a tudomány »elkrisztustalanodott«. Ha pedig Krisztus kikerül a tudásunkból, akkor Krisztus kikerül mindenhonnan. Ez pedig azt jelenti, hogy eltávolodunk az egyetlen éltető forrástól, Isten kegyelmétől” – emelte ki beszédében.

Paksy Mária orvos elszomorítónak tartotta, hogy az élet csak addig jelent értéket a számunkra, amíg hasznot, boldogságot, örömet tud szerezni. A szenvedés elviselhetetlen kudarcnak tűnik, amitől minél előbb meg kell szabadulni. Az aktív eutanáziában ez tevőlegesen történik, a passzív eutanáziában pedig mulasztás útján valósul meg.

Az orvos a betegség gyógyítására, a szenvedés enyhítésére esküdött. Minden olyan tevékenység, amely az élet kioltását célozza, az orvosi hivatás és az orvosi etika számára megengedhetetlen és elfogadhatatlan. A Magyar Orvosi Kamara Etikai Kollégiuma is egyértelműen az eutanázia ellen foglal állást.

Az élet szent

„Nem szabad törvényt hozni, csak akkor, ha az a törvény valamilyen formában a természet rendjéből következik. A természet rendjének legalapvetőbb állítása pedig az élet szentségének a kérdése. Most azt látjuk, hogy az élet szentségét mindkét oldalról, a kezdetén és a végén is ostromolják” – mondta Semjén Zsolt politikus. Tudatában kell lennünk annak, hogy ha az élet kezdete és vége relativizálható, akkor az élet bármely más pontja is az.

Osztie Zoltán katolikus plébános, a Keresztény Értelmiségiek Szövetségének (KÉSZ) elnöke felszólalásában azt emelte ki, hogy az élet igazi értelme nem a teljesítmény, hanem az, hogy legyünk. Éppen ezért a haldokló életének is értelme van, mert Krisztus mind az életnek, mind a szenvedésnek értelmet adott.

Utolsóként dr. Jobbágyi Gábor jogász kapta meg a szót. A Pacem in Utero Egyesület elnöke keményen fogalmazott: az eutanázia lényegét tekintve nem más, mint emberölés. Ha egy abszolút mértékű védelmi szabályt – esetleg logikus indokok alapján – kismértékben áttörnek, akkor a folyamat megállíthatatlan, idővel egyre szélesebb rétegekre terjedhet ki.

A budai Várban tartott életvédő demonstráció arra hívta fel a figyelmet, hogy a halálba segítés nem keverhető össze a halálnál segítés fogalmával. Az élet és annak védelme a társadalomnak – és benne az egyháznak is – fontos feladata.

Gazdag Zsuzsanna