Keresztutak

A világszerte elterjedt, katolikus eredetű Fokoláre Mozgalom alapítója és elnöke, Chiara Lubich új könyvét április 9-én mutatták be a budapesti Olasz Intézetben. Az Új Város Alapítvány kiadásában megjelent mű Chiara Lubich válogatott beszédeit tartalmazza, és bemutatja a mozgalom hátterében rejlő eszméket. Az „Új úton az egység lelkiségében” című kötet a keresztény lelkiségek történetében megfigyelhető paradigmaváltásról tanúskodik, vagyis arról, hogy „az egyén helyett a személy és a közösség közti egyensúlyra kerül a hangsúly”. A szép számmal megjelent meghívottak és érdeklődők – többek között – Várszegi Asztrik pannonhalmi bencés főapát, valamint id. dr. Hafenscher Károly ny. teológiai tanár méltatását hallhatták a könyvről. Az alábbiakban Hafenscher Károly gondolataival ismerkedhetnek meg olvasóink.

Az Új úton az egység lelkiségének hiteles bemutatása, a szent tavasz egyik jele. Őseink még így nevezték a böjt idejét. Hosszú tél van mögöttünk, többféle értelemben is: nemcsak az elmúlt hónapok időjárására, hanem sajnálatos módon több évszázadon keresztül az egyházaink közötti viszonyra is a fagyos, hideg, téli légkör volt a jellemző. A II. vatikáni zsinat meghirdetése óta (1959. január 25.) azonban a szent tavasz jeleit tapasztalom, és követem azóta is. Ígéretes korszak nyitánya ez.

A Fokoláre mozgalmat is egynek tartom a sok jel között, a lelkiségi mozgalmak között pedig az egyik leginkább kiegyensúlyozott jelenségnek, hiszen itt a spiritualitás éppen úgy jelent befelé fordulást, mint a világ felé való nyitást, Jézus „kétütemű” szolgálatára jellemzően: jöjjetek énhozzám mindnyájan (ez a belső szoba titka), és menjetek ki széles e világra (ez a misszió parancsa).

Szeretem az Új úton című könyvben bemutatott Fokoláre mozgalmat Krisztus-központúságáért, sőt keresztközpontúságért, amely mégsem húsvét nélküli: a feltámadás fényében nézi a golgotai eseményt, ezért nem melankolikus, hanem örvendező. A megfeszített Krisztus egyben a győzedelmes Krisztus is. Az elhagyott Krisztus a legmélyebb emberi nyomorúságot érzékelteti, a Feltámadott pedig reménységgel keresi fel tanítványait, akik a keresztnél elhagyták, de akiket Ő sohasem hagy el, hanem velük marad a világ végezetéig.

Szeretem az élő Igét, amely mégsem teszi „könyv-vallássá” a kereszténységet, hanem Krisztus valóságos jelenlétére mutat a Szentlélek által, hiszen az Igében Ő maga szólítja meg népét. Ha a keresztény hit egykor egy sziklasírban született, úgy a Fokoláre egy légoltalmi pincében, bombázás idején jött világra Trentóban. Azóta ez a város nekem, evangélikus teológusnak nemcsak a trentói (ismertebb nevén a tridenti) zsinatot jelenti, hanem egy valóban új mozgalom születését – új kezdetet, az ígéretes szent tavasz egyik jelét.

Szeretem a mozgalomban a radikális, feltétel és határ nélküli szeretet gyakorlatát, amely merészen lépi át a másság határait, s gyakorolja a szeretetben munkálkodó Krisztus-hitet a végtelenül szerető Isten erőforrásából.

Az ökumenizmus elkötelezettjeként szeretem az egység hangsúlyozását, s ezt kulcskérdésnek tartom: identitásomat nem fenyegeti, de nyitottságra bátorít. Az egység megélése nem merül ki nagy szavakban, de egyértelmű gyakorlat lokális és globális szinten egyaránt. Az egység nem emberi erőből és elhatározásból fakad, hanem a főpapi imádságból merít (Jn 17). Urunk végrendelete, hogy mindnyájan egyek legyünk és maradjunk.

A Fokoláre mozgalom olyan tűzhely, aminél nemcsak melegedni lehet a fagyos időkben, de a szükséges parazsat is ki lehet emelni belőle, amely lángra lobbanthatja mások hitét.

A Fokoláre szívem szerint használja fel az egyház egészének kincseit. Hol a Naphimnuszt éneklő Assisi, hol a nagy misztikusok hangját ismerem fel a közös kincs használataként. Kétezer év mélysége és öt világrész szélessége segíthet, adhat tartást, inspirálhat. Egyszer a Kis Teréz, máskor Teréz anya szólal meg Chiara Lubich hangján is.

A könyv ugyanakkor ismerős gondolataival együtt is új, ezért új impulzusokat adhat. Az új Ádám megjelenése jelentett ugyanis igazi korfordulót az emberiség üdvtörténetében. Ő adott új szövetséget, és ez több, mint az ó megújítása.

Jézus új utat tár elénk, amikor magára mutat: „én vagyok az út, az igazság és az élet”. Új ugart tör, s termékennyé teszi az addig terméketlen emberi lelkeket. Új, hússzívet ad az érzéketlen kőszív helyett, ahogyan a próféta jövendölte. Új erkölcsöt hoz a Hegyi beszédben, néha kiegészítve, néha elvetve a mózesi törvényeket és a vallásos szokásokat. Új közösséget hoz: tizenkét különböző emberrel mutatja be, hogy a lázadó és kollaboráns, a tudós és a tanulatlan egy közösségbe tartozik, s lehet részese mindannak, amit Ő ad. Ez a közösség erősebb még a családi közösségnél is. Új egyéni és közösségi életformát, -stílust, életvezetést kíván, amiben a tanítványok meghallgatják, elviselik, figyelmeztetik és vigasztalják egymást.

Új város sejlik fel előttünk a Jelenések könyvének perspektívájában, ahol már minden urbanizációs ártalom nélkül emberi élet vár ránk, nem tömegsír; nincs tűrhetetlen zaj, csak harmonikus énekszó; nincs sírás és jajveszékelés, hanem dicsőítő himnusz zeng; nincs fájdalom és halál, hanem örök élet, új rend honol, ahol Isten lesz minden mindenekben. Itt még közel volt a baj, és távolinak tűnt az Isten, ott közel az Isten, és távol minden bűn és minden baj azok életében, akik a nagy nyomorúságból érkeztek.

Szívesen beszélnék jó tapasztalataimról, gazdag élményeimről, a mozgalommal való ismerkedés aránylag rövid (2000 tavaszától tartó) idejéből, most csupán egyet említek. A Rómába tartó autóbuszutunk egyik állomásaként meglátogattuk Ro-berto Cippolone (Ciro) műhelyét, ahol átélhettük, hogy a hulladékból is lehet művészi alkotás. A művész kiállítása azt mutatja be, amit Jézus Urunk is érzékeltetett: nincs elveszett ember, Péterből is, Tamásból is újra lehet tanítvány, pásztor, emberhalász, teológus, nemcsak Jánosból. Ezzel a néhány gondolatmorzsával kívánom ösztönözni az érdeklődőket és a könyv olvasóit Chiara Lubich gondolatainak, életformájának komolyan vételére.

A kötet 1500 forintos áron kapható az Új Város Alapítványnál (1163 Budapest, Galga-hévíz u. 45.) és az Új Ember Kiadónál (1053 Budapest, Kossuth L. u. 1.)

dr. Hafenscher Károly