Evangélikus Egyház - Online újságok - Evangélikus Élet - Archívum - 2003 - 16 - Finn káté - magyarul

Keresztutak

Finn káté - magyarul

Hamarosan mindannyian kezünkben vehetjük azt a kiadványt, amely reménység szerint segítséget jelenthet egyéni és közösségi hitéletünk gyakorlásában. A három éve Katekismus (Káté) címen finnül megjelent könyvet a Finn Evangélikus Egyház és a Magyarországi Evangélikus Egyház támogatásával magyarul is kiadják. A kötet korábban már megjelent angol, német, orosz, svéd, kínai, észt és latin nyelven. Ebből az alkalomból kérdeztük Eero Huovinen helsinki püspököt, aki a szerkesztőbizottság munkáját vezette.

*– Tudomásom szerint a finn egyházban 1948-ban készült utoljára olyan mű, amely a hívek számára röviden és érthetően összefoglalta az evangélikus keresztény hit lényegét. Hogyan fogalmazódott meg az igény egy új össze- foglaló munka megjelentetésére?*

– Az új káté iránti igény egyszerre volt teológiai és gyakorlati jellegű. Gyülekezeti tagjaink már nem nagyon ismerték az 1948-ban megjelent tanításunkat. Igaz ugyan, hogy keresztény hitünk tartalma nem változott az évtizedek alatt, mégis úgy éreztük, hogy szükség lenne egy új összefoglaló munka megírására. Nyelvi szempontból mindenképpen kívánatos volt a megjelentetése, de az utóbbi évtizedek intenzív Luther-kutatása is inspirálta ezt a szándékunkat.

Az új káté – ahogyan mi itt, Finnországban hívjuk – szerkezeti és tartalmi szempontból is vissza kívánt térni Luther Márton Kis kátéjához, annak hármas felosztásához: Isten a világmindenség teremtője és egyben minden ember Atyja. Jézus Krisztus által megszabadított bennünket a bűn és a halál hatalmától. Szentlelke által Krisztus kegyelmének részeseivé tesz minket, és felruház bennünket a felebaráti szeretetre és jó cselekedetekre.

Tartalmi szempontból is követi Luther Kis kátéját: a Tízparancsolat, az Apostoli hitvallás és az Úrtól tanult imádság magyarázata található meg benne, majd ezeket követi a szentségekről szóló rész. Ez minden egyház közös kincse! Az új kátéban még szerepel egy-egy rövid magyarázat a Szentírásról, a gyónásról, az imádságról és az áldásról.

A káté tartalma visszavisz bennünket az élet döntő kérdéseihez. A Tízparancsolat arra ad választ, hogy mi a helyes, és mi a rossz. A hitvallás arra a kérdésre válaszol, hogy kicsoda az Isten, és hogy mi jót tett és tesz velünk. Az Úrtól tanult imádság és a szentségek ahhoz az erőforráshoz irányítanak bennünket, ahonnan töltekezve képesek lehetünk a hit és a szeretet útján járni.

*– Milyen volt újrafogalmazni ezeket az örök érvényű hittételeket?*

– Négy szóval tudnám jellemezni: lebilincselő, nehéz, tanító és vidám. Nagyon sokszor olvastam már Luther Kis kátéját, és mindig találtam és találok benne valami újat, ami éppen megérint és elgondolkodtat. De nemcsak a tartalma fog meg, hanem Luther nagyon világos és egyszerű fogalmazása. Meg vagyok győződve ugyanis arról, hogy egy teológus számára a legnehezebb éppen az egyszerű fogalmazás. Ennek bizonyítására elég néhány teológiai könyvet fellapozni… Amikor elkezdtem írni a kátét, magam is szembesültem ezzel. Sok álmatlan éjszakát okoztam magamnak azzal a törekvésemmel, hogy minél világosabban és egyszerűbben fogalmazzam meg gondolataimat. Amikor aztán elkészült a nyers szöveg – ennek elkészítését kaptam feladatul püspöktársaimtól –, egy munkacsoportban még tovább csiszoltuk az egyes részeket. Nagyon jó volt együtt dolgozni, rengeteget vitatkoztunk, de a hangulat mindvégig jó maradt.

*– Milyen volt az új káté fogadtatása az egyháztagok és a teológusok között?*

– A püspöki konferenciától és a zsinattól is pozitív visszajelzéseket kaptam. A káté tartalmi részét hamar elfogadták. A nyelvezete azonban többeket vitára indított. Egy ilyen káté megfogalmazásánál vajon a tradicionális teológiai kifejezéseket érdemes használni, mint a bűn, kegyelem, Krisztus, Szentlélek stb., vagy a piaci igényeket jobban figyelembe véve „szabadabb és könnyebb” szókinccsel élni? Jó és nehéz kérdések…

Miután az új káté megjelent, minden finn otthonba küldtünk egy ingyenes példányt, ahol legalább egy evangélikus lakik. Mivel az 5 milliós lakosság 85%-a evangélikus, ez gyakorlatilag azt jelentette, hogy szinte minden finn család megismerkedhetett a kátéval. Ennek következtében a megjelenés után egyfajta „kátélázban” élt az egész ország. Nemcsak a gyülekezeteinkben beszéltek róla, hanem az iskolákban, a világi sajtóban és a munkahelyeken is. Három év távlatából azonban azt a kérdést is fel kell tennünk, hogy a hatása vajon csak átmeneti volt, vagy hosszabb ideig is fenntartja az érdeklődést az emberek között. Végső soron a maradandó hatást a gyülekezeteink munkájában és híveink egyéni életében lehet majd reménység szerint érzékelni.

*– Mondhatjuk azt, hogy az új káté betöltötte a hozzá fűzött reményeket?*

– A visszajelzések alapján mindenképpen, bár érdekes, hogy a gyülekezeti tagok pozitívabban értékelték, mint az egyház munkatársai. Az a világ, amelyben élünk talán mégsem olyan közömbös és istentelen, amilyennek sokszor mondjuk. A modern ember is éhezi az evangéliumot.

Az pedig különösen nagy öröm számomra, hogy már több nyelven is megjelent ez a kiadvány. Ez mindenképpen reménységgel tölt el. Ilyen széles körű érdeklődésre egyáltalán nem számítottunk. Kívánom a kedves magyar olvasóknak is, hogy az új káté hasznos útmutató legyen a hit és a szeretet útján való vándorláshoz.

Joób Máté