Napról napra

Új nap - új kegyelem
Az Atya szabadított meg minket a sötétség hatalmából, és ő vitt át minket szeretett Fiának országába. Kol 1,13 (Zsolt 7,2; Mk 16,1–8; 1Kor 15,1–11; Mt 28,1–10) Jól emlékszem Zeffirelli Názáreti Jézus című filmjének utolsó ... >>

Liturgikus sarok

A szentély - oltártér
Lehet-e egy hely – önmagában – szent? Protestáns lelkünk talán tiltakozik ez ellen. A tárgyak nem lehetnek azok, a hideg anyag önmagában nem szent. És mégis, amikor belépünk egy templomba, érezzük, hogy ez a hely más. Egészen más. Ahogyan lépkedünk előre az oltártér felé, még inkább tapasztaljuk, hogy különleges helyen járunk, és ideje, hogy „felemeljük szívünket”. >>

Élő víz

"Bízzatok! Él! Feltámadott!"
Tavaszi hangulatban ülök a temetői padon. Körülöttem minden szép, mert minden él. Sőt minden a tavaszt, a feltámadást hirdeti. Tavasz van, és tavasszal valahogy minden szebbnek látszik. Jobban megy a munka is, és könnyebb egymásra mosolyogni, egymást elhordozni, szeretni. Tavasszal még a halálról is könnyebb beszélni. A daloló madarak, a szirmaikat bontogató, csodás színekben parádézó virágok elbódítják a szemeket és szíveket… Úgy tűnik, hogy a tavasz el tudja venni még a halál keserűségét is, szinte megcáfolja, hogy a halál lenne a mindenható úr, és a sírgödör lenne a végállomás. >>

Kövek
Wass Albert Üzenet haza című versének refrénjében olvashatjuk: „Mert elfut a víz és csak a kő marad, de a kő marad”. A követ nehéz megsemmisíteni, az állandóságot szimbolizálja. A költő hazája iránti szeretetét sem tudták szívéből kiölni, a biztonságot ez jelentette számára, ez kísérte végéig életét az idegen, távoli világban. >>

Húsvéti triptichon
1 Persze tudta, a fejével értette, hogy nem lehet ez értelmetlen. Annyiszor fedezte fel már örömmel az Isten szerető kezét egy-egy nehézség mögött, és olyankor hálásan tekintett fel az égre, boldog volt, hogy beleláthatott a nagy Tervező Úr titkaiba. Igen, mindennek megvan a helye a világon, és sötét völgyeken át vezet az út a legszebb rétre is. Nem cél nélküli a fájdalom és a gond sem. Ha mással esik meg, vagy akár vele magával, talán meg is vigasztalódik ebben a tudatban. Csak ne a gyermekével történne mindez. Csak ne kellene végignéznie azt, ahogyan szenved, ahogyan bántják, ahogyan szomorúan és elhagyatottan körülnéz. >>

Golgota
Az Országos Evangélikus Múzeum műtárgya a „Gyermekek a múzeumban” című sorozat legutóbbi foglalkozásán egészült ki a képen látható „alkotásokkal” >>

Egyházunk egy-két hete

A Szentírás és értelmezése
Az EBBE (Evangélikus Belmissziói Baráti Egyesület) áprilisi kerekasztal-beszélgetése a Biblia értelmezésével foglalkozott. Kapi Zoltán Zsolt 43,1–4 alapján tartott áhítata után D. Takácsné Kovácsházi Zelma nyugdíjas lelkész, hittudományi egyetemünk óraadó tanára és Széll Bulcsú kispesti lelkész fejtette ki a kérdéssel kapcsolatos nézeteit. >>

Áldó hatalmak oltalmába rejtve
Hálaadásra és emlékezésre hívott április 12-én a budahegyvidéki evangélikus templom harangja. Az egyházközség egész napos ünnepi program keretében emlékezett meg első lelkésze, Danhauser László beiktatásának 60. és az önálló gyülekezetté válás 50. évfordulójáról. >>

Dies Academicus
Hagyományteremtő céllal akadémiai napot tartottak április 9-én hittudományi egyetemünkön. Az egész napos rendezvénysorozattal az intézmény egykori professzorai – Jánossy Lajos és Muntag Andor – emléke előtt tisztelegtek a meghívott előadók és a résztvevők. A jeles eseményen került sor Varga Gyöngyi és Béres Tamás doktorrá avatására, illetve ifj. Fabiny Tibor, Szabó István és Zsengellér József habilitációs oklevelének átadására is. (Az akadémiai napról készült részletes beszámolónkat jövő heti számunkban közöljük.) >>

Megújulás és emlékezés
Megható ünnepséget szerveztek április 13-án – virágvasárnap délután – a Vas megyei Kemenesmagasiban. A bensőséges alkalmon felújított parókiájáért és egykori lelkésze, Tóth Sándor 35 éven át (1943–1978-ig) tartó szolgálatáért adott hálát a gyülekezet. >>

"Te vagy, ki az ember szívébe a hit virágát ültetéd..."
Evangélikus énekeskönyvünk 66. énekének hitvallása állt mottóként azon a meghívón, amely a Tolna megyei Györköny községben hívogatta az embereket a Szőlőtő – Alkoholbetegek Gyógyulását Elősegítő Alapítvány április 11-i otthonátadó, felszentelő ünnepségére. Nem véletlenül esett a választás erre az énekversre: az alapítvány munkatársai nap mint nap megtapasztalják, hogy a szenvedélybetegségekből egyedül Isten szabadítása jelenthet kiutat. >>

Emlékező szeretet
A Deák téri gimnáziumban április 11-én a szereteté és az emlékezésé volt a főszerep. Sólyom Éva szervezésének köszönhetően jubiláló – 50, 55, 60, 65 és 70 éve végzett – egykori növendékek, valamint öt éve érettségizettek gyűltek össze, hogy újra találkozzanak az alma materrel és egymással. >>

Keresztutak

Finn káté - magyarul
Hamarosan mindannyian kezünkben vehetjük azt a kiadványt, amely reménység szerint segítséget jelenthet egyéni és közösségi hitéletünk gyakorlásában. A három éve Katekismus (Káté) címen finnül megjelent könyvet a Finn Evangélikus Egyház és a Magyarországi Evangélikus Egyház támogatásával magyarul is kiadják. A kötet korábban már megjelent angol, német, orosz, svéd, kínai, észt és latin nyelven. Ebből az alkalomból kérdeztük Eero Huovinen helsinki püspököt, aki a szerkesztőbizottság munkáját vezette. >>

Éledő remények Kikindán
A vajdasági evangélikus magyarság egyik végvára Kikinda. A bánáti egyházmegye központja közel állt ahhoz a kritikus ponthoz, amelyről imatermének oltárképe jelképesen prédikál: a történelmi viharok hullámai már csaknem elnyelték a maroknyi gyülekezetet. Repedező imaház, romos parókia, helyben lakó lelkipásztor hiánya: mind-mind megoldhatatlan gondoknak tűntek… >>

Margójegyzetek Chiara Lubich könyvéhez
A világszerte elterjedt, katolikus eredetű Fokoláre Mozgalom alapítója és elnöke, Chiara Lubich új könyvét április 9-én mutatták be a budapesti Olasz Intézetben. Az Új Város Alapítvány kiadásában megjelent mű Chiara Lubich válogatott beszédeit tartalmazza, és bemutatja a mozgalom hátterében rejlő eszméket. Az „Új úton az egység lelkiségében” című kötet a keresztény lelkiségek történetében megfigyelhető paradigmaváltásról tanúskodik, vagyis arról, hogy „az egyén helyett a személy és a közösség közti egyensúlyra kerül a hangsúly”. A szép számmal megjelent meghívottak és érdeklődők – többek között – Várszegi Asztrik pannonhalmi bencés főapát, valamint id. dr. Hafenscher Károly ny. teológiai tanár méltatását hallhatták a könyvről. Az alábbiakban Hafenscher Károly gondolataival ismerkedhetnek meg olvasóink. >>

Evangélikusok

Honnan jövünk?
A legutolsó országos evangélikus találkozót Orosháza szervezte, s mint az akkor aktívan szerepet vállalók egyike kaptam meg a kedves és megtisztelő feladatot, hogy egy rövid történeti visszatekintéssel segítsem a mostani találkozó előkészítését. A felkérésnek szívesen teszek eleget, mert még mindig kedves emlékként él a szívünkben, lelkünkben a 2001-es orosházi találkozó minden izgalma és gyönyörűsége. >>

Déli kerületünk hiteles tükre
A Luther Kiadó gondozásában és Sólyom Jenő szerkesztésében a közelmúltban jelent meg „A Magyarországi Evangélikus Egyház Déli Egyházkerülete az ezredfordulón (2000–2001)” című igényes, hiánypótló kötet. >>

Keresztény szemmel

Gondolatok a kapcsolótábla mellett - egy papgyerek húsvétja
Szegény az eklézsia, maga harangoz a pap. Ha pedig a lelkész nem ér rá, mert például egy óra múlva az Úr oltára előtt kell állnia, a lelkészgyerekre hárul ez a nemes feladat. Istentisztelet előtt pontosan hatvan perccel követem a szokott útvonalat – a fürdőszobától a kétajtónyira lévő gyülekezeti helyiségbe –, hogy rutinos mozdulattal felkattintsam a kapcsolót, és ezzel működésbe hozzam templomunk kilencvenéves harangját. Így működik a gépezet vasárnapról vasárnapra, ünnepnapról ünnepnapra immár vagy másfél évtizede. Hogy számomra mi ez? Hivatás? Munka? Néha úgy tűnik, hogy csak egy rövid intermezzo, az ünnepnapok megszokott eleme, mely ugyanúgy hozzátartozik a vasárnap reggelekhez, mint a forró citromos tea és a vajas kenyér. >>

Hetedik parancsolat
Minden kérés, kérdés, felszólítás és tiltás mögött ott bujkál egy ki nem mondott állítás is. A „ne lopj!” parancsolat azt feltételezi, hogy létezik tulajdon. Ellopni ugyanis csak azt lehet, ami valakié. Az pedig, hogy valami valakié, azt jelenti, hogy valamely anyagi természetű dolog – élelem, természetben fellelhető vagy ember által megmunkált tárgy, illetve az ezek egymás közti kicserélésekor közbeiktatott fizetőeszköz meghatározott mennyisége – kizárólagosan hozzárendelődik egy bizonyos személyhez. >>

A hét témája

A természet fotográfusa
Kapocsy György fotóművész a természet szerelmese. Művészi felvételeivel eddig 24 albuma jelent meg, s jelenleg is újabbakon dolgozik. Nemzeti parkjainkat (Hortobágy, Kiskunság, Bükk, Aggtelek), a Kárpát-medence természetvilágát, az állatkertek élővilágát vagy a madarakat bemutató fotóalbumai nemcsak szemet gyönyörködtetőek, de igazi, „beszélő képek” is. Hiszen Kapocsy György nem csupán láttatja a teremtett világ szépségét, de a fotókhoz fűzött, tudományos alapossággal összeállított magyarázó szövegeket is ő maga írja, és az általa választott idézetekkel kísérve igazi szellemi élményt kínál nézőinek, olvasóinak. Fotózza akár a magyarság nagyjainak síremlékeit vagy a nevezetes fákat – felvételei, szavai mindig mély hazaszeretetről szólnak. A Föld napja alkalmából keresve sem találhattunk volna hitelesebb interjúalanyt. >>

Egy fa minden évszakra
Egy almafa lett az én „belső szobám”, amely az egymást követő évszakokban megmutatta Isten illatait, hangjait, „arcait” és oltalmát. Az otthont, amelynek kertjében állt ez a fa, a szüleim nagyon nehezen tudták fenntartani a II. világháború után. >>

Felhívás
Legtöbb olvasónknak van „belső szobája”, ahova szívesen jár elcsendesedni. Mikor, hol és hogyan...? Szívesen adunk helyet lapunkban a fen-tihez hasonló vallo-másoknak. (Egy-két gépelt oldalas írásaikat „Belső szo-ba” jeligével kérjük beküldeni szerkesz-tőségünk e-mail (evelet@lutheran. hu), illetve postai címére: Evangélikus Élet Szerkesztősége 1085 Budapest, Üllői út 24. >>

Az önző óriás
Iskolából jövet minden délután bementek a gyerekek játszani az óriás kertjébe. >>

Egy temetkezési vállalkozó gondolatai
Zavarban vagyok, amikor az elmúlással kapcsolatos munkámról kell írnom egy keresztény újságban. Mégis, úgy vélem, e pár sor segítségével olyan szemszögből is láttathatom napi tevékenységemet, amelyet más lapok nemigen tartanának hírértékűnek... >>

A másik világ
Midőn az Úristen megteremtette a Rózsatövet, az még nem bújt ki a földből, csak a gyökerei nőttek, növekedtek. Egy napon arra ment a Vakond föld alatti járatában, s mikor észrevette az ismeretlen növényt, megkérdezte: >>

Közlemények, nyilatkozatok

Rádiós nívódíjat kapott hittudományi egyetemünk tanára
A rádiós ismeretek alaptantervében végzett szakértői munkájáért, a rádiós újságírói tanfolyamok és képzések magas szintű előadói munkásságáért, valamint a „Tetten ért szavak” című műsorában a szép magyar beszéd népszerűsítéséért rádiós nívódíjban részesült dr. Balázs Géza, hittudományi egyetemünk retorikatanára, az ELTE docense. >>

A Luther Kiadó közleménye
Az interjúban említett könyv magyar kiadása, Káté – Evangélikus-keresztyén hitünk rövid összefoglalása címmel a húsvét utáni hetekben készül el 160 000 példányban, és az esperesi hivatalokon keresztül jut el a Magyarországi Evangélikus Egyház gyülekezeteihez. A gyülekezeti lelkészeket kértük arra, hogy a helyi terjesztésben legyenek segítségünkre. Bízunk benne, hogy az együttműködés révén a káté Magyarországon is ingyenesen eljuthat minden olyan otthonba, ahol legalább egy evangélikus lakik. >>

E heti Luther-idézet

Luther idézet
"Mert lám egyszer találkozott Valaki - örök hála érte Istennek -, kit a halál éppúgy előfogott és megfojtott, mint más halandót, ámde a nagy tusában maga a halál kénytelen meghalni, a megölt Krisztus pedig győz örök életre." Luther Márton: Jer, örvendjünk keresztyének! (Szabó József fordítása) >>

Kultúrkörök

A reneszánsz nagymesterei a Szépművészeti Múzeumban
A reneszánsz olasz nagymestereinek remekeiből összeállított két kiállítással örvendeztette meg látogatóit a közelmúltban a Szépművészeti Múzeum. >>

A vasárnap igéje

Mégis van kiút!
Lev Tolsztoj Gyónás című írásában a következő sorok olvashatók: „Réges-rég elmondták már azt a keleti mesét arról a vándorról, akit a sivatagban megtámadott egy bősz fenevad. A vándor a fenevad elől menekülve egy kiapadt kútba ugrik, de a kút fenekén egy sárkányt pillant meg, amely máris tátja a száját, hogy felfalja, s a szerencsétlen – mivel nem mer kimászni, nehogy elpusztítsa a feldühödött fenevad, de a kút mélyére se mer ugrani, nehogy felfalja a sárkány – megkapaszkodik a kút hasadékaiból kinőtt vad bokor gallyaiban, és abban fogódzkodik. A karja gyengül, ő maga érzi már, hogy hamarosan martaléka lesz az enyészetnek, amely immár kétfelől is vár rá, ámde egyre csak tartja magát. Ahogy fogódzkodik, körülnéz, és azt látja, hogy két egér – az egyik fekete, a másik fehér – körüljárja, és alul egyre rágja annak a bokornak a törzsét, amelyen ő csüng. A bokor magától mindjárt letörik, leszakad, és ő a sárkány torkába zuhan. A vándor látja ezt, és tudja, hogy kikerülhetetlenül elpusztul, de mialatt ott csüng, matat maga körül, és a bokor levelein talál néhány csöpp mézet, el is éri a nyelvével, és lenyalja őket.” >>

A jó hír a hír
A jó hír már nem is hír. A műsorok, újságok jelentős részét a rossz hírekről, botrányokról szóló tudósítások teszik eladhatóvá. De ha a szerkesztők nem szándékosan bombázzák rossz hírekkel a nézőket, hallgatókat, olvasókat, akkor is éppen elég tragikus vagy kellemetlen eseményről kell beszámolniuk. Korunk örömhírhozói gyakran ilyenek közben tűnnek fel, hirdetve például az agyonvegyszerezett ételek-italok fogyasztásának jó érzését. Vagy a mindenáron való boldog jövőt. Választáskor, népszavazáskor hirtelen megsokasodnak a jó hírek, a többi meg majd elválik... >>

Nagycsütörtöki álom - vagy valóság?
>>

Útközben - a keresztre feltekintve
A helyszín: útközben. Már nem otthon – és még nem otthon. Már nem Egyiptomban, a „halál országában”, a biztos pusztulásnak kitéve, és még nem az ígéret földjén. Útközben – a hontalanságban, a kiszolgáltatottságban, a létbizonytalanságban. A világon sehova, senki máshoz, egyedül Istenhez és – akarata szerint – egymáshoz tartozva. Egyik napról a másikra, napról napra Isten tenyerén, az Isten ígérte jövő felé. >>

Isten hallgat
Aki egykor prófétája szavával hirdette, hogy örökre véget vet a halálnak, most hallgat. Hallgatott akkor is, amikor az ártatlant fölfeszítették és megölték. A hallgatás sokak szerint az egyetértés jele. Annás és Kajafás is elégedetten nyugtázza: Isten egyetért ítéletükkel, hiszen egy szava sincs ahhoz, hogy a názáretit a hamis messiások, a csalók és istenkáromlók ítéletével sújtották. A törvénytudók is levonhatják a következtetést: igazolódott, hogy az a sok jel és csoda, amit ez a vándortanító tett, nem több szemfényvesztésnél. A törvényt nem ismerő sokaság pedig, amelyet ez az álrabbi bűnbocsánattal hitegetett, rászedetten kergeti az üdvösség illúzióját. Isten hallgat: a názáreti tanítása és minden ígérete érvénytelen, és a nagytanács fölötte mondott ítélete jogos. >>

Oratio oecumenica

Oratio oecumenica
Az alább közölt általános könyörgő imádságot szeretettel ajánljuk minden gyülekezet figyelmébe, bátorítva a gyülekezeti lelkészeket arra, hogy az istentisztelet liturgiájának alakításakor számoljanak a rovatunk nyújtotta lehetőséggel is. >>