Napról napra

Új nap - új kegyelem
Nyisd meg szádat a némáért, a mulandó emberek ügyéért! Péld 31,8 (Mt 25,40; Jn 10,11–16/27–30/; 1Pt 2,21b–25; Zsolt 23) A Példabeszédek könyvéből idézett felszólítás egy szülői jó tanácsot fogalmaz meg a király számára. Az ... >>

Liturgikus sarok

Az oltárasztal
A liturgikus térnek három kitüntetett helye van: az oltár, a szószék és a keresztelőmedence. Ha egy gyülekezet nem tudja egy ütemben berendezni a templomát, először oltárt épít. Mellőle – szükség esetén – prédikálni és keresztelni is lehet, anélkül hogy egy pillanatra is kétséges lenne, hogy az oltár az imádságnak és az úrvacsora ünneplésének a helye. >>

Élő víz

Biztonságban
„Békében fekszem le, és el is alszom, mert csak te adod meg, Uram, hogy biztonságban élhessek!” Zsolt 4,9 >>

Egyházunk egy-két hete

Felelősséggel a következő nemzedékekért
"Isten a világot nem úgy teremtette meg, mint egy ácsmester vagy csizmadia, aki nem törődik vele, hogy a házat elmossa-e a víz, vagy tűz emészti-e meg. Ha Isten teremtett valamit, azt nem hagyja magára, hanem továbbra is mellette marad, gondját viseli." >>

Rendkívüli rendes évi közgyűlés a Déli Egyházkerületben
Nem csupán a püspöknek, illetőleg kerületi felügyelőnek választható jelöltek személyéről, de az egyházkerület élén esedékessé vált őrségváltás menetrendjéről is határozott április 25-én a Magyarországi Evangélikus Egyház Déli Egyházkerületének presbitériuma és közgyűlése. Az Országos Egyház Üllői úti imatermében megtartott évi rendes ülés azonban elsősorban mégsem a közeljövőre mutató határozatok miatt volt „rendkívüli”, hanem mert D. dr. Harmati Béla püspök hivatalosan ezen az ülésen jelentette be, hogy – az egyházi törvényeink által előírt 67. életév betöltésével – 2003. május elsején nyugalomba vonul. >>

Mérlegen az egyházmegye egy esztendeje
Számvetésre gyűltek össze szombaton a Győr-Soproni Evangélikus Egyházmegye közgyűlésének tagjai a csornai evangélikus templomban. Egy esztendő egyházi életét helyezték mérlegre beszámolóikban az egyházmegye és a különböző munkaágak vezetői. A közgyűlés megnyitó istentiszteletén Tubán József helyi lelkész szolgált igehirdetéssel. >>

Részletek D. dr. Harmati Béla püspöki jelentéséből
(...) Bizony nem unalmas olvasmány az elmúlt tizenöt év egyháztörténete! 1987. október 24-én D. dr. Nagy Gyula püspök-elnök, dr. Johannes Hanselmann bajor püspök és Sólyom Károly püspökhelyettes iktatott be tisztembe a velem párhuzamosan megválasztott egyházkerületi felügyelővel, dr. Frenkl Róbert professzorral együtt. Ez még az ún. „régi korszak”, a szocializmus, az Állami Egyházügyi Hivatal, az állam és az egyházak viszonyát szabályozó egyezmények korszaka volt, annak ellenére, hogy már látszottak a rendszerváltoztatás előjelei. Ki merte volna azonban gondolni akkor, hogy néhány év múlva kölcsönösen felmondjuk az állam-egyházi egyezményt, hogy visszakapjuk intézményeinket, iskoláinkat, kártérítést és állami támogatást kapunk, hogy kimennek az oroszok, és lehetne még folytatnom. (...) >>

Keresztutak

200 éves Nagylak (Nadlac)evangélikus gyülekezete
1803 tavaszán a tótkomlósi evangélikus szlovákok egy népes csoportja elindult délre, hogy a Maros folyón átkelve, az illetékes hatóság engedélyével letelepedjenek az aradi kamarai pusztán, s ott új életet kezdjenek. Az új telepesek számát növelték a Békéscsabáról és Szarvasról érkező hittestvérek. Szorgos, szívós munkájukkal termővé tették az elvadult földet, megépítették házaikat, s még megérkezésük évében felépítették első templomukat, illetve a következő évben első iskolájukat. >>

Visszhangok az új pápai enciklikáról
A Magyar Hírlap április 23-i száma írja: Csalódást keltett az ökumenikus mozgalmakban II. János Pál pápa húsvétkor aláírt körlevele. Ez tiltja a vegyes vallású házasságban élők áldozását, és szót emel az elváltak és az élettársi kapcsolatban élők áldozása ellen is. >>

Sajnálat helyett egyenrangúság
A keresztény ember felelőssége a fogyatékkal élők iránt címmel rendezett konferenciát a Kereszténydemokrata Fórum április 26-án a Vakok Általános Iskolája Nádor Termében. A szakmai tanácskozásnak külön hangsúlyt adott, hogy az Európai Unió a 2003. évet a fogyatékkal élők európai évének nyilvánította. >>

Fontosak a kapcsolatok!
Fontosak a kapcsolatok! – ezzel a címmel foglalhatom össze azt a háromnapos missziológiai szemináriumot, amely a Protestáns Missziói Tanulmányi Intézetben zajlott április 23–25. között. Testvéri találkozóra jött a Rajnai Evangélikus Egyház Gyülekezetépítő és Missziói Munkacsoportjának tizenegy tagja, akiket ugyanennyi magyar résztvevő várt. A hangsúly a találkozásra és a tapasztalatcserére esett, de előadások is elhangzottak. Ezeket élénk és alapos megbeszélések követték. >>

Evangélikusok

Amire hívunk
Ezúttal a találkozó programjának vázlatos tervezetét szeretnénk megosztani Olvasóinkkal. Június 27-én, pénteken este 6-kor kezdik fújni a „toborzót” a rezesek a sportcsarnok előtt. Szebik Imre elnök-püspök ünnepélyes megnyitójára, rövid köszöntésekre és a zászlóátadásra fél 7-től kerül sor. Ezt követően, már első este szeretnénk átélni a találkozás, a nagy közösség örömét és együtt belekóstolni a főtémába: „Gyógyulást a világnak!” >>

Több mint egyháztörténet...
Azt gondolom, nem túlzás ezt kijelenteni arról a kis könyvecskéről, amiről hírt adunk. Most, hogy gyülekezeti tagjaink kezébe adhatjuk papírra vetve a múltat, a gyökereket, a kezdeteket, az ember visszapörgeti, hogyan is indult a közös munka... >>

Keresztény szemmel

Az illóolajokról
„Tisztíts meg izsóppal, és tiszta leszek, moss meg engem, és fehérebb leszek, mint a hó.” (Zsolt 51,9) A zsoltáros ebben a versben a lelki megtisztulás szimbólumaként egy tapasztalatra épülő, természetből vett példát hoz elénk. A Szentírás példája nyomán fedezzük fel mi is bátran Urunknak a teremtett világban felénk nyújtott ajándékait – soha meg nem feledkezve magáról a Teremtőről. >>

Látom őt
Sok mindent ismer a modern tudomány, de az élet-halál titka ma is rejtély. Én sem tudom megmagyarázni, nem is értem az Isten titkait, csak azt tudom: igenis látható, hogy él az Úr. Ahogyan a szobámban észrevettem mindig, ha apukám vagy anyukám benn járt, és ma is rögtön tudom, amikor valamelyik gyerekünk a szekrénybe nyúlt, úgy gyakorta felismerem az Ő keze nyomát is az életünkben. >>

Kilencedik és tizedik parancsolat
Ha valami különleges farsangon Isten felajánlaná, hogy az emberek írhatnak parancsolatokat neki, akkor én tíz helyett csak egyetlenegyet fogalmaznék meg: „Ne kívánj lehetetlent az embertől, a Te teremtményedtől!” Az utolsó két parancsolat betartása ugyanis végképp lehetetlen. Már-már olybá tűnhet számunkra, mintha gúnyt űzne velünk az Úr. A többi parancsolattal – ha csak felületesen is – többé-kevésbé mégis elboldogulnánk. Legalábbis alkalmasak arra, hogy képmutatásunk tárgyát képezzék: lehet azt mímelni, hogy tisztelem Istent, nem káromkodom, eljárok templomba, virágot viszek a szüleim házassági évfordulójára. Elmondhatom, hogy nem öltem meg senkit, sohasem csaltam meg a házastársamat, nem károsítottam meg másokat, és nem gázoltam a becsületükbe. Természetesen mindez csupán a felszín, szóba sem került még Jézusnak a haragról vagy a más asszonyára vetett sóvárgó pillantásokról való törvényértelmezése. Ám ha valaki mégis volna annyira öntelt, és olyannyira nem rendelkezne az elemi önismeret minimumával sem, hogy felismerje saját bűnös voltát, az a kilencedik és tizedik parancsolatnál mindenképpen megbukik. >>

Emberi utószó az isteni parancsolatokhoz
„A halál fullánkja a bűn, a bűn ereje pedig a törvény” – írja Pál apostol (1Kor 15,56). Azt tanítjuk, hogy a törvény egyik fontos „munkája” éppen az, hogy rámutat bűneinkre – pontosabban bűnös valónkra. Tükröt tart elénk. Ez a tükör azonban nem azt a célt szolgálja, hogy szépítgessük benne magunkat, hanem hogy a maga valójában lássuk igazi arcunkat. Értelmetlen dolog azt kérdezgetni: „Bűnnek számít, ha ezt vagy azt teszem?” >>

Születés és újjászületés
Mint életem leggyönyörűbb és legfontosabb napjára emlékszem a majdnem négy évvel ezelőtti keresztelésemre. Időnként felidéződik bennem, hogy mi mindent éltem át ott, az oltár előtt, egy nagyon szűk körben, egy jelentéktelennek tűnő kora nyári napon – éppen a születésnapomon, amit azóta újjászületésem napjaként is számon tartok. Mindig eszembe jutnak a könnyeim. Mit szépítsem: sírtam, mint egy kisgyerek. Ezek azonban valóban az öröm könnyei voltak. Megállíthatatlanok és édesek. >>

A hét témája

Háromszög
Mindennel elkészült. A tűzhelyen gőzölgő leves és krumpli, a sütőben hús. Az asztalon több tepsi sütemény. Jóleső fáradtsággal ült le, kezét ölébe ejtve, és arra gondolt, hogy most már nyugodtan jöhetnek a gyerekek és az unokák. Minden kész, és az idő is gyönyörű, nagyot sétálhatnak majd a falu mellett az erdőben. Észrevétlen bóbiskolt el, telefoncsörgés ébresztette. A fia volt az. „Ne haragudj, mama, fontos, halaszthatatlan pluszmunka adódott, most sajnos nem tudunk elmenni hozzád” – mondta. „Persze, kisfiam, megértem, majd legközelebb” – felelte, és letette a kagylót. A lehulló könnycseppet csak Cirmos, a macska vette észre. >>

Zsoltár
Az anyák halhatatlanok. Csak testet, arcot, alakot Váltanak; egyetlen halott sincs közülük; fiatalok, mint az idő. Újra születnek minden gyerekkel; megöletnek minden halottal – harmadnapra föltámadnak, mire virradna. Adassék nekik gyönyörűség, Szerelmükért örökös hűség, S adassék könny is, hogy kibírják A világ összegyűjtött kínját. >>

Anyád
Aki jó volt hozzád, az volt az anyád, Minden pillanatban gondolt ő reád. Ha sorsod megvadult, s látta, hogy elüt, Félre tolt az útból, s elé ő feküdt. Aki jó volt hozzád, az volt az anyád, Ha fáztál, a lelkét terítette rád. Átvette terhedet, hogy azt ne te vidd, Simogatta sebed, sírta könnyeid. Hogyha megbántottad – mért bántottad őt? Nem sírt ő sohasem a szemed előtt. Nem hangzott ajkáról soha-soha vád, Akihez rossz voltál, az volt az anyád. >>

Édesanyámnak...
Őrizd, Istenem, az édesanyámat, „szívét ne érje soha semmi bánat”. Gondok alatt ne görbüljön a háta, Szíve legyen a szeretet rózsája. Szeme ragyogó legyen, mint napod sugára. – Harmatos fejére tedd rá áldó Kezed, Legyen az ő boldogsága minden imámra felelet. (részlet) >>

Hálaadás
Amíg ő véd engem, nem ér semmi bánat! Körülvesz virrasztó áldó szeretettel, Értem éjjel-nappal dolgozni nem restel. Áldott teste, lelke csak érettem fárad. Köszönöm, Istenem, az édesanyámat. Köszönöm a lelkét, melyből reggel, este Imádság száll Hozzád, gyermekéért esdve. Köszönöm a szívét, mely csak értem dobban – itt e földön senki sem szerethet jobban! – Köszönöm a szemét, melyből jóság árad, Istenem, köszönöm az édesanyámat. Te tudod, Istenem – milyen sok az árva, Aki oltalmadat, vigaszodat várja. Leborulva kérlek: gondod legyen rájuk, Hiszen szegényeknek nincsen édesanyjuk! Vigasztald meg őket áldó kegyelmeddel, Nagy-nagy bánatukat takard el, temesd el! Áldd meg édesanyám járását-kelését, Áldd meg könnyhullatását, áldd meg szenvedését! Áldd meg imádságát, melyben el nem fárad, Áldd meg két kezeddel az édesanyámat! Haldd meg, jó Istenem, legbuzgóbb imámat: Köszönöm, köszönöm az édesanyámat!!! >>

Portré apáinkról
"És útra kelve el is ment az apjához." (Lk 15,20a) Mondják, hogy létezik egy nemzetközileg is elismert napja az esztendőnek, amely az édesapáké. De én még nem hallottam senkitől, hogy apák napján kicsinosított kis családjával együtt felkerekedett volna, hogy felköszöntse, egy virágcsokorral meglepje, szívének forró hálájával megölelje édesapját. Tartok tőle, hogy ilyesmi – figyelmetlenségünk miatt – az év többi napján sem gyakori. Úgy tűnik, hogy a szemfüles kereskedelem sem aknázta még ki az apák napi megemlékezésben rejlő üzleti lehetőségeket, hiszen a kereslet formálja a kínálatot. Sajnos az irodalom is mostohán bánik édesapáinkkal, hiszen sokkal kevesebb vers és próza őrzi önfeláldozó szeretetük áldott emlékét, mint édesanyáink esetében. >>

evél&levél

A közelmúltban megdöbbenéssel és sajnálattal értesültünk arról, hogy bizonyos személyek – akik nem tagjai egyházunknak, mégis a Hetednapi Adventista Egyházra utaló névhasználattal – sértő, primitív és méltán botránkozást kiváltó szórólapokat postáztak sok lelkész számára. Ettől a keresztényietlen cselekedettől a legteljesebb mértékben elhatároljuk magunkat. Mindent elkövetünk annak érdekében, hogy felkutassuk és megállítsuk őket. Így ezúton szíves elnézésüket kérjük az okozott sérelmekért. Őszinte keresztény megbecsüléssel és tisztelettel: >>

Egy most megjelent könyv margójára
Gumifalú otthon a Vérmezőn – mosolyog rám egy könyvismertetés címe az EvÉlet ápr. 27-i számában. Bizonyára a két évvel ezelőtt tervezett, gyerekek számára ígért regény címe egy kis érdeklődést felkeltő költői szabadsággal. >>

Böjti evangélizáció Bokodon
Öröm volt látni, hogy a tavaszi munkák ellenére is kisebb-nagyobb csoportokban mentünk a kora esti órákban a böjti áhítatokra. Ittzés István érdi lelkész szolgált három estén keresztül gyülekezetünkben. Ézsaiás könyvéből az 53. fejezet hangzott el estéről estére. Nagy erővel szólalt meg ez az ősi prófécia, amelyről mi már tudjuk, hogy Isten beteljesítette Fia által. „Ő bűnhődött, hogy nekünk békességünk legyen, az ő sebei árán gyógyultunk meg.” >>

Iskolák tegnap és ma
Sok vita folyik mostanában az iskolákról és a tanításról. Ez indított arra, hogy megírjam, hogyan is oktattak régen. Gyenesdiásról írt munkámban szóltam az iskola történetéről is. 1849 őszén a szabadságharc leverése után a Meleg-hegy tövébe menekült Táncsics Mihály barátja, Gödörházy Antal. A házikó egy szobából és a füstöskonyhából állt. A szobában két fal tövében vastag fatörzs volt: azokra ültek a gyerekek, s úgy tanította őket. A távolabb lakókhoz, illetve ahol több gyerek volt a házban, maga járt el, és ott tanította őket. Amikor gyűjtöttem a falu történetéhez az anyagot, Szabó nénitől megkérdeztem, hogy a szüleit, nagyszüleit ki tanította. Ő így válaszolt: „Nagyapám mesélte, hogy ő ágytul tanult. Hat gyerek volt, de csak háromnak volt csizmája. Hideg télben a három gyerek az ágyban a dunyha alatt töltötte a napot. Megjött az öreg tanító, leült az ágy szélére, s úgy oktatta őket.” >>

Közlemények, nyilatkozatok

Hibaigazítás
Lapunk húsvéti számában sajnálatos névelírás történt a kemenesmagasi tudósításban. A gyülekezet egykori lelkészének neve helyesen Tóth János. Ő az, akinek emlékére emléktáblát állítottak, míg a kéziratban szerepeltetett Tóth Sándor a szomszédos Mezőlak lelkipásztora volt. Ezúton kérünk elnézést a családtól és minden érintettől. >>

A közelmúlt krónikája

A XX. század történetének tanítása - európai dimenziókban
A fenti címmel rendezett az Európa több országából érkezett történelem szakos tanárok, szakfelügyelők, oktatási programtervezők számára konferenciát az Európa Tanács és Olaszország Oktatási Minisztériuma 2003. március 30. és április 2. között a dél-olaszországi Vieste városában. A konferencián a MIUR (Ministero dell’ Istruzione dell’Universitá e delle Ricerche) nemzetközi kapcsolatok főosztályának vezetője, dr. Antonio De Gasperis és helyettese, dr. Rita Renda professzorasszony meghívására a magyar oktatásügy képviselőjeként vehettem részt, és tarthattam előadást a magyarországi történelemtanítás helyzetéről, szerepéről, a 2005-ben bevezetendő kétszintű érettségi rendszer előkészületeiről, az eddig elvégzett munkáról és az előttünk álló feladatokról. Mindemellett őszinte érdeklődéstől kísérve beszéltem küldő iskolámról, a Fasori Evangélikus Gimnáziumról és a magyarországi evangélikus iskolahálózatról. >>

Az éneklés, ami összeköt
Jó dolog, ha egy lelkésznek a szolgálata során is hasznosítható, jó baráti kapcsolatai vannak. Az új gyülekezet ugyan elszólított engem a barátok, kedves ismerősök közeléből, időnként mégis megadatik a találkozás: az ismerősök mosolyából való töltekezés, az együttlét, sőt az együtt éneklés öröme. Áldás fakadhat abból, ha keressük ezeket az alkalmakat. >>

Régi történet - új színben
Nagyhét kezdetén becses ajándékot vehetett át Isten kezéből dunaújvárosi gyülekezetünk: az Evangélikus Hittudományi Egyetem harmadéves teológusainak passiójátékát. Az igazgató lelkész bevezető igehirdetése Jézusnak Péterre vetett tekintetére irányította a figyelmet. Bizony a szónál sokszor lényegesen többet tud kifejezni egy ránk irányuló szempár. >>

E heti Luther-idézet

Luther idézet
"Miért nem érezzük hát ezt az igazi rosszat? Azért – amint már jeleztem –, mert Isten úgy intézkedik, hogy az ember legbenső gonoszságának a láttán össze ne roskadjon. Amikor Isten ezt a legbensőbb rosszat elfedezi, és csak sejteti valamilyen érezhető bajjal, azt akarja, hogy legbensőbb gonoszságunkat csak a hit lássa meg. Azért a rossz napon ne feledkezzél meg a jókról (Sir 11,26). Gondold meg, milyen áldás, hogy nem ismered a rosszat mindenestől. Erre a jóra gondolj, s akkor az érezhető baj is kevésbé gyötör." Luther Márton: Tizennégy vigasztaló kép megfáradtaknak és megterhelteknek, 1519 (Virág Jenő fordítása) >>

Kultúrkörök

Nagyszüleink egyházi hangszere még ma is kedves
Az evangélikus gyülekezetekben ma is sok helyen használnak harmóniumot. Elsősorban a gyülekezeti termekben veszik hasznát ezeknek a hangszereknek a bibliaórákon vagy az énekkari próbák során. E zeneszerszámok hosszú ideig működöképesek, és a legtöbb helyen jó állapotban vannak. Ahol mégsem, ott jelenik meg a mester – például a budapesti Tarnai Endre orgonaépítő és felesége –, hogy orvosolja a problémát. Milyen hibák merülhetnek fel ezeknél a lassan feledésben merülő hangszereknél? – kérdeztük meg tőlük. >>

Márai-mozaik
„Utolsó leheletemmel is köszönöm a sorsnak, hogy ember voltam, és az értelem egy szikrája világított az én homályos lelkemben is. Láttam a földet, az eget, az évszakokat. Megismertem a szerelmet, a valóság töredékeit, a vágyakat és a csalódásokat. A földön éltem, és lassan felderültem. Egy napon meghalok: s ez is milyen csodálatosan rendjén való és egyszerű! Történhetett velem más, jobb, nagyszerűbb? Nem történhetett. Megéltem a legtöbbet és a legnagyszerűbbet, az emberi sorsot. Más és jobb nem is történhetett velem” – írja Márai Sándor önmagáról a Füves könyvben. A Keresztény Értelmiségiek Szövetsége (KÉSZ) Erzsébetvárosi Csoportjának titkára, dr. Bertényi Ivánné szerette volna, ha a neves író életművét minél többen megismerik. Ezért hívta meg Bánffy György Kossuth- és Jászai-díjas, érdemes művészt április 23-án a Fasori Evangélikus Gimnáziumba. >>

A vasárnap igéje

Gyógyuló sebek
Bár talán túlontúl szokványos, hogy a Jézus és a Péter között folytatott párbeszéd kapcsán visszautaljunk a nagypéntek esti tagadásra, ezt mégsem kerülhetjük el most sem. Mert míg a többi tanítvány esetében (Júdást, illetve Jánost leszámítva) csak annyit olvasunk, hogy elfutottak, szétszéledtek, addig Péternél a félelemnek sokkal konkrétabb formáját látjuk: szavaiban megtagadta Jézust – háromszor. Bár az is igaz, hogy „maga is kereste a bajt” – és ez mindenképpen a javára magyarázandó –, hiszen ő az egyetlen, aki azzal a döntésével, hogy követi Jézust a főpap udvaráig, maga szolgáltatja az előfeltételt arra, hogy tagadjon. Aki elbújik az emberek elől, az nem kerülhet a nyilvános tagadás helyzetébe, de egyúttal a bizonyságtétel helyzetébe sem… Erre később mindenképpen vissza kell térnünk. >>

Oratio oecumenica

Oratio oecumenica
Az alább közölt általános könyörgő imádságot szeretettel ajánljuk minden gyülekezet figyelmébe, bátorítva a gyülekezeti lelkészeket arra, hogy az istentisztelet liturgiájának alakításakor számoljanak a rovatunk nyújtotta lehetőséggel is. >>