A közelmúlt krónikája

Jó dolog, ha egy lelkésznek a szolgálata során is hasznosítható, jó baráti kapcsolatai vannak. Az új gyülekezet ugyan elszólított engem a barátok, kedves ismerősök közeléből, időnként mégis megadatik a találkozás: az ismerősök mosolyából való töltekezés, az együttlét, sőt az együtt éneklés öröme. Áldás fakadhat abból, ha keressük ezeket az alkalmakat.

Fiatal segédlelkészként jelenleg Cegléd városában élek, szolgálok. Tavaly kerültem ide Budapestről, lelkésszé avatásom után. Gimnazista koromban a budavári gyülekezet közösségében formálódott, növekedett a hitem. Itt jártam ifjúsági órákra, illetve éveken keresztül a Schütz kórus próbáira is. Megszerettem az éneklést, és ma már bátran vallom: énekelve, Istent dicsérve szebb, teljesebb az élet.

A Schütz kórus áldások forrása volt számomra (is): barátok, kedves ismerősök arca jelenik meg előttem, akikkel boldogan szolgáltunk együtt különböző gyülekezetekben és ünnepeken. Szép élmények vannak mögöttünk. Testvéri szálak fűznek minket egymáshoz.

Budavári kötődésem és az ebben a kapcsolatban rejlő lehetőségek indítottak arra, hogy a szeretett énekkart meghívjam Ceglédre. Március 31-én vasárnap délután a Schütz kórus közel 40 fővel hangulatos böjti zenés áhítatot tartott az evangélikus templomban. Természetesnek tartottam, hogy csatlakozom az énekkarhoz, hiszen ismerjük egymást, és már nagyon hiányzott a közös éneklés.

Csorba István karnagy a kórus nevében is szívesen mondott igent a felkérésre: lelkesen készültek, hogy a legjobb tudásuk szerint tehessenek eleget a meghívásnak. A böjti délutánon meghatóan, szomorú-szépen csendült fel Bárdos Lajos A keresztfához megyek című korálfeldolgozása. Műsoron volt többek között Kodály Zoltán Áldott Jézus, mi Megváltónkja, Gottfried Webertől a Krisztus, Isten Báránya, valamint több Bach-kórusmű is. A zenei programot szólóénekek is színesítették (Bakó Zsuzsa szoprán és Ferenczi Zsolt basszus hangjában gyönyörködhettünk). Lelkeket megindító, valóban a böjthöz illő énekek csendültek fel, bűnbánatra való indítással, Krisztus szenvedésének áldott szemlélésével a dallamok és szövegek harmóniáján keresztül. Hiszem, hogy az áhítaton befogadott élmény elősegítette a böjti időszak lényegének megértését, annak elmélyítését: Isten Fiát a bűneink miatt törték össze, de az ő sebei árán gyógyulhatunk meg (Ézs 52).

A kórus tagjaival együtt néhány „civil” barát is elutazott hozzánk, hogy láthassanak bennünket, beszélhessünk arról: mi minden történt, amióta nem láttuk egymást, kifejezhessék, hogy továbbra is gondolnak ránk, szeretnek minket. Szívet melengető volt őket is viszontlátni. Az együttlét különleges érdekessége volt, hogy az énekkar egyik szoprán tagja, Keszthelyiné Sztehlo Sára annak a Sztehlo Ottónak az unokája, aki az itteni evangélikus templomot tervezte 1896-ban.

A ceglédi testvérek örömmel látták vendégül a budavári gyülekezet tagjait. Szép és emlékezetes délután volt. A találkozás és viszontlátás örömével, a szívből fakadó éneklés ajándékával, a testvéri közösségek megerősítésével, böjthöz illő csendes Istenhez fordulással, lelki sebeink áldott gyógyulásával – Jézus Krisztusnak hála!

Péter Zoltán