Élő víz
Kövek
Wass Albert Üzenet haza című versének refrénjében olvashatjuk: „Mert elfut a víz és csak a kő marad, de a kő marad”. A követ nehéz megsemmisíteni, az állandóságot szimbolizálja. A költő hazája iránti szeretetét sem tudták szívéből kiölni, a biztonságot ez jelentette számára, ez kísérte végéig életét az idegen, távoli világban.
A kő lehet ellenségünk, de jelentheti életünk biztos alapját is. Ha megbetegszik valamelyik testrészünk, a kő veszélyeztetheti életünket. A hegymászókra rázuhanhat egy meglazult kődarab, s ez halálukat is okozhatja. A felelőtlen vonatdobálók már több ember, köztük gyermekek halálát is okozták.
A bibliai Dávid is kővel terítette le a hatalmas embert, a filiszteus Góliátot. A kő ez esetben is ellenség, egyik ember a másik ember halálát okozta általa. Még akkor is, ha Dávid így indokolta tettét: „Mert az Úr kezében van a háború, és ő ad a kezünkbe benneteket.” (1Sám 17,47b) Arany János Toldijában Toldi Miklós egy nehéz kővel öli meg bátyja, György csúfolódó vitézét. A kő az Ószövetségben nemcsak gyilkos eszköz, hanem életmentő szerepet is játszik.
Izrael népe vándorol Mózessel a pusztában. „A nép szomjazott a vízre, ezért tovább zúgolódott.” (2Móz 17,3) Mózes Istentől kér segítséget, s meg is kapja: „Üss a sziklára! Víz fakad belőle, és ihat a nép.” (2Móz 17,6) Isten biztonságot adott a népnek, a kő segítségével oltotta szomjukat.
Minden ember élete valaminek a jegyében zajlik. Célokat tűzünk ki magunk elé kora fiatalságunktól kezdve. Valamit mindig el akarunk érni, de nem mindig érünk célba. Kutatjuk sikertelenségeink okát, nem találjuk, és legközelebb ugyanabba a hibába esünk. És akkor ismét megjelenik a kő. Az a kő, amely sok ember életének alapjából hiányzik. Mivel nem biztos az alap, a legkisebb vihar is összekuszálja a szálakat. A Biblia erre így válaszol: az, aki nem hallja meg Jézus szavát, hasonlít ahhoz az emberhez, aki alap nélkül építi házát, amely az áradat hatására összeomlik. Aki hallja Jézus beszédét, és aszerint cselekszik, olyan emberhez hasonlít, aki kősziklára alapozott: „amikor árvíz jött, beleütközött az áradat abba a házba, de nem tudta megingatni, mert jól volt megépítve”. (Lk 6,48b)
Többletmunkával jár, hogy a köveket összehordjuk az alaphoz, de megéri, mert általa védelmet nyerünk. Bátran énekelhetjük: „Győzhetetlen én kő-szálom, / Védelmezőm és kővárom, / A keresztfán drága árom, / Oltalmamat tőled várom.” (379. ének) A legnagyobb csoda akkor történt, amikor „az Úr angyala leszállt a mennyből, odament, elhengerítette a követ, és leült rá”. Azt mondta az asszonyoknak:
„Ti ne féljetek! Mert tudom, hogy a megfeszített Jézust keresitek. Nincsen itt, mert feltámadt…” (Mt 28,2.5.6) Ez az elhengerített kő jelenti a mi örök életünket, ha hiszünk Jézus Krisztus feltámadásában.
Csaba Piroska