Egyházunk egy-két hete

A Deák téri gimnáziumban április 11-én a szereteté és az emlékezésé volt a főszerep. Sólyom Éva szervezésének köszönhetően jubiláló – 50, 55, 60, 65 és 70 éve végzett – egykori növendékek, valamint öt éve érettségizettek gyűltek össze, hogy újra találkozzanak az alma materrel és egymással.

Együttlétük közös elcsendesedéssel kezdődött a templomban. Zászkaliczky Péter lelkész – Zsolt 148,12–13 alapján tartott – áhítatában arról beszélt, hogy ez a találkozó bizonyos szempontból „szélsőségesnek” tekinthető, hiszen két igen különböző korosztályt érint. A nemrég végzett ifjakat a jövő, az időseket a múlt, a visszaemlékezés foglalkoztatja. Mi az, ami – az iskola falain túl – közös lehet számukra, ami összekötheti őket? Az, hogy öregek és fiatalok együtt imádkozhatnak, és közösen dicsérhetik az Úr nevét.

„Egy lángot adok, ápold, add tovább!” – fogadta a belépőt Reményik Sándor verssora a gimnázium dísztermében. A kedves és őszinte visszaemlékezésekből kiderült, hogy a Deák téri gimnázium volt diákjai számára valósággá vált ez az idézet. Iskolájukon és tanáraikon keresztül megkaphatták a „lángot”, a szeretet és a tudás ajándékait.

Köszönetük jele volt az a virágcsokor, amit meghatottan vehettek át az egykori tanárok: dr. Martos Józsefné Sztrokay Piroska, Habersack Gerda és Pesti Judit.

Sztrokay Piroska tanárnő a figyelem középpontjában állt most megjelent „Kufsteini emléktáblánk” című könyve miatt is. Igényes munkáját id. dr. Fabiny Tibor nyugalmazott teológiai tanár méltatta. (A kiadványról lapunk április 13-i számában részletesebb ismertetőt is közöltünk Schelken Pálma tollából, aki egykor szintén Deák téri diák volt.)

Az idősebbeken kívül szerepet kaptak a mai és az öt éve végzett gimnazisták is. Színvonalas zenei és prózai előadásukat hálás taps jutalmazta.

Gazdag Zsuzsanna